A sors keze [Kempf Zozo FF]

Napszúrás

A reggeli kocogásomból visszaérve konstatáltam, hogy mindenki már a konyhában reggelizik csak az én drágalátos barátom nem.
-Sziasztok.-léptem be a helyiségbe és töltöttem magamnak egy pohár vizet. A többiek csak biccentve köszöntek és folytatták tovább a reggelijük elfogyasztását.
-Jó reggelt.-állt meg mellettem Lau és felém nyújtotta a kezében lévő tál palacsintát, de én csak egy fejrázással jeleztem neki, hogy nem kérek.
-Keltsd fel a pasid, mert programunk van.-szólt Hámori.
-Még mindig alszik?
-Nem tudom, de nem tudok róla semmit sem.-rántotta meg a vállát és beleivott az előtte lévő narancslébe.
-És miért nem néztétek meg?-tettem fel a költői kérdést.
-Zozót felébreszteni? Felér egy halállal. Egyszer akartam felébreszteni, akkor is hozzám vágott egy pohár vizet.-nézett rám Imi kikerekedett szemekkel.
-Na jól van puhány banda, akkor felébresztem én.-tettem vissza a poharat a pultra és sebes léptekkel elindultam a szobánk irányába.
Az ajtón belépve sötétség fogadott és az ágyban fetrengő fiú halk nyöszörgése. A lámpát felkapcsolva szeltem át a köztünk levő távolságot és mellé térdelve kezdtem el vizslatni az arcát.
A takarója a nyakáig volt húzva és eszeveszettül izzadt.
A kezemet a homlokára téve jöttem rá, hogy az előttem fekvőnek magas láza van. Vagyis hát a forró homloka erre utalt.
-Szívem.-kezdtem el ébresztgetni. Zozó egy fájdalmas tekintettel nyitotta ki a szemeit, de az erős fénytől vissza is csukta.
-Nem va-vagyok jól.-nyöszörgött megint.
-Szerzek egy lázmérőt.-álltam fel és lerohantam a földszintre, ahol a többiek kérdően néztek rám.
-Na mizu? Alszik?-jött a kérdés Imitől.
-Van valakinek lázmérője? Nem érzi jól magát.-sóhajtottam, miközben leültem a kanapé szélére.
-Hozok.-indult el Anna és nem sokkal később egy lázmérővel és egy zacskó gyógyszerrel jött vissza.
-Tessék.-nyújtottam Zozónak a lázmérőt, mikor újra mellette voltam. A fiú csukott szemmel dőlt az ölembe.
-40C-fok. Veszünk egy hideg zuhanyt.-húztam fel a rajtam fekvő fiút.
-Megfoglak fertőzni.-emelte rám barna szemeit.
-Nem érdekel. Csak legyél jobban.
-Hogy lehetek ilyen szerencsés?
-Én vagyok szerencsés veled. De most először is lehűtjük magunkat.-Zozó oldalába karolva vezettem a fiút a zuhany alá, majd szembeállva vele hagytam, hogy ránk folyjon a jéghideg víz.
Zozó a vállamra hajtotta a fejét, míg fel-alá vezettem ujjaimat a hátán.
-Megfogsz fázni.-suttogta vacogva.
-Nem érdekel.-pusziltam a hajába.
-Szeretlek.-emelte tekintetét rám.
-Én is téged.
Pár perccel később már száraz ruhában üldögéltem, és Zozó hajával babráltam, aki már sokkal jobban érezte magát, mint nem sokkal ezelőtt.
-Napszúrást kaptam.-mondta és a hátára fordult, de fejét még mindig az ölemben tartotta.
-Akkor remélhetőleg estére már sokkal jobban leszel.
-Hát, ha ilyen ápolóm van, akkor nincs más választásom.
-Ezzel most arra utalsz, hogy rosszul végzem a dolgom?
-Egy szóval sem mondtam ilyet. Te vagy a legjobb ápoló baba.-nézett rám egy huncut mosoly kíséretében.
-Szerencséd Kempf Zoltán.
-Háborúra hívsz Nagy Gréta?
-Úgy is én nyernék.-kacsintottam rá.
-Piszkos kártyákkal játszol.-ült fel. Az arcomon egy hatalmas mosollyal hajoltam  közelebb hozzá és tapasztottam ajkaimat az övéire. Ő belemosolyogva a csókunkba vont még közelebb magához.
***
Először is megszeretném nektek köszönni, hogy ennyien vote-oljátok a történetem és szeretném megköszönni, hogy a mostani részt is elolvastátok. Nagyon nagyon szeretlek titeket. Millió csók DellaMea❤️