Fekete arany (Loki f.f) [BEFEJEZETT]

,,A lány halottnak tűnt..."

E/3

Az ég morajlott, dörgött a szél dühösen tépte a fák ágait. Los Angeles felett hatalmas felhők képződtek, és sötétségbe árnyékolták az utcákat. A vihar hirtelen jött, pont, úgy ahogy egy különleges Asgardi férfi is.

Váratlanul hatalmas villám csapódott, pont egy elzárt területre. A lakosság sosem tudta, hogy mit keres a város szélén egy kutató bázis, és mik történnek ott. De az Asgardi férfi, vagyis Thor, Odin fia pontosan tudta, hogy mit rejtegetnek.

Nem szándékozott az ajtón közlekedni. Az egész város beleremegett az isten dühébe. Thor hatalmas robajjal csapódott a kutató bázis egy kivételes termébe. Halálos Mjölnir volt kezében, és nem félte használni. Villámok cikáztak testéből, ezzel megvilágítva a sötét folyosókat. Lement a földalatti lépcsőn. Áttörte az összes falat, és az egész kutató bázis beleremegett, ahogy kiszakította a vasajtót a helyéről. Hideg víz ömlött ki az ajtó helyéről, rögtön eláztatva a folyosókat és minden mást is. Katonák siettek, hogy megállítsák az istent, de az fékezhetetlen volt. Kalapácsát égfelé tartva emelkedett a levegőbe, és áttört a vízen, ami az ajtón ömlött, ki mint egy vízesés. Berepült a hatalmas szobába.

Thor a plafonnál maradt, és az alatta csapdosó vizet fürkészte. Keresett valamit. De nem találta.

Hirtelen a férfi szemében remény csillant, hiszen ahogy a víz kiömlött a vasajtón (ezzel megcélozva az egész bázist) a magassága apadt, és fekete rácsos ketrecet vett észre a sodródás alatt. Igaz teteje még nem látszott ki, de az áttetsző víz könnyen kimutatta a sötét színű rácsokat.

A villámok istene a ketrec fölé emelkedett, benyúlt a jéghideg vízbe, majd egy lendülettel feltépte a tetejét. Két merev élettelen testet emelt ki a vízből, majd kalapácsát az ég felé tartotta és hatalmas lyukat égetve a terem plafonjába elhagyta a bázist. Megvolt, amiért jött.

***

Tony Stark üveges tekintettel nézte az előtte fekvő testet.

Bruce laborjában gyenge fények pislákoltak ezzel megvilágítva a lányt, aki egy rozoga orvosi ágyon feküdt vasember előtt. Éjjel 2 óra volt.

Tony nem tudta levenni a tekintetét a húgáról. A lány kezei merevek voltak, mintha jégszoborból olvasztották volna ki. Bőre hófehér, ajkai lilák, szeme csukva. Tarkójához és arcához nedves hajtincsek tapadtak. Még mindig vizes volt. Hatalmas zöld köpenybe volt becsavarva, de abból is csöpögött a hideg víz. A lány halottnak tűnt...

Hirtelen Thor rontott be az ajtón, sietve Tony mellé lépett és ő is végig futatta tekintetét a lányon.

-Bruce mindjárt itt van –szorította meg a vállát az isten Tonynak, ezzel együttérzését kifejezve.

-Meddig voltak víz alatt? –szólalt meg rekedten, kis idő után a férfi. A villámok istene visszafordult az ajtóból, és elgondolkozva nézett még egyszer a lány testére.

-Nem tudom. Siettem, ahogy csak tudtam, rögtön miután Natasha értesített. De fél óráig biztos... sőt... -tűnődött el, de nem folytatta, mert nem akarta, hogy barátja még jobban aggódjon.

-Öcséd? –kérdezte Tony, és most először szakította el a tekintetét húgáról.

-Szívós kis vakarcs. Kiköpte a vizet, amit nyelt, aztán visszafeküdt. Azóta eszméletlen, de lélegzik –mondta Thor.

A másik férfi biccentett, majd hosszúnak tűnő másodpercek után Bruce nyitott be az ajtón. Orvosi köpeny volt rajta, és sok papír volt a kezében, amiket egy szempillantás alatt ledobott a rozoga sarok asztalra, mintha nem is lenne lényeges. Feltolta szemüvegét az orrára, és sietve az ágy mellé lépett. Tűket szúrt a lány testébe, és gépekhez kötötte. Az orvos gyors volt, és pragmatikus.