A sors keze [Kempf Zozo FF]

A pofon

A lányokkal a tó melletti napozóágyakról figyeltük, ahogy Lilla, Zozó exe egy kicsit sem feltűnően nyomul a srácokra.
Kezeimet ökölbe szorítva figyeltem, amint a lány Zozó karját simogatva magyaráz valamit nagyon hevesen itt-ott rám pillantva.
-Az a ribanc tuti, hogy rólam beszél.-sziszegtem a lányoknak. Kezeimet ökölbe szorítva álltam fel és indultam meg a társaság felé.
-Ne csinálj semmi hülyeséget.-kapta el a kezem Anna, de miután elmagyaráztam neki, hogy mire készülök folytathattam az utam a srácok felé.
-Szívem bekennéd a hátam?-kulcsoltam kezeim Zozó nyaka köré.
-Persze nyuszó.-mondta ,miközben összekulcsolta ujjainkat és húzni kezdett a napozóágyak felé.
-Látnotok kellett volna az arcát, mikor eljöttetek.-visított fel már másodszorra Anna.
-1:0 a javamra.-vigyorogtam győzedelem ittasan és hasra feküdtem az ágyon és hagytam, hogy Zozó finoman beledörzsölje a naptejet a bőrömbe. Megkell hagyni, értett a dolgához.-Basszus eskü , hogy ezentúl te fogsz engem masszírozni.-néztem fel a srácra.
-Van az a pénz. De te másban is fizethetsz.-nézett rám egy perverz mosollyal az arcán, majd engem arrébb lökve leült a lábamhoz.
-Perverz disznó.-motyogtam neki, de ő csak egy hatalmas vigyorral az arcán vizslatott.
-Gyerekek éhes vagyok.-zavarta meg az idilli hangulatot Laura.-Zozó, mikor akartok elkezdeni sütögetni?
-Szólok a srácoknak.-forgatta meg a szemét és még mielőtt elindult volna, nyomott egy puszit a homlokomra.
-Köszönőm.-kiabált utánna Lau, majd mikor a fiú hallótávolságon kívülre érte, leült Zozó helyére.
-Mi van?-néztem rá mert, mint aki megőrült úgy vigyorgott rám.
-Az igazat mond. Bejön neked?
-Szeretek vele lenni.-zártam le röviden a témát, de Launak ennyi nem volt elég.
-Szerintem többet érez irántad, mint barátság.-fogta meg a kezem. Az volt az igazság, hogy már én se barátként tekintettem rá.
-Én is többet érzek iránta.-sütöttem le a szemem. Lau felsikított és a nyakamba ugrott.
-Úgy tudtam. ANNA!-kereste legjobb barátnőnket. A lány lelökve magáról Csepit indult meg felénk. A srácok értetlen tekintettel követték figyelmen, hogy mi fog most történni.-Kérem a pénzem. Nyerteem.-kezdett el tapsikolni Lau. Én csak kapkodtam a fejem közöttük.
-Neeee, te belezúgtál?-kapta rám a tekintetét Anna.
-Halkabban.-néztem rá szigorúan.
-Úgy örülök neked csajszi.-vetette magát a nyakamba Anna, majd Lau is. Csak öltünk és egymást öleltük. Viszont az idilli pillanatunknak hamar vége szakadt. Vagyis inkább szakították.
-Remélem tudod, hogy semmi esélyed Zozónál. Látom rajta, hogy még mindig szeret engem. És én is szeretem őt.-mondta Lilla és lenézően végigmért.
-Elkell, hogy szomorítsalak. Zozó már akkor kiszeretett belőled, mikor rajtakapott egy másik pasival. Nem is értem mit evett rajtad... jaaj várj, már eszembe is jutott. Azért volt veled, mert ahol meg amikor kedve tartotta megtudott téged...-Lau nem tudta befejezni, mert a csaj keze csattant az arcán. Az ütés helyére kapta a kezét, majd könnyes szemekkel elrohant.
Nem kellett sok, abban a pillanatban megragadtam Lilla haját és a tó felé kezdtem húzni.
-Engedj el. Nem hallod?-sipítozott, de az első adandó alkalommal belöktem a tóba.-Ezt még megfogod bánni.-tűrte ki a haját az arcából.
-Hú de félek.-néztem rá egy gúnyos mosollyal az arcomon.
Nem sok kellett és a srácok is ideértek.
-Lilla menj haza.-utasította az ifjabbik Kempf.
-De hisz nem csináltam semmit sem. Ő kezdte az egészet...-kezdett volna el magyarázkodni, de mikor észrevette, hogy senki se hisz neki megindult felém.-Te utolsóházi cafka, mind a te hibád.-jött egyre közelebb felém. Már emelte a kezét, hogy engem is megcsap, de Zozó maga mögé rántott így a csaj keze Zozó arcán csattant. A lány ijedten nézett Zozó felé, aki lesütötte a szemét.-Baby nem akartalak megütni.-próbálta kimagyarázni magát, de Zozó nemes egyszerűséggel otthagyta.
A fiúkra bíztam a lány elküldését és Zozó keresésére indultam.
Már kezdtem feladni, hogy megtalálom, de mikor az utolsó helyiségbe is beléptem megpillantottam. Az ágyon ült és kezeit az arcába temette. Óvatosan eléléptem, majd az állánál fogva felemeltem a fejét, ezzel kényszerítve, hogy a szemembe nézzen.
-Köszönöm.-suttogtam neki, majd a combjára ültem. Automatikusan kulcsolta kezeit a derekamra ezzel megtartva engem.-Nagyon fájt? Elég nagyot csattant.-kezdtem el vizsgálni az arcát, de csak mosolyogva megrázta a fejét.
-Lau jól van?-kérdezte, miközben kisimított egy tincset az arcomból.
-Nem tudom. Patrik ment utánna.-simítottam végig a vörös tenyérnyomon az arcán.
Tekintete a szám és a szemem között cikázott. Közelebb hajoltam hozzá és éreztem mentolos leheletét a bőrömön.
-Szabad?-kérdezte, egy aprót bólintottam.
Megszűntette a maradék távolságot is közöttünk, majd finoman az ajkaimra tapadt. Érzékien csókolt tele érzelmekkel.
Kezemet a hajába vezettem, majd belémarkoltam, amivel kiváltottam belőle egy halk morgást.
Szembefordultam vele így már a csípőjén ültem. Ajkai nyakamra tévedtem. Halk nyögésekkel adtam tudatára, hogy ne hagyja abba bőröm kényeztetését.
Finoman fogai közé vett egy felületet, majd megszívta. Ennek biztos nyoma marad gondoltam magamban.
-Z-Zozó.-nyögtem fel,de ő továbbra sem hagyta abba nyakam kényeztetését.-Vissza kellene mennünk, még mielőtt keresni kezdenek minket.-mondtam miközben újra az ajkaira tapadtam. Nyelveink vad táncot jártak egymással és ebben a pillanatban nem érdekelt semmi más. Csak magunkra tudtam gondolni.
-Srácok azt hiszem megtaláltam őket!-nyitott be a szobába a hangból ítélve Imi.
-Mi a fasz...
****
Nagyon szépen köszönöm a sok kommentet és, hogy már 63an megtekintettétek a történeten. Csodálatosak vagytok👏❤️ a következő rész is hamarosan publikálásra kerül. Millió csók DellaMea!