Fekete arany (Loki f.f) [BEFEJEZETT]

,,Hallgattam"

A csillár zuhant és hatalmas robajjal csapódott a földre, apró és apróbb szilánkokra törve. Hátra ugrottam, és elfordítottam az arcom, nehogy megsebesüljek. Pár másodperc után, amikor úgy véltem már nem potyog semmi sem az égből visszaléptem a szobába. Loki a csilláron túl, a szoba másik felében feküdt az ágyon mozdulatlanul. A csillár apróra tört darabjai az egész padlót beterítette. Döntésképtelenül álltam a kardommal a kezemben, és agyaltam, hogy most mit tehetnék. Nem tudok Loki közelébe férkőzni, viszont muszáj, lenne, mivel semmi külső hangra nem reagál. Mellesleg azt se tudom mi történt itt.

Eltettem a kardomat, ugyanis mind két kezemre szükség lesz, ha az erőmmel szeretnék magam előtt szilánk mentes, járható utat teremteni. Eltűrtem pár tincset a szememből, majd kifújtam a levegőt, és összpontosítottam. Hunyorogva koncentráltam az előttem heverő csillárra és darabjaira. Két kezemet magam elé helyeztem, amelyből egyre erősseb, és fényesebb szikrák pattantak ki. Teljesen becsuktam a szemem, és éreztem, hogy az egész karom bizsereg. Valami volt a bőröm alatt, és ki akart törni, pici szikrák, szurkáltak a bőröm, már csak az engedélyemre vártak. Kiengedtem őket, karcsú fénycsóvák szöktek ki az ujjaimból, és közre fogták a csillárt, kinyitottam a szemem, és éreztem, hogy kapcsolatba kerültem a szilánkokkal.

Én irányítom őket.

Egy mozdulattal arrébb söpörtem őket az útból. Amikor sikerült végre egy járható utat kialakítanom. Rögtön Loki ágyához siettem. A férfit a hátára fordítottam, és... legnagyobb meglepetésemre... aludt. Azt hittem valami baja, van esetleg megsebesült vagy ilyesmi.

Leültem az ágyra és figyeltem mennyi érzelem jelenik meg az arcán egyszerre. Valami borzalmasat álmodhat. Hirtelen összeállt minden. Lokinak alapból hatalmas ereje van, és ha valami sok érzelmet vált ki belőle képes tudat alatt is használni az erejét. Így valószínűleg nem szándékosan, de elszakította a csillárt tartó láncokat. Ez nagyon veszélyes.

Ismét a férfire tekintettem. Arca fénylett az izzadtságtól, és becsukott szemét még jobban összehúzta. Valamit egyfolytában motyogott, így közelebb hajoltam, hogy haljam. Három szót tudtam kivenni a hadarásából. Az egyik az anya, a másik az öl, a harmadik pedig a vissza. Lesütöttem a szemem. Nem tudtam mi köze van ennek a három szónak egymáshoz, de kezdtem magamat kellemetlenül érezni, mivel nagyon személyes álomnak tűnt. Tudtam, hogy Loki kiakadna, ha megtudná, hogy hallottam ezt. Semmi közöm a személyes gondjaihoz, bármennyire is érdekel ez a törékenyebb oldala. Viszont itt hagyni meg nem hagyhatom. A végén tudat alatt kárt tesz magában.

Kifújtam a levegőt, muszáj erre a kis időre félre tennem a múltat.

-Loki, ébredj fel. Nincs semmi baj -mondtam neki ridegen. De rájöttem ilyen hangnemben nem fog sikerülni felébreszteni. Gyengéden, megfogtam a két vállát és kicsit megráztam, mire előrántotta a kardját, és csukott szemmel folytatta a motyogást. Rémülten bámultam a kardot. Bármikor belém szúrhatja.

Egy esélyem maradt.

Loki alapból kiszámíthatatlan, hogyan fejtsem meg egy olyan énjét, aminek nincsenek korlátai, és talán még ő sem ismeri. Olyan sebezhetőnek tünt, és ez megijesztett. Sajnáltam őt.

Bele haraptam a számba. Én ültem, mellettem Loki feküdt, és csöndben, de akkor is szenvedett. Hirtelen ötlettől vezérelve Lokihoz nyúltam. Gyengéden felemeltem a felső testét, majd finoman magamhoz húztam. Teste egy pillanatra megmerevedett, majd elindult felém a kardja.

Az utolsó pillanatban megállt. Finoman kivettem a fegyvert a kezéből, és a földre tettem, majd feljebb ültem az ágyon. Kiengedtem az ölelésemből a felső testét. Két kezem közé vettem a fejét és finoman az ölembe engedte.

Lassan nyitogatni kezdte a szemét, majd fáradtan dörzsölte meg izzadtságtól csöpögő arcát. Amikor elvette a kezét, vékony csíkban folyó könnycseppeket pillantottam meg, szeme fénylett az idegeségtől és a könnyektől, az egész teste remegett. Loki félt... hogy, lehetséges ez... Mit álmodhatott?

Zavartan, néztem le a férfira, akinek a feje még mindig az ölemben volt. Nem voltam felkészülve erre. Azt hittem majd kiakad, hogy miért jöttem be a szobájába, esetleg még kicsit verekszünk is, aztán mérgesen távozok és reggelig egymáshoz se szolunk. Helyette a férfi kifújta a levegőt, és kékeszöldes íriszeivel felnézett rám. Hogy tud valakinek szimplán már a nézésében is ennyi méltóság lenni? Sosem fogom megérteni. Látszik, hogy királyi családból származik.

Hosszasan néztük egymást, úgy gondoltam mind a ketten jobban járunk vele, ha nem említem meg, sem a csillárt, sem az álmot. Hallgattam, mert tudtam, hogy most erre van szüksége.

Belegondoltam milyen rossz lehet Lokinak. Minden éjszaka ilyen álmokkal küzdeni, úgy hogy amikor felébredsz nincs ott senki, aki átöleljen, nincs ott senki, aki megnyugtasson. Teljesen egyedül kell, minden reggel felébrednie, és összeszednie magát. Talán Lokiban nagyobb nyomot hagyott Frigga elvesztése, mint ahogy mutatja.

Vagy talán Lokiban minden hagy nyomott, csak egyáltalán nem mutatja.

Egyre jobban érdekel, hogy vajon ki lehet ő valójában...