Fekete arany (Loki f.f) [BEFEJEZETT]

,,Abból a börtönből a legnehezebb megszökni, ami a fejedben van...."

Halkan haladtam végig a sötét téren. Reggel indulunk Midgardra, ha akartam volna se tudtam aludni. Nem ment. Az edzőterem felé vettem az irányt. Levezetem a feszültségemet egy kis tréninggel, az sose árt... Felrántottam a pulcsim kapucniját a fejemre mert az eső cseperegni kezdett, majd sietősebbre vettem a lépteimet.

Amire oda értem a teremhez az eső már szakadt, hatalmas sötét foltokat ejtve a kapucnimon, és a gatyámon. Beléptem a terembe.Az edző terem nem volt nagy, és mivel szabad edzésekre tervezték ajtaja se volt.

Volt teteje szóval az elázástól nem kellett tartanom, de a hideg éjszakai levegő beáramlott a terembe, így csak a pulcsimat vettem le.

Éppen beljebb akartam volna lépni, amikor is hirtelen hangok ütötték meg a fülemet. Először észre se vettem, majd a sötétben, a terem másik sarkában gyenge lámpafényben kirajzolódott egy alak. Érdeklődve lestem a mozdulatait, majd kíváncsian közelebb léptem. Biztos voltam benne, hogy Loki az. A rutinos mozdulatok alapján felismertem. Ezek szerint ő se tudott aludni.

Leültem a szalmával borított földre és neki döntöttem a hátamat egy oszlopnak. Kintről a hangos nyári zivatar zuhogása hallatszódott, és tömény eső illat áradt be a terembe. És én csak ültem, és Lokit néztem. Nem vette észre, hogy ott vagyok, hiszen a lámpa csak az ő oldalán volt felkapcsolva. Az eső egyre jobban verte a tetőt, és én legalább fél óráig nem vettem le a szememet e férfiről. Sima fekete gatya volt rajta, tréning csizmába türve, és... nos, póló nem volt rajta. Már legalább a kilencedik bábut fegyverezte le, és verte szét, amikor is hirtelen megállt. Érdeklődve figyeltem vajon miért dermedt meg.

-Egész végig ott fogsz ülni, vagy csinálsz is valamit? -kérdezte még mindig előre fele nézve, és nem fordulva felém. Mély hangja áthatolt a termen én pedig megborzongtam tőle.

Majd konstantáltam hogy igen, ez egy kínos helyzet, de végülis igaza van. A falhoz léptem felkapcsoltam a villanyt, majd a terem másik sarkába a fa bábukhoz léptem. A férfi végre felém pillantott, majd miután látta, hogy az vagyok, akire gondolt tovább püfölte a bábut.

Eszembe jutott, hogy Loki mennyit szívatott azért, mert lány létemre erre a pályára álltam. Pf, még hogy lányok nem harcolhatnak, gondoltam majd beleütöttem egyet a bábu mellkasába, majd tovább emésztettem magam.

Az emlékek olyanok, mint a sírás. Egy könnycsepp után jön a többi, egy emlék után rám zuhan... minden. De nem a fontos dolgok, csak apróságok, amiket már nagyon rég elfelejtettem, és pont ezért fáj a legjobban, mert régi sebeket téptek. Folyamatosan püföltem a bábut, egyre erősebben, egyre gyorsabban. Felrepedt az öklömön a bőr és meleg vér csordogált belőle. Még gyorsabban, és egyre erősebben ütöttem a bábut.

Lányok nem lehetnek katonák pff... Régi emlék jutott eszembe. Olyan erősen tiltakoztam ellene, hogy az öklöm egyre jobban fájt, de pont ezért egyre erősebbeket ütöttem bele, és nem álltam meg. Abból a börtönből a legnehezebb megszökni, ami a fejedben van

Egy utolsót taszítottam a bábun és az inogva eldőlt. Loki a terem másik feléből csöndesen figyelt. Amíg a fejemben lévő gondolatok elől menekültem az agyamig el se jutott a fájdalom. De utólag igen. Az öklöm mindenhol lila, zöld, véres, szálkás, felrepedezett bőr cafatok lógtak rajta. Halkan felnyögtem, és sziszegve töröltem bele a vért a nadrágomba. Nem tagadom, rohadtul fájt. Már megbántam, hogy ennyire nem foglalkoztam a következménnyel, de legalább nem voltam annyira ingerült. Loki érdeklődve figyelt, én rövid pillantásra méltattam, majd kardot rántottam, és egy másik bábu elé álltam. Nemes egyszerűséggel bele döftem a kardom. Igen, a bábukkal az a baj, hogy nem tudnak védekezni és kicsit unalmas velük vívni. Csalódottan léptem el mellőle, majd körül néztem a terembe.

Loki leugrott a bordás falról, leporolta kezét, majd a földről felnézett rám.

-Tudod, lehet kicsit izgalmasabb lenne, ha valaki olyannal vívnál, aki tud reagálni a lépéseidre. -mondta szórakozottan.

-Igazad lehet -emeltem felé a kardomat, mire ő mosolyogva afféle tudtam, hogy ez lesz, pillantással, elvett egy kardot a készletből, majd felém lépett. Megállt előttem egy méterre.

-Vegyél fel pólót. -mondtam, tekintettel arra, hogy ha megsebzem nem a ruháját vágom el, hanem a hasát.

-Tudom, hogy tetszik a látvány, nem kell tagadnod -somolygott, majd folytatta. -Amúgy sem, fogsz bántani. Nem engedem -mondta, majd határozott mozdulattal felém lendítette a kardját. Reflexből vissza löktem, mire nem adta fel és a közelebb lépett. Vívni kezdtünk. Figyelnem kellett ugyanis Loki tényleg nagyon jól harcol. Csak az ösztöneimre hallgattam. Támadtam hátulról, ha ő jobbra lépett én balra, egyfolytában mozgásban voltam.

De egyszer annyira megelégeltem, hogy minden támadásomat, gond nélkül elhárítja, hogy a véres öklömmel állkapcson ütöttem, mire eldobta a kardot és szó szerint belém rohant. Erre természetesen nem számítottam így felborultunk, ő pedig nem hagyva nekem időt rá ült a hasamra, és az öklével bemosott egyet. Éreztem, hogy felrepedt a szám és meleg vér kezdett el csordogálni belőle. Pár percig forgott velem a világ majd kapcsoltam és hason ütöttem, mire Loki erre nem számítva összegörnyedt, és én kihasználva az alkalmat lerúgtam magamról.

De így is gyorsabb volt. Teljes erejéből neki dobott a falnak, bevágtam a fejem, és amire feleszméltem Loki felvette a földről a kardomat és a torkomnak szegezte.

Győztes mosoly jelent meg az arcán, majd a mosoly ráfagyott az arcára és a szemében megmagyarázhatatlan dolgot láttam megcsillanni. Pár éve. fogott rám már fegyvert. Lejátszódott a fejemben az emlék. Nagyon sokszor jutott eszembe az az este, de most valahogy más volt. Olyan sokszor játszottam vissza magamban a történteket, de most élénkebb volt, mintha csak tegnap történt volna. A múlt nem ereszt, magához láncol, és nem tehettem elenne semmit... SEMMIT. Belül sikítottam, üvöltöttem, hisztérikusan tiltakoztam... Kivülről pedig:

Könnyek gyűltek a szemembe, és lassan lemosták a vért az arcomról. Loki kardja nem mozdult. Néma percek teltek el. Majd a férfi határozottan megszólalt.

-Fordulj meg -mondta, és olyan élt éreztem a hangjában, hogy nem mertem mást cselekedni... féltem tőle.

Éreztem ahogy a penge hozzá ér a hátamhoz. Azt hittem ennyi volt... Megfog ölni- gondoltam.

De nem ez történt. A kard lassan felszántotta a pólómat, majd a hideg penge megállapodott a csupasz hátamon a sebhelyemen. Lenyeltem a könnyeimet, és úgy éreztem bármelyik percben belém szúrhatja. Tényleg úgy éreztem megteszi.

Majd hirtelen, a nem várt semmiből, a kardot leengedték, és hűvös kezeket éreztem a hátamon. Olyan gyengéden értek a hátamhoz, hogy nem hittem el, hogy ez Loki keze. Az ujjai finoman simították végig a heget, és éreztem mennyire finoman szemléli a sebeket. Mivel háttal álltam neki, nem láttam az arcát, de a mozdulatából éreztem a tömény sajnálatot, úgy szemlélte, mintha nem hinné el, hogy ő maga csinálta. Az ujjait lassan futtatta végig a hegen, és keze jólesően hűtötte a fájó hegem. Aztán olyan dolog történt, amit végkép nem néztem volna ki belőle, és egyáltalán nem számítottam rá. 

Loki enyhén lehajolt, majd finom csókot nyomott a sebhelyre. Döbbenten merevedtem meg. Az egyik pillanatban még félek tőle, a másikban pedig olyat tesz, amire végkép nem számítok. Döbbent csönd telepszik ránk, de én nem mozdulok. Még mindig a történtek hatása alatt vagyok

A férfi elvezette a kezét a hátamról, le a karomon egészen a csuklómig. Áthajolt a vállam felett majd felemelte a kezemet.

-Ezt kötözd be - szólalt meg halkan majd végigsimított a sebes öklömet, és ellépett mögülem.  Csendben összepakolta a holmiját, és kilépett a nyári zivatarba.

Egyedül álltam a teremben. A történéseket fel sem fogtam. 5 percbe telt el amíg lábaimat mozgásra tudtam bírni. Levettem a szétvágott pólómat, és felvettem a pulcsim. Nem gondoltam volna, hogy Lokinak van ilyen oldala is. És akármennyire is próbálom tagadni, borzalmasan érdekel. Hiszen most kiderült, hogy mégse ismertem eléggé és egyre kíváncsibb vagyok. Egyszerűen megakarom fejteni.

Mélyen a gondolkozva lépdeltem a meleg nyári zivatarban. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a történteket. Lassan a hegemhez nyúltam.

Még mindig éreztem rajta az érintését...