Fekete arany (Loki f.f) [BEFEJEZETT]

Prológus

Nehéz úgy túllépni a múlton, hogy minden nap szembe jön veled a folyóson.

Gúnyos mosollyal, ijesztően csillogó szemekkel, kiszámíthatatlan fürkésző tekintettel. A csöndes épület visszhangzik ahogy a kezén a billincs láncai össze ütköznek. Te elfordulsz mintha nem is ismernéd. Mintha két idegenek lennétek... ő meg halkan kinevet mintha csak szórakozna rajtad. Nem nézel a szemébe, nem mersz rá nézni...hiszen ismer, tudja hogy mit mondanak a szemeid.

Igen, butaság az egész... Lehetetlen egy ilyen személyt elfelejtened, lehetetlen túllépni rajta. Csak mindenkivel elhiteted hogy sikerült kiverned a fejedből... De a valóság nem ez...

Az igazságot csak te, és ő tudja.

Hogy mind a kettőtöknek valamiért ugyanolyan fontos a másik...

Akármi is történt a múltban...