Fekete arany (Loki f.f) [BEFEJEZETT]

,,Hittem neki"

Lokival egyszerre kaptuk fel a fejünket és a hangirányába néztünk. Te jó ég, hogy lehettünk ilyen hülyék! Amikor bejöttünk mindenhova néztünk csak fel nem.

A falból egy üveg, vezérlő központ emelkedett ki. Váratlanul gyér fény kapcsolódott fel, de csak annyira volt elég hogy lássuk, ki beszél hozzánk. Egy kopasz férfi, öltönyben, drága karórával és olyan undorító vigyorral, ami pofont kívánt. Nem ismertem, Loki sem, de mind ketten tudtuk, hogy ő lehet a bázis igazgatója. A főnök, akihez amúgy most törtünk be.

Loki szorosan mellém lépett, én pedig összedörzsöltem tenyerem, ami rögtön sisteregni kezdett, és füstszerű energia áradt belőle, mintha csak készülne a veszélyre.

-Üdvözöllek titeket! Mr.McGrath vagyok, ahogy már kitalálhattátok én vagyok A főnök. –mosolygott megjátszottan. Legszívesebben hozzávágtam volna az első tárgyat, ami kezem ügyébe akad, komolyan olyan gőgös és nagyképű volt.

-Az én törvényeim vannak érvényben, és ti nem tartjátok be a játékszabályokat. –tettet szomorúságot, és hátra nézett a mögötte őrködő katonákra, akik kis fáziskéséssel, de elkezdetek nevetni a "humoros" főnökükön. Loki ezt kihasználva rám nézett.

-Ez miért beszél, úgy hozzánk mintha 3 évesek lennénk? –kérdezte értetlenül.

-Hagyd. Kicsinyes –mondtam miközben nem vettem le a szemem az öltönyös főnökről.

- Be kell, valljam, kicsit elszomorodtam. A S.H.I.E.L.D,-től többet vártam volna. Valami menő akciót, sok vérrel, érdekes kütyükkel és persze... a végén... a mi részünkről győzelemmel. Erre. Ide küldenek két mutánst. –ciccegedt, és éreztem, hogy ezt nagyon nem kellett volna. Eddig tudtam vissza tartani Lokit.

-Pardon... Mit mondott? Mutáns? Hogy merészel így beszélni? Mit képzel magáról? A talpam nyomát sem nyalhatná, a közelembe se lehetne. Mocskos kis féreg, a katonáival együtt csupán csak halandók. A szolgálásra születtek, és már ennek is örülniük kéne, de maguk megpróbálnak a gyermeteg próbálkozásaikkal feljebb kerülni a ranglistán, amin alapból csak azért szerepelnek, hogy taposhassanak magukon. Szánalmas –köpte a szavakat. Elhúztam a számat. Na, ezt a lépést igazán kihagyhattuk volna.

Mr.McGrath nevetésben tört ki, de nem azon a mély gúnyos kacajon amivel Loki egyszempillantás alatt elhallgattat mindenkit, bárhol is van. Inkább csak ilyen hörcsögvinnyogás szerű erőltetett vihogást produkált, amivel gondolom nagy hatással akart lenni ránk, de mi inkább olyan "mi a fasz" fejjel néztünk össze Lokival. A vihogó főnök hátra nézett a katonákra, akik megint késéssel, de elkezdtek nevetni.

-Ha ilyen vezérek vannak ezen a világon, pakold a fogkefédet és a helyedben vissza se néznék –suttogta Loki. Biccentettem egyet, ezzel jelezve, hogy igazat adok neki. Szánalmas ez a Mr.McGrath de komolyan. Olyan gyerekes.

-Imádom. Ti vagytok a kedvenceim. Megtartalak titeket! Mindig jó kedvre derítetek –törölgette nem létező könnyeit, amik a nem létező nevetés közben keletkeztek. Elkaptam Loki karját, aki kardal a kezében, akkora lendülettel indult meg előre, hogy még nekem is nehéz volt vissza tartanom. Kérdőn nézett rám.

-Nem generálunk balhét –húztam vissza magam mellé, mire az isten megforgatta szemeit.

-Figyeljetek! Ide-ide –integetett nekünk mosolyogva Mr.McGrath a vezénylő fülkéből, mire mind a ketten felnéztünk rá. Istenem, ez a férfi komolyan nem százas, itt integet nekünk miközben amúgy elloptuk a szérumát.

-Ajánlatot teszek nektek. Mi olyan nagy lelküek vagyunk, hogy ha visszaadjátok nekünk azt, ami alapból nem a tiétek. Akkor, segíthettek nekünk. Hiszen a témában nem találnánk tapasztaltabbak embereket. Hiszen ti is olyan torzszülöttek vagytok, akiket vizsgálunk. Ez a sors keze fiatalok! –örvendezett, és most már én is szívesen megindultam volna felé, de türtőztettem magam.