Fekete arany (Loki f.f) [BEFEJEZETT]

,,de őt magát így se lehetett hétköznapinak nevezni"

Kinyitottam a szemem, majd hunyorogva néztem körbe a szobába. Kellett pár perc mire felfogom, hogy hol vagyok, és mi történt.

A házban még mindig nem tudok kiigazodni, pedig tegnap, amikor ide értünk próbáltam feltérképezni, de olyan hatalmas, és méltóságteljes. Mintha direkt erre találták volna fel, hogy az emberek eltévedjenek benne.

A szoba hideg volt, a kő nyirkos. Magamra húztam egy sima fekete gatyát, és egy pólót, meg egy csizmát. Kinyitottam a szoba ajtaját, és egy hatalmas lépcsővel találtam magam szemben. A lépcső után valami nappali féle helyezkedett el. Rengeteg kanapéval, fotellel, és könyvespolccal. A sarokban egy óriási kályha tornyosult. De mivel Loki jégóriás nem vártam el hogy esetleg befűtsünk. Nem vártam el hogy tekintettel legyen rám. Inkább alkalmazkodtam hozzá minthogy szívességet tegyen nekem.

A nappali bejáratánál két oszlop magasodott. Neki támaszkodtam és úgy néztem végig a szobán. Az egyik kanapén Loki ült. Teljesen hétköznapi ruhában, de őt magát így se lehetett hétköznapinak nevezni. Sima fekete laza gatyában ült a kanapén, fekete tapadós hosszú ujjúban, ami tökéletesen kiemelte karcsú alakját, és izmos felső testét. Kezében egy vastag könyvet tartott, és azt lapozgatta. Fekete haja hátra volt fésülve, de pár tincs így is belelógott a szemébe. Valami tömény és mély fájdalmat éreztem, ahogy minden mozdulatát fürkésztem.

Meg kell tanulnom elszakadni a múlttól.

Ellöktem magam az oszloptól, és a nappaliba léptem. A küldetésről üzenetet kapunk, addig is azt az instrukciót kaptuk, hogy illeszkedjünk be. Mivel ez által lett elég sok szabad időm, úgy döntöttem csinálok valami reggelit, és keresek receptet ebédhez is. Sosem volt időm főzni, legutoljára, amikor egyetemista voltam... Szinte egy teljesen másik élet volt...

Tényleg nem akartam tapintatlan bunkó lenni, így Loki elé léptem.

-Jó reggelt –szólaltam meg. A férfi meglepődötten pillantott fel a könyvből. Hosszúnak tűnő másodpercekig nézett majd megszólalt.

–Neked is – mondta. Továbbra is nézett rám amolyan mi van, mit akarsz nézéssel így megköszörültem a torkom. –Csinálok reggelit, meg majd ebédet is. Kérsz? –kérdeztem, mire Loki szánalommal teli tekintettel mért végig, majd visszafordult a könyvéhez. –Persze -mondta gúnyosan, felse pillantva rám. Végre megszabadultam vizslató tekintetétől, így elindultam a konyhába.

Mondanom se kell, hogy természetesen a konyha is modern, gyönyörű és drága. Hatalmas üvegajtó nyílik belőle egy teraszra, amiről szép kilátás nyílt a tengerre. A teraszra lépve kikerültem az ebédlő asztalt, és pár széket. Mindegyik fából készült, és kis motívumok voltak bele faragva, sosem láttam még ilyen szép bútorokat.

Rákönyököltem a terasz korlátjára és onnan fürkésztem a vad tengert. Messziről is meglehetett állapítani, hogy csípős idő lehet a partaon, a víz közelében. A ház egy kisebb erdő mellett volt előtte a tenger, körül-körül körül pedig szántóföldek és telkek. Őszintén bevallva, szívesen éltem volna itt. Csöndes, és szép környéken volt. A ház pedig ízléses és gyönyörű. Ha itt élnék, biztos vinnék bele valami kis életet, valamit hogy kicsit otthonos legyen.

Kinyitottam a hűtőt, és nem lepődtem meg, de tele volt minden félével. Hússal, zöldséggel, gyümölccsel, mindenféle innivalóval és egyéb élelmiszerekkel. Kicsit elszoktam a Midgardi ízektől, így hosszasan tanulmányoztam a hűtő tartalmát, hogy vajon mit lehetne belőle kihozni. Majd felfedeztem a konyhát is, ugyanis konkrétan, mindennel, de mindennel fel volt szerelve így megnéztem, hogy mit hol találok, vagy, hogy lehet őket alkalmazni. Ilyenkor ébredek rá, hogy néha tud hiányozni a hétköznapi élet is.

Annyira elhúzódott a nézelődés, hogy amikor az órára néztem, és az 11et mutatott, rájöttem felesleges reggeliben gondolkoznom vagy ilyesmi. Neki álok az ebédnek.

Bármennyire is nem kellett volna, hogy érdekeljen, muszáj volt tekintetbe vennem, hogy Loki is enni fog belőle. Nem akartam önző lenni... Viszont benyalni se akartam, hogy pl valami kedvenc kajáját csinálom. Gondolkoztam, hogy mi lenne az amit talán egyáltalán megenne.

Felültem a konyha pultra és kezembe vettem egy szakácskönyvet. Hamar megállapodtam a pizzánál. Igaz nincs benne semmi különleges, de ha valaki házikészítésien csinálja, egész különleges lehet, és persze finom is. Ki nem szeretné, a tésztát rajta hússal, és olvasztott sajttal, meg egy kis szósszal. Vállat vontam majd leugrottam a pultról és neki is álltam.

Sütés közben mélyen a gondolataimba merültem, majd amikor elkészültem vele, zavartan néztem az ételre. Szerintem nagyon jól sikerült, de hiába próbáltam elnyomni magamban az érzést... Reméltem megfelel Lokinak. Ízlésesen kitettem egy tányérra a szeleteket, de nem voltam hajlandó vele együtt enni, ezért megettem két szeletet, majd a többit ott hagytam és a nappaliba indultam.

Loki ugyanott ült, ugyanúgy könyvet olvasott. Mintha megállt volna az idő. Egykis pillanat erejéig néztem az arcát, ahogy figyelmesen, és teljesen belemerülve a történetbe koncentrálva olvas. A férfi felnézett rám, én pedig próbáltam közömbösen nézni rá.

-Kész a kaja, ha esetleg éhes vagy... -mondtam kimérten, majd kis ideig még figyeltük egymást, de Loki megse szólalt. Elindultam fel a lépcsőn, és dühös voltam. Rohadt köszönömet mondhatott volna... Beléptem a fürdőbe, becsuktam az ajtót és a tükör elé álltam. Rátámaszkodtam a kagylóra, és a magamat fürkésztem. Fáradtságot láttam magamon. De nem a testemen.

Ezt a fáradtságot csak úgy lehet észrevenni, hogyha valakinek a szemében, nézel. Ez, amikor a lelked fáradt...

Kifújtam a levegőt, majd kiléptem a fürdőből, és a szobámba indultam.

Egy kisebb folyosó végén volt, mellette Lokiéval.

A szobám hűvös kilincsére csúsztattam a kezem, de figyelmem hamar átsiklott a mellette lévő szoba ajtajára. Annyira kíváncsi voltam, hogy mi lehet a szobájába, és már nyúltam volna a kilincse felé, amikor is megtorpantam.

Nem érdekelhet! Hátra léptem egyet, és bementem a saját szobámba.

***

Már este volt. A házban egyre hidegebb lett, ezért felhúztam egy meleg pulcsit, de még így is látszott a leheletem a levegőben. Az ágyamon fekve olvastam egy könyvet. Egész délután kisem-mozdultam, csak olvastam vagy feküdtem az ágyamon és gondolataimba merültem. Így fogalmam sem volt, hogy mi történt kint. Néha halottam hogy Loki bejön a mellettem lévő szobába, valamit pakolászik, aztán kimegy.

Hirtelen egy tompa puffanást hallottam, mintha valami leesett volna a mellettem lévő szobában. Füleltem, de nem hallottam semmi hangot utána így visszatértem a könyvemhez.                  Alig telt el újabb 5 perc halk kiáltást hallottam. Letettem a könyvet, és a tovább hallgatóztam. A hang egyértelműen Loki szobájából jött. Vonakodva léptem ki a saját hálómból és az ő ajtaja elé léptem. Kopogtam, de nem jött válasz.                                                     –Loki... minden rendben? Csak hallottam hangokat és... -kezdtem el mondani, de félbe szakította egy hatalmas csörömpölés. Rémülten rámarkoltam a kilincsre hogy kinyissam az ajtót, de zárva volt.

-Loki, ne csináld. Eressz be! Jól vagy? –ütöttem hatalmasat az ajtóra, de semmi válasz.                    –Ha nem nyitod ki, betörőm... -üvöltöttem. Semmi válasz, csak egy újabb kisebb robaj belülről. Rémülten elő húztam a kardom, majd az ajtókeret mögé csúsztattam és egy mozdulattal felpattintottam. Az ajtó megadta magát, és kitárult előttem. Ezzel egy pillanatban a csillár elengedte magát és az utolsó lánc is elszakadt, ami tartotta.