Fekete arany (Loki f.f) [BEFEJEZETT]

,,Mint kígyó a zsákmányát"

Szomorú dolog elveszíteni egy embert. Főleg egy olyat, aki fontos volt számodra. Lejátszódik a fejedben újra és újra a történet, és már kezdesz szép lassan beleőrülni...

Összemosódnak előtted a napok, hónapok évek... Mardos belülről a hiány, és lassan felemészt. Ezt éreztem én is...

Miután 4 műtéten estem át, hogy képes legyek levegőt venni és élni. Asgardi gyógyítók kezelték a sebeimet hetekig... Miután ott hagyott, és amit tett velem... Miután majdnem megölt.

De a szomorú igazság, hogy az élet megy tovább, és felkell venni a fonalat. A legjobb dolog, amivel lefoglalhattam magam az az edzés volt. Energiát nyertem a folyamatos futástól, rengetek kiképzésből. Nem érdekelt, hogy fájt, sőt... néha még jól is esett. Csak magamnak vallom be, és így is csak utólag, de valószínűleg ezt az egészet azért csináltam hogy eltereljem a figyelmemet, és hogy kiverjem a fejemből... Őt. Így beletemetkeztem a kiképzésekbe és minden időmet ezzel töltöttem... Meglett az eredménye.

Asgard seregeibe fontos szerepet kaptam. A legtöbb hadsereget én irányítóm csata mezőre, én felelek a harc képességükért és a kiállásukért. Nagyon nehéz, és rettentően felelősségteljes meló. De imádom.

Sokaknak nem tetszett ez a döntés, a rangot csak férfi tölthetné be, de az én esetemben kivételt tettek. Bármit, amit Thor mond, vagy Odin add ki parancsnak, (esetleg szívességet kér) megcsinálom. Bármilyen kellemetlen, bármennyire is nehéz vagy esetleg kihívás. Tisztelem őket, és hűséges vagyok Asgardhoz és uralkodóihoz. Sosem gondoltam, hogy lesz olyan parancs, amit határozottan visszautasítok, és tréden állva könyörgők, hogy ne... ne engem küldjenek küldetésre.

Úgy kezdődött, mint mindegyik napom, de brutális káosz lett a vége.

***

Kócosan, álmosan, és meglehetősen dühösen pattantam ki az ágyból. Lassan egy éve élek Asgardban, de hamar megtanultam hogyha reggel valaki teljes erőből basztatja az ajtómat az csak valami rossz hír lehet.

Kitártam az ajtót, és a folyosóról azonnal be süvített hajnali csípős levegő. Felnéztem a hatalmas izomtömegre aki az ajtóban támaszkodott.

-Jó reggelt Niara -mosolygott rám gyönyörű kék szemeivel Thor. Izmos, kedves, jó kiállású, igazságos pasi. Egyszerűen imádom ezt az embert, komolyan. De mi a szart keres a szobám ajtaja előtt hajnali ötkor?!

Hunyorogva pislogtam a férfire majd morogtam neki valami ,,neked is" félét.

-Minek köszönhetem a korai látogatásodat Thor? -kérdeztem álmosan.

-Csak szólók, hogy az öcsémet ma szabadlábra helyezik. Valószínűleg rengeteg tárgyalása lesz. Odin elvárja, hogy mindegyiken legyél ott... -mondta az isten, mélyen a szemembe nézve.

Döbbent kínos csönd. Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni, és mintha a szívem is kihagyott volna pár ütemet. Thor látva a reakcióm habozva körül nézett a folyosón, majd közelebb lépett mintha valami bizalmasat akarna közölni.

-Figyelj, tudom, hogy nem akarsz még a közelébe se lenni, és rohadtul sajnálom, ami köztetek történt. De apámnak ezt nem magyarázod meg. Vagy ennyi volt. Búcsúzás az állásodtól -suttogta a férfi.

Lassan bólintottam, jelezve, hogy felfogtam a hallottakat. Thor még egy ideig csöndben bámult, majd esetlenül átölelt, valami biztatás képpen. Most is össze roppantotta párcsigolyámat de még mindig nem tértem annyira magamhoz, hogy ezt felfogjam.

Thor elment és csöndesen becsuktam az ajtót.

Ennél jobb reggelem is volt már, hogy mit ne mondjak.