A sors keze [Kempf Zozo FF]

Minden rendben 3.0

A boltból haza vagyis inkább Áron lakás felé sétálva szlalomoztam a reggel munkába igyekvő emberek között.
Két hét telt el, mióta eljöttem Gyuláról. Az életem darabokban hever és napról-napra egyre jobban kezdem elveszíteni az irányítást magam felett. Egy szóval kész csődtömeg lettem. Nincsenek barátaim és senkire sem számíthatok.
Gondolkodásomból a vállamra fonódó két kar zökkentett ki, akinek a tulajdonosa magával szembefordítva vont szoros ölelésbe.
-Basszus te lány. Miért mentél el?-engedett el Patrik.
-Annyira sajnálom.-fúrtam fejemet újból a vállába és hangos zokogásba kezdtem.
-Annyira hiányzol nekünk, nekem, NEKI!
-Nem tehettem mást.
-Mi az, hogy nem tehettél mást?! Gréta mibe keverted magad?-emelte meg az állam, hogy szemeibe nézzek.
-Nem mondhatom el. Akkor tönkreteszem őt.-suttogtam, mert féltem, hogy Áron valahogy visszahallja.
-De így, hogy nem tudja miért mentél el, ő teszi tönkre magát. Nincs olyan nap, hogy ne lenne részeg és a legrosszabb, hogy elkezdett füvezni.
-Hogy mit csinál?
-Nincs ez így jól. Mond el kérlek miért hagytad ott őt. Kérlek Gréta. Aggódok a bátyámért és érted is.
-É-én nem akartam, hogy ez legyen. Nem akartam otthagyni őt, de megfenyegettek. Nem volt más választásom.
-Ki tette? Ó a picsába. Áron volt?-kiáltotta el magát mérgesen. Egy aprót bólintva kezdtem el pásztázni az előttem elterülő koszos betont.
-Azt mondta, ha nem jövök vissza hozzá, akkor tönkreteszi Zozó karrierjét és az egész életét.
-Találkozzak azzal a gyerekkel, de akkor kinyírom...-és itt elakadt. Remegni kezdtem, mert tudtam, hogy mire gondol.-Bántott téged?-simította kezét a vállamra. A szememet lesütve szakítottam meg vele a szemkontaktust.
-I-igen.-suttogtam elhaló hangon és újra leperegtek előttem azok a jelenetek, mikor bedrogozva elveszítette a fejét és agresszív lett. Megütött.