A sors keze [Kempf Zozo FF]

Mire készülsz?

-Miért nem alszol?-lépett ki az ajtón Zozó, majd egy hatalmas ásítás közben helyetfoglalt mellettem. Mosolyogva bújtam hozzá közelebb és nyomtam egy puszit az arcára.
-Nem tudtam és nem szerettelek volna felébreszteni, ami látom nem sikerült.-kuncogtam fel.
-Nem te keltettél fel.
-Olyan nyugodt most minden.
-Hajnali három van. Persze, hogy nyugodt minden.-nevetett fel a mellettem ülő.
-Nem úgy értettem.-forgattam meg a szemem.
-Van egy ötletem.-rántott fel Zozó és a kezemet megfogva kezdett maga után húzni a tenger felé.
-Remélem tudod, hogy pizsama van rajtam.
-Nyugi már senki sem lát minket.-állt meg egy pillanatra és nyomott egy rövid csókot az ajkaimra.
-Mire készülsz?
-Fürödni fogunk.-nézett rám azzal a kisfiús mosolyával. Kikerekedett szemekkel meredtem az előttem állóra.
-Pizsmában?
-Hát, ha szeretnéd lehet pizsama nélkül is.-nézett rám egy perverz mosoly kíséretében. A szememet forgatva fogtam meg a felém nyújtott kezét és hagytam, hogy húzzon maga után.
-És, ha megcsíp egy medúza? Vagy belelépek egy tengeri sünbe?-kezdtem el rémtörténeteket gyártani, de Zozó szembefordulva velem tapadt rá az ajkaimra.
-Ne aggódj annyit.-mondta mosolyogva két csók között. A következő pillanatban a combjaimnál fogva megemelt így derekára tudtam kulcsolni a lábaimat.
-Nehéz vagyok.-néztem rá.
-Basszus Gréta maximum 50kiló vagy.-nézett rám haragosan.
-55.-nyomtam egy puszit ajkaira. A szemeit forgatva indult meg velem a víz irányába.
-Olyan kövér vagy?-nézett rám nevetve Zozó, de válaszul csak tarkóncsaptam.-Visszavonom. Nem vagy kövér.-nyomott egy gyors puszit az ajkaimra.
-Növessz szakálat!-jelentettem ki és közelebb hajoltam az engem tartó fiú arcához.
-Ó szóval neked a szakállas pasik jönnek be.
-Ilyet nem mondtam. Nekem olyan pasik jönnek be, mint te.-kacsintottam.
-Akkor jó, mert egyedi vagyok.-nézett rám magabiztosan.
-Egoista!
-Visszatérve majd novemberben növesztek.
-Ezt megbeszéltük.-nyomtam még egy csókot az ajkaira.
Reggel pár óra alvás után megint én voltam az első, aki felébredt.
A takarómat magam köré csavarva indultam meg Zozó egyik felsője felé. Magamrakaptam és folytattam utam tovább a fürdőbe. A tükör előtt állva vizslattam a barátom álltal szerzett foltokat, amik a nyakam egy jó nagy részét belepték.
Egy gyors fogmosás után megcsináltam a hajam, vagyis inkább eltakartam vele a nyakam.
Mikor felöltöztem a telefonommal a kezemben indultam le a konyhába, hogy reggelit csináljak a díszes társaságunknak.
-Jó reggelt.-köszönt Zozó álmos szemekkel.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá és a kezébenyomtam egy bögre kávét.
-Imádlak.-hajolt közelebb egy csók erejéig.
-Csináltam rántottát, de van müzli is.-kortyoltam bele a kávémba.
-Jó lesz a rántotta.-kacsintott, majd egy tányért a kezébe véve állt mellém és szedett magának a rántottából.-Szép a nyakad.-mosolygott rám büszkén.
-Ezért még számolunk.-mondtam, miközben visszaigazítottam a hajam, hogy a foltjaim újra takarásban legyenek.
-Már várom.-kacsintott rám, majd nekikezdett a reggelijének az elfogyasztásához.
-Szép jó reggelt.-sétált be Imi.
-Halii.-köszöntem és neki is öntöttem kávét.
-Köszönöm.-mosolygott rám és leült Zozó mellé.
-Hogy aludtál?-fordultam felé.
-Az igazat megvallva legközelebb lehetnétek halkabbak.Vékonyak a falak.-fintorodott el egy pillanatra és, míg Zozó majd megpukkadt a nevetéstől én nem tudtam, hogy mit csináljak szégyenemben.
-Bocs haver, elragadott a hév minket.-nézett rám a 23 éves fiú és lepacsizott a nevető Imivel.
-De annyiszor?
-Hát tudo...-kezdett bele Zozó, de félbeszakítottam:
-Ezt nem beszélnétek meg akkor mikor én nem vagyok ott?-néztem rájuk paradicsom vörös fejjel.
-Bocsii.-húzta be a nyakát a fiatalabbik.
-Mi a terv mára?-csapta össze a két tenyerét Zozó ezzel is terelve az előbbi témát.
***
Köszönöm, hogy elolvastátok. Megvan a 2k. Nagyon-nagyon szépen köszönöm. Millió csók DellaMea❤️