A sors keze [Kempf Zozo FF]

Randi

-Anyukám Szlovákiában született, apukám meg Gyulai volt.-meséltem neki.
-És hol találkoztak?-kortyolt bele egy újabbat a borába.
-Egy koncerten még 87-ben.-mosolyogtam rá a velem szemben ülő fiúra.
-Na és miért is döntöttél úgy, hogy Gyulára költözöl?-kezdte el piszkálni az ujjaim.
-A vőlegényem megcsalt, és új életet szerettem volna kezdeni.-rántottam meg a vállam, majd én is belekortyoltam a boromba.
Zozó egy eldugott étterembe hozott, ahol szerinte a legjobb kaját csinálják a világon.-De most te mesélj. Eddig csak te kérdeztél.
-Mit szeretne tudni a hercegnő?-vigyorgott rám, mint egy kisgyerek.
-Hercegnő?-húztam fel az egyik szemöldököm.
-Az vagy nem?-villantotta rám ezer-wattos mosolyát. -Az én hercegnőm.-mondta én meg nevetve megráztam a fejem.
-Miért kezdtél el bmx-ezni?mosolyogtam rá.
-Még 2009-ben láttam egy videót, aztán egyre többet néztem, majd 2010-ben megkaptam a legelső bmx-em és onnantól nem volt megállás.-kacsintott rám. Nevetve megráztam a fejem, majd mögé pillantva láttam meg, hogy hozzák a vacsoránkat.
A pincér kedvesen mosolyogva rakta le elénk az ételt, majd jó étvágyat kívánva hagyott minket újra kettesben.
A vacsora alatt jobban megismertem Zozót. Mesélt a gyerekkoráról, az elért eredményeiről és azokról az időkről, amikor a padlón volt.
-Remélem nem vagy még fáradt.-kérdezte, mikor kinyitotta nekem az ajtót.
-Nem. Terveztél még valamit?-kérdeztem. Zozó egy féloldalas mosolyra húzta a száját, majd összekulcsolta ujjainkat.
-Még csak most kezdődik az este.-másik kezével szembefordított magával, majd nyomott egy gyors csókot ajkaimra.
A következő utunk az óriáskerékhez vezetett.
-Ne merészeld elővenni.-nézett rám szigorúan, mikor meglátta, hogy a pénztárcám után matatok a táskámban. Nevetve csúsztattam vissza a táskámba az előbb említett tárgyat.
Zozó beállt a sorba jegyet venni. Addig én pár lépésnyire várakoztam a fiútól.
-Mehetünk.-jött oda hozzám, majd kezemet megfogva kezdett el húzni az óriáskerék felé.
Szorosan Zozóhoz bújva ültem a kabinban. Kezét combomon pihentette.
-Belegondoltál már, hogy mi lenne most, ha akkor Csumpi nem szökik át hozzád?-hajtotta fejét az enyémre.
-Akkor más nyomós okom lett volna átmenni.
-És mégis mi lett volna az a nyomós ok?-kérdezte, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Hogy vegyétek halkabbra magatokat.-néztem rá.
-Akkor is abban a szexi köntösben jöttél volna?-nézett rám egy perverz mosollyal.
-Jesszusom ne is mond. Nem gondolkoztam akkor.-hajoltam el, hogy a fiú ne lássa piruló arcom.
Zozó nevetve fordított szembe magával, közelebb hajolt hozzám és lassan ajkaimra tapadt.
Egy rövid csók után elváltunk egymástól és kiélveztük az utolsó körünket.
-És most merre?-néztem a mellettem álló fiúra.
-Titok.-vigyorgott rám. Szemeimet megforgatva fogtam meg a fiú felém nyújtott kezét.
A következő utunk a Duna-partra vezetett.
Egy padon ülve, kezünkben a nemrég vett fagyikkal hallgattuk a víz halk csobogását.
-Nagy Gréta...-fordított szembe magával Zozó.-Leszel a barátnőm?-tette fel a kérdést.  Először fel sem fogtam, hogy mit kérdezett. Ledermedve néztem a mellettem ülő fiúra, akin egyre jobban eluralkodott a pánik.
-Basszus Patriknak iga...
-Igen.-ugrottam a fiú nyakába, ezzel belé fojtva a szót. Először fel sem fogta, hogy mit mondtam, de mikor eljutott a tudatáig szorosan fogta derekam köré a kezeit és húzott az ölébe.
Átszelte a köztünk lévő távolságot és finoman ajkaimra tapadt. Édesen és szerelmesen csókolt.
Abban a csókban minden érzelmünk benne volt és többé nem volt kérdés, hogy mi van köztünk.
***
A mai napra sikerült még egy részt hoznom. Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket. Köszönöm, hogy elolvastátok. Millió csók DellaMea❤️