A sors keze [Kempf Zozo FF]

Hiányoztál

A telefonommal babrálva vártam Zozóra, aki éppen kifizette az előbb tankolt benzint.
Úton vagyunk Sopronba anya meglepetés bulijára. És az egészben a legjobb, hogy otthon senki se tud Zozóról. Szóval az este két meglepetés is lesz.
-Hoztam kaját.-nyomott a kezembe Zozó egy szendvicset mikor beszállt a kocsiba.
-Köszönöm.-dobtam neki egy puszit és neki is láttam a késői reggelim elfogyasztásának.
-Arra gondoltam, hogy a következő versenyre jöhetnél velünk.-fordult felém egy pillanatra, majd szemét újra az útra szegezte.
Egy hét múlva lesz Horvátországban egy verseny és Zozó meg Patrik is indul csak az előbbi amatőr kategóriában. Utánna a srácok beiktatnak majd egy pár napos pihenést a tengerparton.
-Nem hiszem, hogy örülnének a srácok. Vagyis hát nem akarom megzavarni a pasis utatokat.-kezdtem el magyarázkodni, de a mellettem vezető fiú belém fojtotta a szót.
-Gréta a barátnőm vagy és a srácok is imádnak téged, dehogy zavarnál bele az útba. Sőt én lennék a világ legboldogabb embere, ha eljönnél és támogatnál a pálya mellől.-simította kezét a combomra.
-De csakis miattad megyek és Kempf Zoltán, ha belemersz dobni majd a tengerbe, akkor a legelső vonattal hazajövök.-mondtam a mellettem vezető fiúnak, aki nevetve szájához emelte a kezem és nyomott rá egy puszit.-Anyáék nem tudnak rólad.-mondtam neki.
-Szuper.-nevetett fel kétségbeesetten.-Akkor féljek?
-Nem kell. Anyáék boldogok, ha én boldog vagyok.-mondtam Zozónak, aki valamennyire megnyugodott.-Majd még teszünk egy kitérőt Sopronban. Megkell állnunk anya tortájáért.
Egy óra múlva már Sopronban voltunk. A forgalom hál istennek számunkra kedvezett és simán tudtunk haladni az autópályán.
-Apa megjöttünk.-kiabáltam el magam. Apunak említettem, hogy hozok magammal valakit, de nem mutattam be.
-Angyalkám.-jött ki apu a nappaliból és vont szoros ölelésbe.
-Apa had mutassam be a barátomat Kempf Zoltánt.-bújtam ki az öleléséből.
-Nagy András.-rázott kezet Zozóval. Apa kérdően vonta fel a szemöldökét, mikor rám nézett.
-Mindent elmesélek, de először szeretnénk lerakodni.-pusziltam meg az arcát, majd Zozó kezét megfogva kezdtem el húzni magam után fel az emeletre.
-Üdv nálunk.-nyitottam be a szobámba, ahol minden úgy volt ahogy hagytam.
-Nem lenne gond, ha ledőlnék egy kicsit?-fordított magával szembe.
-Dehogy baj. Pihenj én lent leszek.-indultam volna el, de visszarántott magához.
-Itt maradsz velem?
-De csak míg elalszol.-nyomtam egy puszit a homlokára.
Zozó lekapta a felsőjét és elterült az ágyamon. Mellkasára hajtottam a fejem és a haját piszkáltam, míg el nem aludt.
Mikor megbizonyosodtam róla, hogy alszik lesettenkedtem a nappaliba, ahol apu focit nézett.
-Van mit megbeszélnünk.-mosolyodott el és megcsapkodta maga mellett a kanapét, hogy üljek oda.
-Mit szeretnél tudni?-vágtam le magam.
-Ismerős nekem. Sportol?
-Világbajnok bmx-es.-mosolyodtam el büszkén.
-És honnan ismeritek egymást?-nézett rám, miközben belekortyolt a kávéjába.
-Nagyi szomszédja és átszökött hozzám a kutyája. Mikor visszavittem, akkor kezdtünk el beszélgetni.
-De ugye nem siettetitek el a dolgokat?-nézett rám ijedten.
-Apaa, tanultam a hibámból. És ő nem Áron.
-Nem tudhatod.-rántotta meg a vállát, majd magához ölelve nyomott egy puszit a halántékomra.-Hiányoztál angyalkám.
-Te is nekem.
-Viszont van egy rossz hírem.-húzta el száját.
-Köze van a bulihoz?-szegeztem rá a tekintetem.
-Áron is ott lesz.-sütötte le a szemeit.
Az agyam csak azon tudott kattogni, hogy mi lesz, ha a két srác találkozni fog egymással, de egy dologban biztos voltam, semmi jó nem fog kisülni belőle.
***
Köszönöm, ha elolvastátok. Ti vagytok a legjobbak. És képzeljétek a nézettség meghaladta már a 400-at. Imádlak titeket. A mai nap talán tudok hozni egy-két részt. Millió csók DellaMea❤️