Fekete arany (Loki f.f) [BEFEJEZETT]

,,Majd improvizálok"

A saját ágyamban ébredtem pedig tisztán emlékeztem, hogy Loki vállán aludtam el. Hangosan dörömbölnek az ajtómon- Hmmm a régi szép idők. Valakinek nagyon hiányozhatok, hogy ilyen kora reggel rám tör. Felültem az ágyamban és megdörzsöltem az arcom, majd kimásztam a meleg takarók alól, és az ajtóhoz csoszogtam. Hűvös kilincsre csúsztattam az ujjaimat majd lenyomtam.

Nos, mindenre számítottam, de Amerika kapitányra az ajtómban reggel 6 órakor... na, erre talán nem voltam kellőképpen felkészülve. De persze, próbáltam gyorsan alkalmazkodni a helyzethez, viszont nem tudtam letagadni mennyire zavarba ejt, hogy Steve Rogers a világ többszöri megmentője kócos hajjal, térdig érő fura pomponos zokniban, mellesleg régi riválisának, Tony Starknak a pulcsijában lát több év találkozás után először. Akkor se voltam mondjuk túl jó állapotomban, Midgardi ruhák voltak rajtam és még azt se tudtam mit keresek Asgardon, ráadásul szörnyen esetlen és naiv voltam. Mondjuk az óta elég sok ember szemében elástam magam, szóval nem hinném, hogy pont egy katona véleménye kéne, hogy izgasson.

Felnéztem a férfira, és elgondolkozva meredtem rá. Haja egyenes szőke tincsekben hullt homlokára, de leginkább oldalra volt fésülve. Jégkék színű szemében pár ezüstös íriszt is véltem felfedezni. Kiugró járomcsontja, és erős áll vonala férfias keretet adott arcának. Magas volt, és feszes kar izmai megfeszültek, ahogy keresztbe fonta kidolgozott mellkasa előtt.

-Jó reggelt –nézek rá, ő pedig lazán biccent felém.

-Minek köszönhetem látogatásod? –fürkészem az arcát.

-Megvannak a szérumról az eredmények. Öltözz fel, a Bosszúállók már ott vannak –néz végig lezser ruhámon, mire kissé elpirulok.

-Rendben –bólintok, majd amikor leesik, hogy Steve nem mozdul az ajtómból, és gondolom meg akar várni, sietősebbre veszem a figurát. Hajamat most az egyszer kibontva hagyom, egyébként gyűlölöm, hogyha ennyire látványosan omlik a vállamra, ugyanis ezüstös fehér színe mindig eszembe juttatja, hogy minek a következménye képpen vált ilyenné. Az életemet vissza tudták adni az Asgardi orvosok, de a hajam színét nem. Ha copfba van, akkor legalább nincs benne a periférikus látás körömben, de így is jobban szeretem sisak alá rejteni. Furcsán méregettem a tükörképemet, idejét se tudom mikor volt utoljára ilyen lazán kibontva. Még nekem is szoknom kell.

Egy Asgardi bőr inget veszek fel, ami kicsit túl nagy így betűröm tréning gatyámba. Lovagló csizmát húzok, és kardot csatolok a derekam köré.

-Loki nem jön? –lépek ki a folyosóra a Kapitány mellé. –Ez az ő küldetése is volt –teszem hozzá.

-Tárgyalása van. Hajnalban Asgardra vitték. –mondja a mellettem sétáló férfi. –Az apja akar vele beszélni, de majd Thor felvilágosít –feleli Steve, és tovább sétálunk a Bosszúállok bázisának folyosóján. Pár percig kínos csönd állt be, és némán róttuk a folyosókat, majd én törtem meg a hallgatást.

-Régen találkoztunk Cap. Hogy vagy? –érdeklődtem.

-Megvagyok. Egy elég húzós dolog közepén vagyunk. –feleli mély sóhaj kíséretében, süt róla, hogy kényelmetlen témához érkeztünk.

-Sajnálom, biztos tudok segíteni valamit –simítom meg a karját barátságosan, mire meglepődötten felém fordul.

-Rossz oldalon állsz Niara. A bátyád nem örülne neki –mondja.

-Figyelj –állok meg a folyosón, mire Steve is megtorpan és visszafordul felém.

-Imádom Tonyt, de tényleg. Életemet is oda adnám érte... De nagyon sok mindenben különbözünk, és ezt ő is tudja. Szerencsére a bátyám nem üti bele a dolgaimba az orrát, így kölcsönösen én se szólok bele az ő ügyeibe. Amíg nem kockáztatom az életem, és nem kerülök veszélybe, addig Tonyt nem érdekli. Szóval szerintem el tudom dönteni, hogy kinek az oldalán állok –nézek a Kapitány szemébe mélyen, és úgy érzem, mintha a lelkébe látnék.