A sors keze [Kempf Zozo FF]

Mi ütött beléd

Kezeimet szorosan Zozo nyaka köré fontam és beszívtam férfias illatát.
-Miről is maradtunk le?-vigyorgott Anna és, közben tekintetét nem vette le rólunk. Kibújtam a fiú ölelő karjai közül és elléptem mellőle egy lépést.
-Annus-Annus. Az ég adta világon semmiről sem.-mondta Zozó, de a szája sarkában ott bújkált egy mindent sejtető mosoly.
-Szemmel tartalak titeket.-mondta vigyorogva a lány, majd több időt nem szentelve ránk futott megkeresni a barátját.
Visszafordultam Zozó felé, aki egy hülye vigyorral az arcán nézett engem.
-Nem is említetted, hogy kik a legjobb barátnőid.
-Nem kérdezted, hogy kik a legjobb barátnőim.-mosolyogtam rá. Megforgatta a szemeit és a kezemet megfogva kezdett el húzni egy nagyobb társaság felé, ahol már a lányok valamin nagyon nevettek.
-Hát itt van a mi gerlepárunk.-indult meg felém egy szerintem nálam fiatalabb srác.
-Mi nem va...-kezdtem volna el magyarázkodni de a srác közbeszólt.
-Ne magyarázkodj.-nézett rám szigorúan a srác.-Góg Imi vagyok.
-Nagy Gréta.-mutatkoztam be én is.
Miután mindenkivel megismerkedtem a srácok elmentek bevédőzni. Csak egy kisebb társaság maradt ott velünk.
-Gréta nem tudom, hogy mit csináltál Zozóval, de nem is rám tartozik viszont köszönöm.-nézett rám hálásan Anna barátja.
-Semmit nem csináltam vele. Csak visszavittem a kutyáját. És beszélgettünk egy kicsit.-mondtam, de tekintetemet nem szakítottam el Zozóról, aki Imiékkel nevetett valamin a rámpa tetején. Rám kapta a tekintetét és kacsintott egyet majd visszafordult a srácok felé.
-Két napja még hozzászólni se lehetett, mert azonnal elküldte az embert melegebb éghajlatra, viszont most meg mintha kicserélték volna. Újra olyan mint régen.-értetlenül néztem Csepire és vártam, hogy folytassa, amit elkezdett.- Tudod ,rajtakapta a barátnőjét , ahogy éppen megcsalja. Utánna napokra elzárkózott. A szobáját is csak akkor hagyta el, mikor tudta, hogy senki sincs otthon. Szegény srácnak nagyon betett ez az egész. Viszont ezalatt a pár óra alatt, amióta ismer téged teljesen megváltozott.-fejezte be Csepi a mesélést. A szívem mélyén átéreztem a helyzetet, de Zozó nagyon szerethette a csajt, ha ez ekkora nyomot hagyott benne.
-Kösz haver. Nem igaz, hogy egy kibaszott percre nem tudod befogni a pofád.-szólalt meg Zozó mögöttünk, de hangja csöpögött a gúnytól. Csepi lesütötte a szemét és jobbnak látta, hogy inkább most nem szólal meg.
-Zozó csak jót akar neked.-indultam meg felé.-Segíteni aka...
-Nem vagyok kiváncsi a magyarázatodra.-emelte feljebb a hangját, ami hallatán összerezzentem.-Tudod mit? Az egész lényedre nem vagyok kiváncsi. Itt vagy egy napja, de mindent csak összekavarsz.-kezdett el hadonászni a kezeivel.
-Nem érdekel, hogy mit mondasz rám, mert nem ismersz viszont a barátoddal nem beszélhetsz így.Nem veszed észre, hogy aggódnak érted és csak segíteni akarnak? Nem is értem mi ütött beléd.-köptem felé a szavakat.
Ebben a pillanatban nem akartam mást csak eltűnni innen.
Zozót kikerülve indultam meg a skatepark kijárata felé, de megragadta a csuklóm és visszarántott. Elveszítettem az egyensúlyom és nekiestem a mellkasának.
-Sajnálom.-suttogta és kisimította a hajam az arcomból. Próbáltam kiszabadulni szorosan tartó karjai alól, de erősebbnek bizonyult.-Kérlek had magyarázzam meg.-emelte meg az állam, hogy a szemeibe nézzek.
-Felejtsük inkább el.-Zozó bólintott egy aprót, majd magához rántva vont szoros ölelésbe ma már kitudja hányadszorra.
Zozót elengedve sétáltam vissza a többiek mellé, akik próbálták feldolgozni az előbb történteket.
-Bocs haver. Legközelebb befogom.- pacsizott le Zozóval Anna barátja.
5 perccel később mintha misem történt volna, folytatták a srácok a játékukat.
-Összeilletek.-kezdte el Lau, de én csak nevetve leintettem.
-Szerintem mára hagyjuk ezt a témát.-mosolyogtam rájuk.
Egyre kevesebben lettünk és egyre sötétebb lett idekint. Hát a tervezett bevásárló körutunk meghiúsult miután a fiúk ragaszkodtak hozzá, hogy maradjunk inkább itt.
-Mi megyünk.-jött oda hozzám Anna és Csepi.-Jössz velünk vagy megvárod?-utalt Zozóra Anna.
-Azt hiszem megvárom.-mondtam majd megöleltem mindkettőjüket.
Már csak én és Zozo tartózkodtunk a pályán.
Visszaültem az eddigi helyemre és minden figyelmem a fiúra szegeztem, aki nem törődve a sötétséggel indult neki még egy körnek.
Hazaindulhatnák, de valami mégis ideköt a fiúhoz. Jól érzem magam vele mégha pár méterrel arrébb is tartózkodik éppen.
-Hogy-hogy megvártál?-gurult oda hozzám, majd a biciklijét letéve ült le mellém.
-Nem volt kedvem még hazamenni.-hazudtam, de az igazság az, hogy szeretek vele lenni mégha csak egy napja ismerem.-Jól érzem magam itt...veled.-suttogtam az utolsó szót úgy, hogy ne hallja.
-Na és, hogy tetszik Gyula?-kérdezte.
-Szép hely és álmomban se gondoltam, hogy ennyi barátra teszek szert egy nap alatt. Bírom a srácokat mégha néha nagyon őrültek.
-Figyelj Gréti.-fordított magával szembe.-Őszintén sajnálom, amit ma a fejedhez vágtam. Elborult az agyam és nem gondolkodtam csak cselekedtem.-hajtotta le a fejét.-Egy szemét alak vagyok. Nem is értem, hogy ezek után, hogy tudsz szóba állni velem.-mondta letörten és továbbra is a földet bámulta.
-Zozó ne emészd magad. Semmi baj. Nem haragszom.-kulcsoltam össze az ujjainkat.
-Köszönöm.-nézett mélyen a szemembe, majd adott egy puszit a halántékomra.
Fejem a vállára hajtottam és csak ültünk tovább csendben,szorosan egymás mellett. Ebben a pillanatban nem volt más csak ő meg én. Nem voltak hűtlen exek, idegesítő barátok, akiket amúgy imádunk. És kiskutyák sem, akik az éjszaka közepén szöknek el a gazdájuk mellől. Csak mi voltunk és ezt a pillanatot senki se vehette el tőlünk.
***
Huhh hát hol is kezdjem. Kezdem inkább a tegnapi nappal. Zozót először az Exatlonban láttam és szerelem volt első látásra, de full komolyan😉🙄 utánna mikor megtudtam, hogy videózik is, 2 nap alatt megnéztem az összes videóját. De a Fangirl pillanatokat félretéve csak engem idegesít, ahogy a kihívók magukat leminősítve beszélnek a bajnokokról? De most full komolyan annyira süt róluk, hogy féltékenyek meg irigyek mert ők már elértek valamit az életben velük ellentétben. Nem roncsolom most ezzel az idegeiteket.
Nagyon nagyon szépen köszönöm a bíztató szavaitokat, nagyon sok erőt tud adni, és nagyon szépen köszönöm, hogy ezt is elolvastátok. Millió puszi DellaMea❤️