A sors keze [Kempf Zozo FF]

Bonyodalmak

-Pisilnem kell.-hajoltam előre a két fiú közé.
-Most hajtottunk el egy töltőállomás mellett. Hamarabb nem tudtál volna szólni?-nevetett fel idegesen Zozó az anyósülésről.  A szememet forgatva dőltem vissza az ülésemnek és mellem alatt keresztbefontam a kezeimet.
-Nem mindegy? Akkor is pisilnem kell.-nyomtam meg az utolsó két szót.
-Baba húsz kilométer múlva lesz még egy benzinkút. Addig bírnod kell.
-Tereld el a figyelmem.-néztem barna íriszeibe, miközben beharaptam az alsó ajkam.
-Mivel?-nézett rám a barátom kétségbeesetten.
-Mesélj valamit. Kérlek.-nyújtottam meg az utolsó szavamat.
-Nem hiszem, hogy ezt akarod Gréta.-nevetett fel Patrik.
-Mert?!-hajoltam előrébb hozzá, már amennyire a biztonsági öv engedte.
-Zozi a világ leges legrosszabb mesélője.
-Hé, ez hazugság.-háborodott fel az anyósülésen ülő.-Ne higgy neki.
-Nem is tudom. Patrik általában igazat mond.-húztam Zozó agyát.
-Akkor vele kellene járnod nem?-vetette oda nekem flegmán, majd fejét az ablak felé fordította.
-Nyuszó tudod, hogy csak vicceltem.-csatoltam ki az övem, majd közelebb hajolva hozzá próbáltam elérni, hogy rám nézzen.-Szeretlek és csak vicceltem.-túrtam a hajába.-Kérlek ne haragudj rám.
-Eddig se haragudtam, de ezt nem hagyhattam ki.-fordult felém Zozó nevetve.
-Bazd meg.-dőltem vissza az eredeti helyemre és becsatoltam magam.-Most utállak.
-Szeretlek.-nézett rám arcán egy huncut mosollyal.
-Utállak.
-Szeretlek.
-Utállak.
-Szeretlek.
-Utállak.
-Utállak.
-Szeretlek.-mondtam, de mikor pofon csapott a felismerés kikerekedett szemmel kaptam a szám elé a kezem.
-Szeretlek.-küldött egy puszit a levegőben.
-Ez nem ér. Átvertél.
-Én nem csináltam semmit sem. Te mondtad.-rántotta meg a vállát.
-Srácok befejeznétek? Kurvára idegesítőek vagytok.-csapott a kormányra Patrik.
-Nyugi kicsi.-nevetett fel az autóban a legidősebb.
-Ha gondolod cserélek Lauval. Átülhet ide.-kezdtem bele, de a két fiú azonnal félbeszakított.
-Oké.-szólalt meg Patrik.
-Nem.-kiáltott fel Zozó és szúrós szemekkel rám nézett.-Nem hagyhatsz itt.-nézett rám ijedt tekintettel.
-Nem megyek sehova.-emeltem fel a kezeim.
-Valaki segítsen.-nyögött fel Patrik.
-Már csak hat órát kell kibírnod velünk.-mosolyogtam rá a visszapillantón keresztül.
-Cserélek Hamorival. Jajj Gréta hívd fel és mond, hogy a kövi kúton megállunk.-utasított Patrik.
A telefonomat feloldva kezdtem el keresni Hámori névjegyét, majd mikor meglett már tárcsáztam is.
-Szia Gréti.-köszönt az előbb említett srác.
-Sziaaa. A kövi kúton megállunk.-mondtam a telefonba, de tekintetem Zozón pihentettem.
-Csak nem pisilnie kell a kislánynak?-nevetett fel.
-Hámori, ha kiszállok a kocsiból én esküszöm, hogy agyoncsaplak.
-Zozi fékezd a csajod.
-De akkor engem ver meg.-játszotta meg magát, de ott lapult egy mosoly a szája szélében.
-Majd megvédünk. Azt hiszem.
-Na jól van ne az én pénzemet fogyasszátok.-nyomtam ki a telefont köszönés nélkül.
A következő pillanatban pedig tárcsáztam Laurát.
-Mondjad.-szólt bele.
-Kövi kúton megállunk.
-Ments ki innen. Ezek ketten nem normálisak.-harsant fel Patrik.
-Hé.-kiáltottunk fel egyszerre Zozóval.
-Ha most meghalnák, tudd, hogy szerettelek Lau.-játszotta magát Patrik.
-Nem hagyom, hogy bántsanak.
-Na jó megy a pénzem. Cső.-nyomtam ő rá is a telefont.
-Nem várod meg, hogy ők is elköszönjenek?-nevetett fel az anyósülésen ülő fiú.
-Nincs nekem arra időm.-mosolyogtam rá nyitott szájjal.
-Már csak ez hiányzott.-kezdett el idegeskedni Patrik, mire kérdően fordultam felé.
-Hát ez egy ideig elfog tartani.-támasztotta meg a könyökét a lábán Zozó.
Pár méterrel előttünk torlaszolni kezdtek az autók és messzebb a mentő és a tűzoltó autók villogását láttuk.
-De pisilnem kell.
***
Volt egy nap kimaradás, amit nem terveztem szóval bocsánatot szeretnék kérni. Köszönöm, hogy elolvastad. Millió csók DellaMea❤️