A sors keze [Kempf Zozo FF]

Maradj velem

-Mi a fasz...
Nézett ránk Imi kikerekedett szemekkel. Nem kellett sok, hogy a többiek is megjelenjenek mögötte.
-Srácok ez nem ránk tartozik.-kezdte el kiterelni a látószögből a srácokat Lau, akin hál istennek semmi sem látszódott abból, ami az előbb történt vele.
Fejemet nevetve Zozó nyakába temettem.
-Mondtam, hogy keresni fognak.-néztem újra szemeibe.
-Ne fogd rám. Te ugrottál nekem.-simította meg az arcom.
-Mintha te annyira ellenkeztél volna.-forgattam meg a szemem, majd egy gyors csók után egy tükör keresésére indultam.
-Nem tudtam ellenkezni. Kényszerítettek.
-Te szegény! Majd szólj, hogy mikor sajnáljalak.-Zozó nevetve mögém lépett és kezét derekamra kulcsolta.
-Vissza kellene mennünk.-néztem rá a tükrön keresztül.
-Szóval már le is akarsz rázni.-játszotta a sértődöttet Zozó.
-Visszamegyünk?-nyújtottam a kezem. Az arcán egy hatalmas vigyorral kulcsolta össze ujjainkat és indultunk vissza a srácokhoz, aki már az ebédet készítették.
-Szegény Iminek örökre szóló traumát okoztatok.-szólt be nekünk Patrik. Zozó a középső ujját felmutatva indult meg Patrik felé, aki ijedséget színlelve futásnak eredt.
A fejemet rázva, arcomon egy hatalmas mosollyal mentem oda a lányokhoz.
-Gondolom nem sakkoztatok odabent.-húzogatta a szemöldökét Anna.
-De ,szereztem egy sakk-mattot.-dőltem hátra és hunytam be a szemem.
A fejemben ugyan az a jelenet játszódott le újra és újra. Ahogy mohón faljuk egymást és, ahogy keze körbejárja a testem.
-Heheheeee...-tűrte el nyakamtól a hajam Lau.-Az meg mi a nyakadon. Piócák is voltak?-nézett rám komolyan, de nem bírta sokáig és röhögni kezdett. A kezét ellökve igazítottam meg a hajam újra, hogy Zozó jelét eltakarjam a nyakamról.
-Erről.-mutattam a nyakamra.-Nem beszélünk senkinek sem.-néztem rájuk szigorúan.
Az idő többi felében csak feküdtünk és élveztük a nap meleg sugarait, amíg a kaja kész nem lett.
-Lányok addig gyertek, amíg van.-kiabálta nekünk Csepi, majd csak azt lehetett hallani, hogy a fiúk azon veszekednek, hogy ki hova üljön.
A lányokkal karöltve indultunk meg a srácok felé, akik már tömték magukat.
....
Este a stégen ülve beszélgettünk a srácokkal. Vagyis hát mi lányok csak hallgattuk, ahogy a fiúk hatalmas beleéléssel mesélnek egy-egy versenyükről.
Lábaimat Zozó ölében pihentettem, aki közben combomat simogatta.
-Gréti te is jössz a Ride Zoneba?-kérdezte Imi.
-Az mi?-kérdeztem vissza értetlenül. Zozó színészkedve a szívéhez kapta a kezét és felháborodást színlelt.
-BMX-es tábor, amit Zozó szervez.-világosított fel Patrik.
-És ott mit is kellene csinálnom?
-Hát vigyázni a srácokra, meg vigyázni a srácokra.-magyarázkodott Imi.
-Ahaa. Én benne vagyok.-rántottam meg a vállam, majd Zozóhoz bújtam. A fiú szorosan kulcsolta kezeit derekamra, majd nyomott egy puszit a halántékomra.
-Srácok nem tudom, hogy vagytok ti vele, de mi megyünk.-állt fel Lau, akit Anna és Csepi követett.
Miután elköszöntünk tőlük, utánna nem sokkal mi is elindultunk.
-Kirakjunk először téged vagy kibírod, hogy a fiúkat hazadobjuk.-kérdezte Patrik, mert látta rajtam, hogy már nem bírom sokáig nyitva tartani a szemem.
-Kibírom. Ne keljen már kétszer térni.-mondtam két ásítás között.
Fejemet Zozó vállára hajtottam és behunytam a szemem. Nem kellett sok és elnyomott az álom.
-Ébresztő baba, megjöttünk.-simogatta az arcom Zozó.
-Nem akarok felkelni.-bújtam hozzá még szorosabban.
-Pedig muszáj lesz. Nem kényelmes itt aludni.-mondta Zozó, de hallottam hangján, hogy mosolyog.-Hát akkor más tervhez kell folyamodnom.-szólalt meg és csak annyit éreztem, hogy menyasszony pózba felvéve engem szál ki a kocsiból és indul el valamerre.
-Hazaviszem, aztán megyek.-szólt Patriknak. Fejemet mellkasának döntve szívtam be újra és újra férfias illatát.
Zozó halkan közelítette meg a szobám. Lerakott az ágyamra és még nyomott egy gyors csókot a számra és indult volna el, ha nem kapom el a kezét.
-Maradj velem.-suttogtam, de tekintetem nem tudtam rávezetni, mert a sötétségtől csak a sziluettjét véltem felfedezni.
Nem kellett több neki, lekapta a felsőjét majd bemászott mellém az ágyba. Kezeimmel átöleltem a derekát, míg fejemet mellkasán pihentettem. Éreztem minden egyes lélegzetvételét és szívének ütemes dobogását.
-Ugye benned nem kell majd csalódnom?-kérdeztem tőle suttogva.
-Sose tudnék neked fájdalmat okozni.-csókolta meg a homlokom. Több szót nem váltva egymással hajtottam álomra a fejem.
Tudtam, hogy bízhatok benne és, hogy vele biztonságban vagyok. De egyikünk sem számított arra, hogy minden egy pillanat alatt megfog változni. És ez még csak a kezedet....
***
Hát itt is volnánk újra. Sajnálom, hogy nem tudtam betartani a beígért időpontot, de eskü nem sokszor fog előfordulni remélem. Mostanság egy kicsit fejben szétvagyok esve és a dolgok se úgy alakulnak, ahogy én terveztem őket.
Köszönöm, hogy ha elolvastad és kitartást kívánok ezekben a szörny időkben Szlovákiából. Millió csók DellaMea❤️
U.i:-arra gondoltam, hogy tarthatnánk majd egy kérdezz-feleleket, ha van kedvetek🤗❤️