Fekete arany (Loki f.f) [BEFEJEZETT]

„Ijesztő nyugodtság"

Pontban 9kor a küldetés kezdetét vette. Én fent maradtam a tetőn és fedeztem Lokit, aki kihasználta különleges képességeit, és így próbálta a külső őr réteget eltenni láb alól. Vagyis próbáltuk. Nat közben folyamatos helyzetjelentést adott nekünk azokról a területekről ahova nem láttunk el. Csöndben fókuszáltam a bázisra, majd amikor láttam, hogy az utolsó őr is ájultan rogy össze, eltettem a pisztolyom és próbáltam nesztelenül leugrani a házról.

-Niara, indulhatsz –hallottam Natasha hangját a headseten.

-Már elindultam, Loki merre vagy?

-A hátsó bejáratnál, gyere ide –halottam meg a férfi hangját is.

-Ne felejtsétek, ez egy titkos küldetés, ne rendezzetek előadást belőle. Csöndben és halkan.

Előre törtem az ágak között, majd egészen addig futottam, amíg a bázis közelébe nem értem. Figyeltem nem jön-e senki, majd amikor megbizonyosodtam róla, a hátsó ajtóig kocogtam.

-Kész vagy? –kérdezte Loki, aki már megkapta a belépési kódot Nat-től.  Zavartan szemléltem a férfit, majd unottan sóhajtottam egyet, amikor rájöttem mi nem stimmel rajta.

-Ez csak hologram, hol az igazi éned? –néztem rá, és átnyúltam rajta, mire az kámforrá tűnt.

Fasza.

-Nat, tudnál helyzetjelentést adni Lokiról? –kérdeztem.

-Nincs ott? Várj egy kicsit. B szárny, harmadik ajtó –mondta a nő

-Megyek –forgattam meg a szemem.

Unom már játékait.

Legalább a kódot beütötte és nem nekem kell valahogy ki kódexelnem.

Összedörzsöltem a tenyerem, mire az rögtön szikrázni kezdett felkészülve a behatolásra. Éreztem, ahogy testemen átszáguld az adrenalin löket, és ahogy a felgyülemlett energia ki akar törni.

Némán kinyitottam a nehéz vasajtót.

A lámpák felkapcsolódtak és elém tárult egy hosszú fehér folyósó. Kórházra emlékeztetett. Fényes volt, a padló kövön láttam saját tükörképem és mellesleg mindenhol fertőtlenítő szag terjengett. Blah.

Amint a lámpák felkapcsolódtak körülbelül kilenc katona kezdett el felém rohanni, akik eddig folyosón őrködtek. Ötletem se volt Loki hogy jutott be a B szárnyra, hogyha nem erre ment. Vagy is, az a baj hogy pontosan tudom. Csalással. Gondolom felvette egy katona alakját. Csak hogy ez mire volt jó neki, fogalmam sincs, de ha megtalálom, tuti kinyírom.

Kellett egy kis idő mire a szemem hozzászokik a hirtelen világossághoz.

A katonák azonnal körbe vettek én pedig fürgén tértem el a golyók elől, amik közvetlen mellettem csapódtak a földbe. A legközelebbi katonára vetettem magam, akinél nem volt fegyver. Bal karját felém lendítette, amit sikeresen elkaptam a levegőben mielőtt megüthetett volna. A lendületet kihasználva kitekertem a karját, majd belerúgtam a gyomorszájába mire rögtön összegörnyedt így könnyedén mögé ugrottam, és pajzsként tartottam magam előtt fojtó fogásban a testet. A golyó célba talált.

Gratulálok, a saját emberedet ölöd meg, de akkor ne érdekeljen.

Egy katona mögém lépett mire én megragadtam a karját és átrántottam a vállamon. Kikaptam a pisztolyt a kezéből, majd összpontosítottam és két társát vettem célba. Nem akartam senkit se megölni, de muszáj volt leállítani őket. Próbáltam karjukra és lábukra célozni, hogy ne sérüljön meg semelyik fontosabb szervük. A két férfi összeesett, de még így is maradt öt. Összetettem két kezem, majd tapsoltam egyet, és mintha tűzre olajat öntenének úgy sistergett fel két kezem között a feszültség. Energia robbant bennem. Fényes sugárban terjedt végig a folyosón, és az összes katona összeesett, akit maga mögött hagyott.