A sors keze [Kempf Zozo FF]

Ügyelet

-Basszus Gréta annyira sajnálom.-kért bocsánatot Imi már századszorra.
-Kussolj már.-szólt rá Zozó, aki előttem guggolt és az oldalamat vizslatta.
-Semmi gond Imi. Nyugodj meg nem haragszom. Egy baleset volt.-néztem egy fájdalmas mosollyal a barátom mellett toporgó fiúra.
-Haver ezt kend rá.-nyújtott valamilyen krémet Csepi Zozónak, aki a felsőmet arrébb tűrve kezdte el belemasszírozni a hideg zselét a bőrömbe.
Felszisszenve kaptam el a fiú kezét.
-Bocsánat.-nézett rám egy szomorú tekintettel. A kezét elengedve hagytam, hogy folytassa, amit elkezdett.
-Fáj vagy szúr?-nézett rám Csepi.
-Mindkettő.-mondtam, majd visszavezettem a tekintetem az oldalamra.
Az ütés helyén egy nagy lila folt volt, de a fájdalom alábbhagyott egy kicsit miután Zozó rákente a krémet.
-Gyere baba hazaviszlek.-állt fel Zozó, majd óvatosan engem is felhúzott.
-Sziasztok srácok.-intettem nekik, majd Zozóba karolva indultam el.
-Patrik hazahozod a bicóm?-intézte kérdését az öccse felé Zozó.
-Persze. Menjél csak.-intett nekünk az ifjabbik Kempf.
-Mégegyszer sajnálom Gréta.-kiáltott utánam Imi.
-Ne haragudj magadra. Véletlen volt. Nem haragszok.-mosolyogtam rá, majd folytattam utamat kocsi felé.
-Haza vagy hozzánk?-nézett rám a kocsiban Zozó.
-Hozzátok, ha nem baj. Nem akarom, hogy a nagyi aggódjon.
-Miért lenne baj? Így legalább szemmel tudlak tartani.-nyomott egy csókot a számra.
.......
Az éjszaka közepén az oldalamba nyilalló hatalmas fájdalomra ébredtem Zozó karjai között. A szemeimet összeszorítva kezdtem el rázogatni a mellettem alvó fiút, miközben könnyeimnek utat engedtem.
-Zozó na-nagyon fáj.-szisszentem fel. A  mellettem békésen alvó fiú ijedten kapta rám a tekintetét.
-Szólok anyának.-pattant ki az ágyból és gyors léptekkel indult a szülei szobája felé.
A kezeimmel segítve tornáztam magam ülő helyzetbe és támaszkodtam neki  az ágy szélének.
-Mi a baj kicsim?-rontott be a helyiségbe Évi mögötte a fiával.
-N-nagyon fáj az oldalam.-zokogtam fel újra.
-Mi történt?-fogta meg a kezem.
-Imi elesett a bicóval és az nem állt meg és telibe találta az oldalát.-válaszolt helyettem a barátom.
-Had nézzem meg.-ült le mellém Évi. Zozó felsőjének a szegéjét megfogva húztam fel az anyagot, ezzel láthatóvá vált a kékes-lila folt, ami az alsó bordám díszítette. Óvatosan a kezét oldalamra vezette és elkezdte tapogatni a fájó pontot. Zozó kezét megszorítva tűrtem, amit a mellettem ülő nő csinált.
-Ezt jobb, ha egy orvos megnézné. Fiam vidd be szegény kislányt az ügyeletre.-utasította fiát Évi, aki a kezem elengedve ment öltözni. Az ágy széléről felkaptam Zozó pulcsiját és nehezen felrángattam magamra a nadrágom.
A fiú karjaiba kapaszkodva küzdöttem le magam az emeletről egyenesen ki a kocsiig.
Az korházban a nővéreken és pár orvoson kívül senki sem várakozott. Mondjuk nem is csodálom, hisz hajnali három óra van.
-Nagy Gréta jöjjön kérem.-nyitotta ki a rendelő ajtaját egy nővér. Zozó kezét elengedve álltam fel és indultam be a helyiségbe, ahol egy idős doktor fogadott.
-Mi a panasza?-kérdezte, mikor egész testével felém fordult.
-Egy bicikli az oldalamba csapódott és arra ébredtem, hogy nagyon fáj az oldalam.
-Megröntgenezik magának és, akkor majd többet tudunk mondani.-mondta az idős doktor, majd a kezembe nyújtva egy papírlapot küldött tovább.
-Na mi volt?-állt fel Zozó, amint meglátott.
-Csinálnak egy röntgent, aztán többet tudnak mondani.
Miután végeztünk, újra a rendelő előtt ültünk és vártunk. Zozó keresztbefont karokkal ült szorosan mellettem.
Miután végeztünk az egésszel egy fasza kis kötéssel hagyhattam el a kórházat. Az erős ütés következtében megsérült egy porc, de a bordám nem repedt meg.
Hajnali négy óra volt, mikor újra álomra tudtam hajtani a fejem szorosan Zozó karjai közt.
***
Nagyon sajnálom, hogy ha ez a mostani rész egy kicsit unalmasra sikerült. Így a napokban most sokminden összejött és a maira kevés időm maradt. Most lesz egy két nap kimaradás, de ígérem mindent pótolni fogok. Köszönöm, hogy elolvastad. Millió csók DellaMea❤️