Egy történet még a Bosszúállók előttről és arról, amikor két magányos és elveszett lélek találkozik, hogy összeforrva kölcsönösen meggyógyítsák egymást.
❝ -Az Isten szerelmére, rólad tanulok történelemórán! ❞
❝ -Te vagy a szerencsecsillagom, Steve...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
~Amikor félsz valamitől, olyan vagy, mint a jégkocka. Azt hiszed, hogy valamit meg kell védened, és próbálod fenntartani a régi identitásodat. Minden pillanatban elengedheted, és lehetsz a szeretet, ami valójában vagy. Lehetsz a víz, ami teret ad a jég számára. Te az a szeretet vagy, aki teret ad a gondolatoknak. Semmit sem kell tenned. Megtörténik magától.~
Kyle Cease
▁▁▁▁▁▁✪▁▁▁▁▁▁▁
Evangeline Foks~
Majdnem negyed órája sétáltunk szótlanul egymás mellet Steve-el, aki még mindig úgy tekintett rám, illetve a városra, mintha soha életlében nem látott volna még sem embert sem pedig házakat. Emellett viszont áramlott belőle az idegesség, valószínűleg az járhatott a fejében, hogy hogyan lesz képes megmenekülni az üldözői elől. Nem érdekelt, egyszerűen csak elakartam kísérni a pályaudvarig, majd ezután visszamenni a házunkba és leápolni anya sebeit. Pontosan tudtam, hogy lesz belőlük jó pár, mire visszatérek. Arra viszont egyáltalán nem volt szükségem, hogy Steve belerángasson a dolgaiba, mert biztosra vettem, hogy zűrös alak mellett sétáltam már hosszú ideje.
-A barátaidtól sem tudsz segítséget kérni?-szólalt meg hirtelen, nekem pedig egy pillanatra a tüdőmben rekedt a levegő. Nem hittem volna, hogy még mindig ezen morfondírozott.
-Nincsenek barátaim.-rántottam vállat kellemetlenül-Mi volt az ok, ami miatt meg kellett menteni téged?-indítottam útjára a kérdést, hogy ne csak én érezzem magam kényelmetlenül. Nagyon gonosz voltam, de ilyen volt a természetem.
-Öhm... összetörtem egy repülőgépet, és a roncsai között ragadtam.-rántott vállat, nekem pedig tátva maradt a szám. Reakciómat látva kicsit felnevetett-Ne nézz így rám, már... rég volt.-nyelt nagyot.
-Életben maradtál.-lepődtem meg. Talán még egyszer sem hallottam arról, hogy valaki repülő balesetet szenvedett, s túlélte a zuhanást. Bár, meglehet, hogy akadt ilyen csak én voltam tájékozatlan. Úgy tűnt, ez tetszett a mellettem sétálónak, mert elmosolyodott.
-Igen, de kemény árat fizettem érte.-jegyezte meg elhúzott szájjal-Elvesztettem mindenemet, és új életet kellett kezdenem. Azt hiszem, most teszem az első lépéseimet azóta.-magyarázta, majd miután messziről meglátta a pályaudvart kicsit megkönnyebbültebbnek látszott-Köszönöm, hogy segítettél, nem sokan tették volna meg.-szólt, szavai után pedig felkapta a fejét. Egy fekete autó hajtott el nagy sebességgel mellettünk, mire a férfi beljebb tolt a járdán. Nem voltam benne teljesen biztos, hogy miért hajtotta ezt végre, de úgy tűnt, neki teljesen érthető ok jelent meg a fejében.
-Mit csinálsz?-lepődtem meg, amikor behúzott az egyik kisebb mellékutcába, majd nagy léptekkel indult a saját feje után.
-Azt hiszem követnek minket.-nyelt nagyot, majd miután elért egy csendesebb útszakaszhoz lelassított, megállt ezután pedig felém fordult-Tényleg hálás vagyok neked, Evangeline, de most el kell felejtened, hogy találkoztál velem, és beszéltünk. Ha bárki megkérdezi, hogy láttál-e engem, nemmel kell válaszolnod, értetted? Ha nem így teszel, akkor bajba is kerülhetsz.-fogta meg a két vállamat, miközben mélyen a szemeimbe nézett. Gyorsan bólintottam, Ő pedig kiengedett a tüdejéből egy sóhajt.
-Mi ez az egész, Steve?-tettem fel hirtelen a bennem pillanatokkal ezelőtt megfogalmazódott kérdést, amit a férfi meg sem válaszolt, ugyanis megjelent az a fekete jármű, ami majdnem elütött minket. A szőkeség nagyot nyelt, majd gyorsan az egyik bokor mellé nyomott le.
-Itt kell maradnod, míg el nem visznek, utána viszont fuss el, meg se állj hazáig.-kötötte a lelkemre, majd kinézett a növény takarásából, mikor én is ezt tettem, megláttam két fegyveres alakot felénk közeledni-Legyél nagyon boldog, és ne szomorkodj az anyukád miatt, inkább találjatok ki valamit. Okos lánynak tűnsz, nem fogod veszni hagyni az ügyet.-mosolygott le rám, megsimította a rémülettől meleg arcom, majd megpróbálta rendezni a lélegzetvételeit, amelyek egyre szaporábbak lettek-Köszönöm.-suttogta utoljára, majd biztatásképpen megszorította a kezemet, pillantok múlva pedig már csak hűlt helyét láttam.
Utána akartam szólni, hogy ne tegye és ne menjen a fegyveres emberekhez, azonban egyetlen egy hang sem jött ki a torkomon a meglepődöttségtől. Nem tudom miért volt ez, a pisztolyokat észrevéve, vagy pedig az idegen kedvessége miatt. Kezem remegni kezdett, viszont erőt véve magamon kinézem a bokor takarásából, de csak annyira, hogy ne legyek észrevehető. Azt kellett tennem, amit Steve mondott, még akkor is, ha nem ismertem Őt. A szívem legmélyén tudtam, hogy jót akart nekem.
-Szép estét, fiúk! Mi járatban erre?-kérdezte a szőkeség, hangjában pedig hallottam a mosolygást. Attól tartottam, hogy a vele szemben állóknak nem volt ennyire jókedvük s pillanatokon belül lelőhették.
-Szálljon be az autóba!-figyelmeztette az egyik, azonban Steve nem akarta végrehajtani ezt a cselekedetet egyhamar.
-Tudjátok elég sok idő kellett, hogy megtaláljatok, a Hyd...
-Kapitány, azonnal szálljon be az autóba!-kiáltott ki valaki a hátsó ülésről. Hangja mély volt, s karcos, emellett pedig fenyegetően hatott. Steve nem rémült meg, csak készségesen bepattant a fekete terepjáróba, azonban még előtte visszanézett rám, tekintetünk pedig találkozott. Azonnal visszabuktam a rejtekhelyemre, ugyanis biztos voltam benne, ha Ő meglátott, akkor a két fegyveres is megfog. Miután az autó elhajtott, vettem egy mély levegőt, majd feltápászkodtam, s leporoltam remegő térdeimet. Szívem eszeveszettül kalapált a mellkasomba, miközben egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből a járműből kihajoló hangját s szavait. Jól hallottam, hogy azt mondta Stevenek, hogy Kapitány?...
♡ Szépséges napot, Lads! ♡
Meg is hoztam nektek a negyedik fejezetet, amelynek szerintem nagyon izgalmas véget szántam. Ti mit gondoltok erről? :)
Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a rengeteg megtekintést, a voteokat és biztató kommenteket. Csodálatosak vagytok! *-* ♡
Legyen további szép napotok! Bízom benne, hogy mindannyian jól vagytok! ♡
