Fekete arany (Loki f.f) [BEFEJEZETT]

,,mint a drog"

Loki szemszöge:

Néha elgondolkozok rajta, hogy vajon vannak-e érzéseim. Hiszen, még egy Istennek is kéne éreznie valamit.

Bármit.

Fiatal koromba megöltem egy embert... Csak azért mert érezni akartam valamit. Bűntudatot, esetleg valami rossz érzést hogy bűnt követtem el. De nem, nem éreztem semmit. Amikor erre rájöttem, úgy gondoltam különleges vagyok. Biztos sok ember vágyik arra, hogy az érzései ne törjenek felszínre, és a gondatlan boldogságban lebegjenek. Szerencsésnek éreztem magam. Olyan volt, mint a drog. Gondatlan boldogság, bármit tehettem, nem jött semmi lelkiismeret-furdalás, vagy megbánás. Élveztem a helyzetet... és ki is használtam.                         Aztán rájöttem, hogy abban a világban, amiben élek szükség van érzelmekre... Ami nekem nem volt, így nem tudtam megérteni a világot, és ő se engem.                                                                          

Dühös voltam, hogy nem tudok kötődni emberekhez, nem tudok boldog lenni... nem tudok szeretni. A gondatlan boldogság kezdett lefele húzni, hiszen a drognak is van rossz oldala. Így fordult a kocka. És ebben a kettős állapotban, amelyben se jó, se rossz nem volt, teljesen biztos voltam benne hogy pszichopata vagyok.  És nevettem rajta, élveztem. Hazudtam magamnak, úgy tettem mintha a legjobb életet élném. De ahogy már mondtam, érzelmekre szükség van.

Anyám volt az egyetlen, akihez kicsit is kötődtem. De miután elvesztettem, nos. Még több ember életét vettem el.

Aztán ismét fordult a kocka, és... valami megmagyarázhatatlan és teljesen más drog lépett az életembe...
Fehér tincsekkel amik az arcát keretezték, izmos vállaival, harci hegekkel a karamell színű bőrén. Vakító opálos tekintettel, és a folytonos kíváncsisággal amivel fürkészte őt. Loki megfigyelte, hogy eközben mindig idegesen meggy piros ajkaiba harapott, és az álla megfeszült.

Niara, fáradtan állt meg mellettem, ezzel kizökkentve legmélyebb gondolataimból.               Hajnali 5óra volt. Egész éjszaka semmit nem aludtam, és biztos voltam benne hogy ő se. Unottan ellöktem magam a faltól, aminek eddig támaszkodtam, majd elindultam az űrhajó felé, amivel Midgardra megyünk.

Niara szemszöge:

Megvan az az érzés, amikor legszívesebben csak felkötnéd magad, mert egyszerűen nem bírsz egy légtérben lenni valakivel.

Nos, nekem megvan. Thor a lelkemre kötötte, hogy ne mozduljak Loki mellől, mert veszélyes küldetésre megyünk, és ő legalább megtud, védeni. Hmm persze. Haha, legutóbb is pompásan sikerült neki.

A vezetőülés melletti, ülésben gubbasztottam törökülésben, és bámultam ki az ablakon. Loki mellettem, teljes némaságban vezette az űrhajót. Úgy nézett ki, nem tervez velem párbeszédet kezdeményezni. Ami megnyugtatott. Lehet, hogy mégis sikerül ez a küldetés anélkül, hogy bármi kapcsolatba kerüljünk. Őszíntén örülnék neki.

***

Reggel óta nem szóltunk egymáshoz, így megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, amikor a Föld tűnt fel előttünk. Nagyon nyomasztó érzés volt vissza térni. Eszembe jutott mi történt, amikor legutoljára jártunk itt. Uh, még Breat is velünk volt. Mennyire más volt... minden.

Bekapcsoltuk az öveket, majd Loki profin és tök lazán teljesen észrevehetetlenül leszállt az űrhajóval a Földre. Megvannak a módszerei. Kínos csönd települt ránk, majd én nyitottam szólásra a számat.

-Hova kell mennünk? Vagy hol fogunk lakni, amíg itt vagyunk? –csatoltam ki az övemet.

- A szervezet, ami miatt ide jöttünk, Los Angeles szélén helyezkedik el. Ott a központjuk. Odin bérelt nekünk itt valami méreg drága házat. Azt hiszi, ezzel enyhíti ezt a kellemetlen szituációt. Pedig kurvára nem – mondta szemforgatva a férfi.

-Szuper, és most hol vagyunk? –kérdeztem.

-A telkünkön –mutatott a szántóföldre, amin az űrhajó pihent.

-Van olyanunk? –másztam ki az ülésből, és kinyitottam a jármű ajtaját.

-Igen. Apám túlzásba vitte kicsit. De legalább nem kell helyet keresni az űrhajónak. –szállt ki mellém Loki, és együtt néztünk fel a hatalmas dombra. aminek a tetején egy kisebb kastély tornyosult.

A dombon felfelé haladó utat csöndben tettük meg. Majd amikor felérkeztünk a tetejére, a hatalmas házzal találtuk magunkat szembe. Ámulattal figyeltem.

-Nem értem miért vagy úgy oda. –mondta Loki gúnyosan.                                                                                –Mind a ketten ilyenben élünk. Sőt, jobba –folytatta, majd kitárta a hatalmas üvegajtókat majd belépett a kisebb palotába. Követtem.