1.

2.3K 61 2
                                    

Sziasztok, Camilla Russo vagyok. Apukám Olasz származású, anyukám pedig Magyar. Ebből kifolyólag általában a két ország között ingázunk. Így vagyok szerencsés helyzetben hogy a monzai Nagydíjat, és a Magyart is megnézhetem. Ezt kicsi korom óta így csináljuk. Az egész család imádja a Forma 1-et és mind nagy Ferrari rajongók vagyunk. Mikor 5 éves voltam elkezdtem gokartozni. Ez az egész egy hobbiként indult, ma meg már finoman fogalmazva az életem. Jelenleg F2-be versenyzem és a Ferrari akadémia tanítványa vagyok. Tavaly F3-ba bajnok lettem és idén is erre törekszem. Egyenlőre úgy tűnik, hogy ez lehetséges is.
A családom minden versenyemen ott van a kezdetek óta, ez alól a mai sem kivétel. Épp Bakuba tarok. Nagy a nyomás, ha ezt a versenyt megnyerem hivatalosan is F2 bajnoknak hívhatom magam. Ennek érdekében mindent meg fogok tenni. Tudják a fiúk hogy nem hagyom magam és nem olyan könnyű engem legyőzni.
A szüleim csak az időmérőre (pénteken) jönnek sajnos,  mi pilóták bőven ez előtt.
A gép leszállt. Kiszálltunk a gépből és magunkhoz vettük a csomagjainkat, a reptér előtt pedig két taxi várt már minket. A szállás egy eléggé szép, 5 csillagos szálloda. Sajnos a fontosabb részletekről, mint a kaja vagy az ágy még nem tudok beszámolni.

-Hölgyem a szobája! – mutatott a 13-as számú szobára
-Ajj de jó, a rajtszámom! – nevettem el magam
-Na majd talán ez szerencsét hoz... – gúnyolódott Mick (Schumacher)
-Nem kell ide szerencse, aki tehetséges, az tehetséges – nevettem, majd ö is

Mick-al nagyon érdekes a viszonyunk. Mióta az eszemet tudom csapattársak vagyunk. És régen emiatt sok időt töltöttünk együtt. Mondhatnám hogy ilyen legjobb barátság szint. De régebben, mikor én 14 voltam (most 17 vagyok)  jártunk egy kis ideig. De be kell valljuk, akármennyire is élveztük egy kapcsolat nem működhet két versenyző között pláne nem ilyen fiatalon. El kell érni egy kort mire külön tudjuk választani a versenyzést, és a magán életet. Erre két tini még nem képes.
A mai napon nem terveztem már semmit, csak lefürödtem és aludtam egyet.

Reggel korán keltett Mick mert együtt futottunk egyet, dél után pedig együtt mentünk edzőterembe. Ez egészen Péntekig ment így mikor kezdődött a szabadedzés
Elsőnek a Forma 1 pilóták mentek, mi csak utánuk indulhattunk. Szerintem egészen szépen ment a pálya, a kanyarokat jól vettem be, az egyenesekben gyors voltam. Ha ezt a teljesítményt nyújtom a versenyen szerintem meglesz az az első hely.
Idő közben a szüleim is megérkeztek. Ők is megdicsérték a körömet.

A többi edzés is így ment. Szombaton pedig jött az időmérő. Csak arra kell figyeljek hogy hasonlóan menjek mint az edzéseken. Most nem a maximumra törekszem  elteszem magam holnapra. Ha nem lesz pole pozícióm még nem dől össze a világ.

-Oké Camilla...mindent hallassz? – kérdezte a mérnököm
-Igen
-Oké, jöhetsz! – kezdett el nekem integetni

Kihajtottam a boxból és nekivágtam az első körömnek. Most csak az a cél hogy a gumikat felmelegítsem. Közben végig kaptam az instrukciókat a boxból.

-Oké Camilla üres a pálya, mehet a gyorskör!
-Vettem

Rátapostam a gázra és neki kezdtem a gyorskörömnek. Figyeltem az összes kanyarnál hogy ne csiga tempóba vegyem be, de nem is hajtok bele 200 km/h sebességgel. Nem kockáztatunk. Az egyenesekben pedig a minél nagyobb sebességet próbáltam elérni. Végül pedig célba értem.

-Szép munka! Miénk a pole! – kiabálta a csapat
-Azaz! – kiabáltam én is

Vissza mentem a boxba, ahol nagy volt az öröm. 3 pilótájuk az első 3 rajtrácsból rajtolhat. Annak ellenére hogy az enyém a pole ez semmire nem garancia, ugyhogy a fiúk sem bízhatják el magukat.

-Szép volt kislányom! – öleltek meg a szüleim

Ezek után haza mentünk, holnap korán kelünk mert reggel kezdődik a verseny. Aki nem tudná a Forma 2 a Forma 1 előfutama, mi dél előtt vagyunk, ők meg dél után.
Lefürödtem, és azonnal el is aludtam.

A couple of LegendsWhere stories live. Discover now