Egy történet még a Bosszúállók előttről és arról, amikor két magányos és elveszett lélek találkozik, hogy összeforrva kölcsönösen meggyógyítsák egymást.
❝ -Az Isten szerelmére, rólad tanulok történelemórán! ❞
❝ -Te vagy a szerencsecsillagom, Steve...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
~Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét - nem pedig az, akiből hiányzik a félelem.~
Mark Twain
▁▁▁▁▁▁✪▁▁▁▁▁▁▁
Evangeline Foks~
Szélesen mosolyogva léptem ki Uma-val az oldalamon a suli kapuján, miközben a holnap esedékes grillpartiról csevegtünk, amelynek a gondolatára már akkor görcsbe rándult a gyomrom. Kedveltem a padtársam, valójában egészen jó viszonyt sikerült kialakítanunk majdnem egy hét alatt, azonban a szüleitől és a testvéreitől tartottam, hiszen Ők is teljesen ismeretlenek voltak még számomra. Mindenesetre sodródtam az árral, és megpróbáltam a lehető legjobban felfogni a kialakult helyzetet, már amennyire ezt a félénk természetem engedte.
-Szólok apának, hogy vegyen olyan finom kis gumicukrot, tudod azt amelyiknek olyan furcsa formája van.-mutogatott a kezével, arckifejezésétől pedig muszáj voltam felnevetni, hiszen orrát felhúzta és ujjaira összpontosított, amitől szemei összefutottak egy pontba. Szám elé kaptam a kezemet attól tartva, hogy talán hangosabb leszek, mint szerettem volna, és ettől a tettől Uma is nevetni kezdett.
-Értem.-hagytam rá, nemsokkal később oldalra fordítottam a fejemet és felmértem az utca zsúfoltságát, amely nem volt szokatlan, főleg nem az iskola környékén. A parkolóban jó néhány autó és motor állt, nem mellesleg a tárolókban akadtak biciklik is, melyeket a vashoz rögzítettek. Ha nem lettünk volna pénz szűkében, akkor talán én is beruháztam volna egyre, hiszen nagyban megkönnyítette volna a dolgomat.
-Ha tízre érkezel, akkor szerintem utána azonnal elkezdhetünk sütögetni.-ajánlotta. Készültem volna felé fordítani a fejemet, hogy bólintsak neki, és hozzáfűzzek valamit, azonban ebben a pillanatban figyeltem fel egy ismerős baseballsapkára, amelynek gazdája széles vállakkal és keskeny csípővel rendelkezett. Egy számomra teljesen ismeretlen motornak dőlt, karjait összefonta, ahogyan szokta, miközben felénk nézett és mosolygott. A szívem nagyot dobbant a jelenlétére, és akaratlanul is görbületre húztam ajkaimat én is. Uma egyből arra pillantott amerre én-Ő kicsoda? Nem láttam még erre.-gondolkodott hangosan, viszont miután nem válaszoltam folytatta-Pedig egy ilyen személy kinek ne szúrna szemet?-kérdezte magától mintsem tőlem. Elfojtottam kuncogásomat-Mi ennyire vicces? Ne mondd, hogy nem értesz velem egyet.-fonta keresztbe maga előtt kezeit, mint ahogyan a Kapitány is tette messze tőlünk.
Uma arcán is megfigyelhető volt a derű, ettől pedig teljes mértékben biztos voltam abban, hogy egy újabb játékos oldalát ismerhettem meg, amelynek a központjában akkor éppen egy másik barátom állt.
-Talán jobb lenne, ha mennék.-intettem a fejemmel a szőke férfi irányába, és miután ez tudatosult Uma-ban eltátotta a száját.
-Ő a barátod?-döbbent meg. Furcsa érzés keletkezett a gyomrom tájékán, talán a feltörő izgatottság volt az, ami a motornak támaszkodót övezte.
