A sors keze [Kempf Zozo FF]

Menj el

-MEGLEPETÉS!-kiáltotta mindenki egyszerre a helyiségbe belépő nőnek.
Anya könnyeivel küszködve szaladt oda apuhoz és szorosan fúrta fejét a vállába, aki meghatódott tekintettel ölelte vissza anyát.
-Mikor találtátok ki ezt?-fordult felém, majd kezét nyújtva húzott magához anya.
-Igazából az egészet apa tervezte.-mosolyogtam büszkén az előttem álló férfire.
-Köszönöm.-ölelte meg újra aput.
Miután mindenkinek megköszönte anya a jelenlétet és én is bemutattam Zozót mindenkinek, elkezdődött az igazi buli. Minden tökéletes volt egészen addig a pillanatig, amíg meg nem jelent ő. Kaján vigyorral az arcán végigmért, majd eltűnt a tömegben.
-Kikell szellőztetnem a fejem.-álltam fel és indultam a kijárat felé. Zozónak sem kellett több és már a nyomomban volt.
-Minden rendben?-simította kezét a combomra, mikor leültünk egy padra.
-Itt van az exem.-nyögtem ki.
-Ha szeretnéd hazamehetünk.-fordított szembe magával. Hálásan néztem rá, majd ajkaira tapadtam.
Nem tudom mennyi ideje falhattuk egymás ajkát, mikor valaki megzavart minket.
-Lám-lám az elveszett bárányka hazatért.-nevetett fel gúnyosan Áron.
-Mit akarsz haver?-kérdezte Zozó némi éllel a hangjában.
-Nem hozzád jöttem.
-Áron menj el.-szólaltam meg, de a srác már közbe is vágott.
-Mi lesz ha nem angyalkám?-mért végig a szemével.-Meg kell hagyni még mindig kurva jó bőr vagy.-kacsintott.
-Húzz innen.-köpte a szavakat a mellettem ülő fiú Áron felé.
-Mi lesz, ha nem? Ülj fel a biciklidre és tekerj haza sztárocska.-nevetett fel lenézően az előttem álló . Zozó elengedte az időközben megfogott kezemet és felállt, hogy Áron szemébe tudjon nézni. Zozó magasabb volt és izmosabb, viszont ez se tudta visszatántorítani a vele szembenállót.
-Húzz vissza abba a kurva étterembe és hagyd békén őt.-bökött felém, majd tett még egy lépést a vele szembeálló fiú felé.
-Azt hiszed, hogy egy ilyen seggfej mellett boldog lehetsz?-szegezte kérdését hozzám.-Gyere vissza hozzám. Soha többet nem fog megtörténni, amit tettem.-indult volna felém, se Zozó elállta az útját.
-Áron hagyj minket békén és húzz a picsába.-sziszegtem a szavakat és most egy kicsit se érdekelt, hogy nem válogatom meg a szavaim.
-Imádom mikor ilyen tüzes vagy. Ilyenkor mindig begerjedek.-nézett rám egy perverz vigyorral az arcán, amitől hányni támadt kedvem. Zozónál itt telt be a pohár és behúzott egyet az előtte álldogálónak, aki mintha egy pillanatra elveszítette volna az egyensúlyát, de a következő pillanatban a ökle Zozó arcán csattant.
-Hagyjátok abba.-sikítottam fel és próbáltam közéjük állni, de csak egy ütést éreztem, amit Árontól kaptam és a következő pillanatban  a földre kerültem. A könnyeimmel küszködve kaptam a fájó ponthoz a kezem, de nem bírtam sokáig és útjára engedtem a legelső könnycseppeket.-Zozó k-kérlek.-dadogtam kétségbeesett hangon . Az előbb említett fiú aggódóan kapta rám a fejét, de ebben a pillanatban Áron behúzott neki még egyet.
A barátom félretéve a büszkeségét, az alatta elterülő fiút otthagyva futott hozzám.
-Jól vagy?-fogta keze közé az arcom és vizslatni kezdte az ütés helyét.
-M-menjünk el i-innen.-suttogtam sírástól elfojtott hangon. Zozó átkarolva a derekam kezdett el húzni a kocsija irányába.
-Ezt nem fogom annyiban hagyni.-kiabált utánunk Áron. Nem foglalkozva vele ültünk be a kocsiba.
-Annyira sajnálom. Elborult az agyam és nem gondolkoztam.-fordult felém Zozó. Tekintetében fájdalmat véltem felfedezni.
Kezemmel közrefogtam az arcát és minden apróbb sérülésére nyomtam egy puszit.
-Köszönöm.-suttogtam bekönnyesedett szemekkel.
-Szeretlek.-suttogta a szemembe nézve.
-Én is szeretlek.-fúrtam a fejem a vállába.
***
Köszönöm, hogy elolvastad. Arra lennék kíváncsi, hogy szeretnétek-e egy olyan részt, ahol tehettek fel kérdéseket, amire válaszolok. Örülök, hogy már ennyien vagyunk. Millió csók DellaMea❤️