A sors keze [Kempf Zozo FF]

Azt hiszem...

Július 13.-a van. Ma van hivatalosan is a Ride Zone tábor első napja.
Zozó mellől kikelve csavartam magam köré a lepedőt és indultam el a fürdőbe. A reggeli rutinom elvégzése után, halkan settenkedtem vissza a szobába, ahol a 23 éves világbajnok még mindig az igazak álmát aludta. A szekrényemből kivettem egy fekete rövid nadrágot és a névre szóló Ride Zone-os felsőt.
A konyhába főztem magamnak meg Zozónak is egy nagy bögre kávét és csináltam egy-egy szendvicset. Egy tálcára rakva ezeket indultam vissza a barátomhoz.
A komódra letéve ugrottam egyből a barátom mellé, aki ijedten kapta rám álmos szemeit.
-Jó reggelt baba.-nyomtam egy puszit a párnától megnyomódott arcára.
-Mi ez a jó kedv?-gördült az oldalára és kezeit derekamra kulcsolta.
-Csak jól indult a reggelem.
-Szeretem mikor boldog vagy.-tűrt el egy kósza tincset a fülem mögé és nyomott egy rövid, de annál érzelmesebb csókot az ajkaimra.
-Én meg téged szeretlek. Hoztam reggelit. Egyél aztán öltözz.-kibújva a kezei közül indultam el a táskám felé és az asztalon lévő dolgokat belepakoltam. Pénztárca, töltő meg minden ilyen apróságokat.
Nem sokkal hét óra után értünk oda a tóhoz. Mindenkin a saját névre szóló pólója volt.
-Grétám.-ugrált hozzám Hámori és szoros ölelésbe vont. Elmondhatom, hogy ő hozzá kerültem a legközelebb.
-Még mindig az én csajom.-kiáltott oda nekünk Zozó megjátszott féltékenységgel. Nevetve ráztam meg a fejem és engedtem el az előttem álló fiút.
-Csak nem féltékeny vagy?-húzogatta a szemöldökét Hámori.
-Gyerekesek vagytok.-szálltam bele én is a játékukba.
-Kinek a pártján állsz?-tette a szívére a kezét megsértődve Zozó. A szememet forgatva nyomtam egy puszit az arcára, majd a két fiút otthagyva indultam a többiek keresésére, akik időközben eltűntek.
-Gréta baj van.-futott elém Lau. Értetlenül néztem az előttem állóra, aki megfogta a kezem és húzni kezdett maga után.
-Elmagyaráznád még is mi a gond?
-Anna. Teljesen kivan.-mondta, miközben behúzott a konyhába, ahol az előbb említett lány könnyes szemekkel tömte magába a csoki golyókat.
-Mi történt?-emeltem feljebb az állát, hogy engem nézzen.
-Csepi. Azt hiszem már nem szeret.-szipogott.
-De hisz ez butaság. Szívem Csepel senkit sem szeret jobban, mint téged.-mosolyogtam rá.
-Nem keresi a társaságom. Mindig kifogásokat talál ki, ha vele szeretnék lenni, vagy ha ott is vagyok akkor a telefonját nyomkodja. És múltkor teljesen véletlen megláttam, hogy üzenete érkezett valamilyen Rékától. Mi van ha megcsal?
-Ne butáskodj. Egy biztosra mondhatom, hogy nem csal meg téged és kettő, ha valami bánt akkor azt beszéljétek meg.
-Nem akarom, hogy megint összetörjék a szívem.
-Itt megesküszöm neked, hogy nem engedem senkinek sem, hogy összetörje.
-Annyira szeretlek.-borult a nyakamba még mindig zokogva. Egyik kezemmel a haját fogtam még a másikkal a hátát simogattam és a rossebbért sem jöttem rá, hogy Lau mikor tűnhetett el. Az előbb még eskü, hogy itt állt mellettem. Szó szerint angolosan távozott.
-Gyere megkeressük a herceged és megbeszélitek.-pusziltam bele a hajába majd elengedve őt igazítottam meg, mert sikeresen összeborzoltam.
-Köszönöm.
-Nem kell ezt megköszönnöd.-mosolyogtam rá és magam elé tolva indultunk el a srácok keresésére.
***
Picit késve, de annál nagyobb ihlettel sikerült újra a kerékvágásba kerülnöm. Elmondhatom, hogy a következő részekben megtalálható lesz minden, amit egy olvasó kívánni tud magának. Köszönöm, hogy elolvastad és millió csók DellaMea❤️