Fekete arany (Loki f.f) [BEFEJEZETT]

,,veszélyesebb"

Talán szükséges volt Lokinak behódolnom ahhoz, hogy így alakuljanak dolgok. Talán szükséges volt, hogy hagyjam kitombolni. Csöndben néznem, ahogy kiabál velem, majd az utolsó pillanatban a kezem csattanjon az arcán. Mindennek megvan az oka. És az összes apró lépésnek köszönhetem, hogy végre minden rendben köztük. A veszekedés minden egyes részére szükség volt ahhoz, hogy most végre békés legyen minden.

Álmosan nyitogatom a szemem, és egy pillanatra azt sem tudom, hol vagyok. Fáradtan ülök fel az ágyon és körül nézek Loki szobájában, majd a mellettem alvó istenre téved a tekintetem. Mind a kettőnkön a tegnapi ruhánk volt, az ölemben pedig egy zöld köpeny hevert. Ezzel takart be Loki tegnap este, ez volt az a köpeny is, amit a küldetésen adott nekem. Kár hogy tegnap, még a veszekedésünk közben hozzá vágott a falhoz, ennek következtében a tarkómon felszakadt a bőr és éjszaka vérrel áztatta a méregzöld színű anyagot.

-Loki –simítottam meg a vállát, de a férfi nem reagált semmit. Még egyszer megpróbáltam ezzel a módszerrel felébreszteni, de semmit, nem válaszolt.

-Kelj már fel! –boxoltam bele a mellkasába, mire rögtön kipattantak a szemei. Morogva fordult arra az oldalára, amin én voltam, és hunyorogva nézett fel rám. Reggel gyönyörűen ragyogott a fény világoskék íriszeiben. Egy pillanatra ellágyulva néztem rá, de aztán eszembe jutott eredetileg mit akartam.

-Összevéreztem a köpenyedet. Elmegyek, kitisztítom belőle –mutattam fel álmosan a kezemben szorongatott anyagot majd fel akartam állni az ágyról, de hűvös kezek kulcsolódtak a csuklómra.

-Maradj itt – mondta félálomban, én pedig elmosolyodtam. Elidőzött a tekintetem félig kigombolt ingjén, és a nyakán lüktető ereken.

Elcsigázottan beletúrtam fekete tincseibe.
-Csak pár perc –suttogtam, majd felálltam és álmosan botorkáltam ki a szobából. Becsléseim szerint jócskán hajnalok hajnala lehetett. A palota üres, a folyosók hűvösek a reggeli friss levegő miatt, ami bejárja az egész kastélyt. Minden egyes lépésemnél felszisszentem ugyanis a tegnapi sebek mély nyomott hagytak bőrömben. Ki kell tisztítanom mi előtt, elfertőződik vagy begennyesedik. Miután kimostam a vért a ruhadarabból ellátom a horzsolásokat és a különböző sebeket miközben megszáradt Loki köpenye. Visszaindultam az isten szobájába, most már a tiszta ruhadarabot szorítva görcsösen magamhoz.

-Niara! –hallottam meg hirtelen Thor mély hangját a folyósó másik feléről. Álmosan rezdültem fel a nevemre, majd elnyomtam egy ásítást és a férfi elé csoszogtam.

-Minden rendben? Hogy hogy ilyen korán fent vagy? –kémleli a kihalt palotát.

-Mostam –felelek úgy mintha ez teljesen normális és nyilvánvaló válasz lenne. Thor csípőre teszi a kezét és összevont szemöldökkel néz rám majd a kezemben tartott zöld ruhadarabra.

-Azt látom... Várj, ez... Lokié? – kérdezte, mire csak megfordultam.

-Öhm... nem –indultam el vissza a szoba felé.

-Niara, ő az öcsém. Tudom, milyen ruhái vannak, és ez biztos, hogy ez az övé –jött velem, én pedig legszívesebben visszafeküdtem volna aludni.

-Csak összevéreztem este és elmentem kimosni, ennyi az egész... -mondtam komásan felsem fogva mit mondtam el Thornak.

-Mi? Mi történt? Bántott, miért voltál nála egyáltalán éjszaka?! –akadt ki és ziláltan magyarázott tovább, én pedig kimerülten battyogtam a folyosón.

***

-Loki, hoztam neked valakit, akinek kérdéseihez nem volt türelmem –nyitottam ki az ajtót unottan, és betessékeltem rajta a villámok istenét.

-Azt mondtad csak pár perce mész el, erre visszatérsz a bátyámmal –lépett mellém a férfi, akin már éber volt és normális Asgardi ruha volt rajta. Csak mosolyogva a kezébe nyomtam a köpenyt.

-Pár percre elmegy? Mármint ő itt volt? Várjatok. Niara itt aludt? –zavarodott össze még jobban Thor mire Loki amolyan „most komolyan?" pillantással illetett.

-Tegnap veszekedtünk kicsit, de azóta már minden rendben – egyszerűsítettem le a történetet és mosolyogva Loki vállára csúsztattam a kezem. A férfi halvány mosollyal reagált az érintésemre.

-Az nem magyarázza, meg miért van Niarán ennyi sebesülés, és miért veszített vért – vonta keresztbe mellkasa előtt két kezét Thor, és számonkérően vizslatta testvérét.

-Tegnap dühös voltam, és kicsit verekedtünk –szépítette a történetet Loki, mire felhorkantam jelezve hogy ez nem teljesen igaz. Csak ő verekedett.

-Ez nagyon érdekes, csak egy baj van vele... hogy Niara Asgard hadseregét vezeti nap, mint nap csatába, ő egy harcos... de rajtad még sincs sebesülés –vágja rá Thor.

-Mennem kell. Melóm van. Kitartást –szorítottam magamhoz Lokit, aki egyik karjával viszonozta az ölelésem, majd engedte, hogy az ajtó felé induljak.

-Thor veled találkozunk a tréningeken, Loki majd megkereslek –csukom be az ajtót és magam mögött hagyom a veszekedő testvérpárt.

A nap gyorsan ütemesen és fáradtan telt. Vért izzadó edzéseket tartottam, elméleti órát vezettem az elfoglalás és a támadás stratégiájáról, majd délután még egy vívás órám is volt. Fitten tértem vissza szobámba, és örültem hogy az napra végeztem. Ennyi volt, végre lazíthatok kicsit. Zuhanyzás után, pihenni akartam, vagy esetleg enni, ugyanis egész nap alig volt időm enni, de amint kiléptem a zuhanyzóból megcsörrent a telefonom. Szitkozódva kaptam a mobil után, és értetlenkedve pásztáztam a képernyőt. Asgardban nagyon ritkán szokott keresni bárki is  telefonon.

Ismeretlen szám.

Különös, nagyon különös.

Felvettem a telefont.

-Haló- szóltam bele zavartan.

A vonal hangosan recsegett a fülembe, mire eltartottam magamtól hogy ne süketüljek meg.

-Haló?! -kiabáltam bele hangossabban.

-Niara! Tényleg te vagy az? Végre elértelek. Figyelj rám kevés az idő –hallottam meg Tony recsegő hangját. Zilált volt és fáradt. Éreztem, hogy valami baj van vele. A hangulatom rögtön megváltozott, megfagyotta a vér az ereimben.

-Visszajöttünk Nat-tel a bázisra, ahogy ígértük emlékszel? Hogy lezárjuk ezt az egészet. Figyelj ide! Keresd meg Lokit jó? Most azonnal–mondta idegesen.

-Miért? Mi történt –kérdeztem remegve

-Vele biztonságban vagy. Loki közelében nem lesz bajod, ő vigyáz rád. Hallod, amit mondok?! Ez az ember örült, tervei vannak érted? Veled!... – kiabált, de a vonal hirtelen megszakadt.

Egész testemet kirázta a hideg, lábaim remegtek és borzasztóan aggódtam a bátyám miatt. Idegesen felöltözem, majd kirontottam az ajtón és futva szeltem a folyosókat. Tony szavai ott kattogtak a fejemben, és nem tudtam kiverni mondatokat. Féltem, nagyon. A vér lüktetett a fülemben. Beszorult a levegő a tűdőmben a hirtelen futás miatt, és a bordáim közt szúrást éreztem minden egyes lélegzet vételemnél. Sehol sem éreztem magam biztonságban. Kétségbeesetten néztem minden ujjabb folyósón magam mögé ezzel ellenőrízve hogy nem követnek-e. Valamiért úgy éreztem megvannak számlálva a perceim, hogy nincs sok időm. Igaz, lehetetlen hogy Asgardra betörjenek holmi...azt se tudom kik akarnak elkapni. Vagy hogy elrabolni akarnak-e. Tony kétségbeesett hívásából semmi sem derült ki. És ez az ismeretlen tudatlanság még veszélyesebb és mégjobban aggasztott.

Befordultam az utolsó sarkon és már kezdett feléledni bennem a remény... Ha Lokival leszek minden rendben lesz. Csak az ő szobájáig kell eljutnom. Csak Lokiig.

Erős ujjak tapadtak a számra ezzel elnyomva a feltörekvő sikolyom. Hatalmas ütést éreztem a fejemen, majd sok apró fekete pont jelent meg a látóteremben. Segítségkérően a mellkasomon lévő háromszögfelé nyúltam, de már nem tudtam megérinteni, mert minden homályos lett, és erőtlenül botladozva rogytam össze a márvány padlón.