A sors keze [Kempf Zozo FF]

Fagyi

Az utolsó napjaink elég gyorsan elteltek és a fiúk is taroltak a versenyen. Még Patrik amatőr kategóriában a hatodik helyet hozta el, addig Zozó profi kategóriában elhozta a második helyet, viszont a lábát elég csúnyán beütötte egy esés következtében.
-Este nálam alszol?-fordultam a fiú felé, aki a kocsiból próbálta kirángatni a bőröndöm.
-Lehet róla szó.-nézett rám az arcán egy tipikus Zozós vigyorral.
A srácoktól elbúcsúzva, nem mintha másnap már nem találkoznánk, vettem be az irányt hazafelé. A bőröndömet levágva a nappaliba indultam a nagyi keresésére, akit a konyhában meg is találtam.
-Szia nagyi.-nyomtam egy puszit ráncosodó arcára.
-Drágaságom.-vont szoros ölelésbe.-A kedvencedet főztem.-engedett el és már húzott is az asztalhoz.
Egy tányér spagettit rakott le elém és leült velem szembe.
-Köszönöm.-pillantottam rá hálásan.
-Mesélj szívem. Milyen volt?-támasztotta meg az állát a kezével.
-Csodálatos. A víz is meleg volt meg az időnk is.
-Na és a verseny?
-Patrik hatodik lett, Zozó meg második. Jajj majd este itt alszik.
-Tudod nagyon jól, hogy szívesen látom őket itt.
-Tudom csak megemlítettem. Mikor is mész arra a hajóútra?
-Hétfőn.
-Felvigyelek majd Pestre?
-Nem kell a Kláriék felvisznek. De köszönöm, hogy felajánlottad.-fogta meg a kezem és mosolygott rám hálásan.
-Meddig is leszel?-emeltem rá a tekintetem, miközben egy jó nagy adag spagettit tömtem be a számba.
-Három hétig. Tiéd a ház, de a bulikkal óvatosan.
-Nem akartam semmit sem szervezni. Meg a legtöbb időmet a tónál fogom tölteni. Jövő héten kezd a tábor.-mondtam, miközben beletettem a mosogatógépbe a tányérom.-Megyek kipakolok.
A bőröndömmel a kezemben indultam fel a szobámba, majd a táska tartalmát az ágyra öntve kezdtem el kiválogatni a koszos ruhákat.
Mikor végül az összes ruhám a szennyesben kötött ki, végre szabad volt az ágyam. Belevetődve helyeztem magam kényelembe és bekapcsoltam a TV-t. A csatornák között szörfözve kerestem valami nézhetőt, de mikor már fogytán volt a türelmem és a kedvem is inkább kikapcsoltam.
Felvettem egy farmer rövidnadrágot és Zozó egyik RideZone-os felsőjét, amiből egy csomó segítségével has pólót varázsoltam. A hajamba beletúrva próbáltam tűrhető kinézetet varázsolni magamból, majd a telefonommal és a pénztárcámmal a kezemben indultam el a legközelebbi fagyizó felé.
A fa bódé előtt egy ismerős arcot fedeztem fel.
-Szia.-álltam meg a barna hajú lány mellett.
-Gréta. Micsoda meglepetés.-ölelt meg fél kézzel.
-Ráérsz? Veszek fagyit aztán beszélgethetnénk.-a lány mosolyogva bólintott egyet. Vettem magamnak egy gombóc sóskaramellás fagyit és visszasétáltam Dalma mellé.
-Te is ma érkeztél?-fordult felém és leült az egyik asztalhoz. Én is helyet foglaltam vele szemben.
-Reggel vagyis inkább kora délelőtt.
-Mi hajnalban. Na és mesélj valamit magadról.
-Sopronból jöttem. És elég unalmas életem van.
-De hát ismered Gyula legmenőbb srácait. Ne mond már, hogy ilyen unalmasak lennének.
-Te mesélj.-mosolyogtam rá.
-Törzsgyökeres Gyulai vagyok. Most szakítottam a barátommal.-komorodott el.
-Én is így voltam pár héttel ezelőtt.
-Aztán összejöttél a bmx hercegével.-mosolygott rám gúnyosan. A hangulat közöttünk röpke három másodperc alatt megváltozott.
-A srácoknak igazuk volt.-nevettem fel lenézően.
-Várj kitalálom. Azt mondták, hogy ne beszélj velem, mert Lilla barátnője vagyok.
-Nekem ehhez most nincs kedvem.
-Semmi esélyed sincs. Úgy is visszafogja szerezni. Hetek kérdése. Te meg futhatsz haza a szüleidhez.
-Én ezt most itt fejeztem be.-álltam fel és indultam volna el, de még közbeszólt:
-Élvezd ki az utolsó napjaid Zoltánnal.
-Ribanc.-suttogtam és a kezemet elrántva tőle hagytam ott a kikerekedett szemekkel bámuló lányt.
A telefonomat görcsösen szorongatva sétáltam már-már futottam a skatepark felé. Tudtam, hogy mindig van valaki ott, akivel tudok beszélni. És most erre volt a legnagyobb szükségem.
-Csá Gréta.-köszönt Imi az egyik ugrató tetejéről.
-Szia Imi.
-Minden rendben kislány?-állt meg mellettem Patrik.
-Igaza volt Zozónak. Egy hülye vagyok.-ültem le a korlátra.
-Elmondod mi történt?
-Kovács Dalma.-mondtam ki azt a nevet, amiről többet hallani se szeretnék. Patrik értetlenül nézett rám.
-Mit csinált?
-Összefutottam vele Horvátországban, és megjátszotta, hogy ő kedves, ő ártatlan. Nemrég összefutottam vele a fagyizóban és olyanokat vágott a fejemhez, hogy élvezzem ki az utolsó heteimet Zozóval, meg hogy az a hülye picsa úgy is visszaszerzi magának és, hogy húzzak vissza Sopronba.
-Ne foglalkozz vele. És azt tudom, hogy a bátyám még sosem volt ennyire boldog, mint amióta veled van. Szeret téged és te is őt. Senki sem tudna elválasztani titeket egymástól.-szorította meg a kezem az ifjabbik Kempf.
-Köszönöm.-néztem rá hálásan.
-Akarsz bmx-ezni?-kérdezte arcán egy ördögi vigyorral.
-Meghalok, ha elesek?
-Nem. Nem hiszem.
-Akkor naná.-a srác arcán egy hatalmas vigyorral vette le magáról a sisakját és nyomta a fejemre. Nem kell mondanom, de hatalmas volt rám. Egy táskából két térdvédőt vett elő és vágta hozzám.
-Ráülhetsz, de állva könnyebb tekerni. Először csak tegyél meg vele egy kört.-egy határozott bólintás után elvettem Patriktól a biciklit és úgy tettem, ahogy mondta.
-Most próbáld meg az első kereket megemelni.
-És mi van, ha elesek?-néztem rá ijedten. Semmitől sem féltem jobban, mint az eséstől.
Még egy kis alapozás után kérdően néztem a srácokra.
-Egy kp?
-Az mi?
-Kormány pöri.-vigyorgott rám Imi.
-Annyi a lényege, hogy megemeled az első kereket és megpörgeted a kormányt.
A levegőt kifújva tettem eleget Patrik parancsának és nem tudom, hogy hogy, de leges legelsőre beadtam.
-Mi a faaasz?! Elsőre beadtad.-ugrott fel Imi.
-Ha ezt Zozó megtudja...-lóbálta meg a telefonját Patrik az arcán egy büszke mosollyal.
-Levideóztad?-néztem rá kikerekedett szemekkel.
-És már el is küldtem.
-Hogy mit csináltál? De bénázok rajta.-sikítottam fel.
-Gréta szebben nem is tudtad volna megcsinálni.-pacsizott le velem Imi.
***
Remélem a mai rész is tetszett. Nagy köszönettel tartozom felétek. Segítettetek az önbizalmam növelésében és olyan kedves üzeneteket kapok tőletek, hogy nálatok jobbat kívánni sem lehetne. Köszönöm, hogy elolvastad a mai részt és remélem mindenki a bajnokoknak szurkol😉❤️ Reméljük ma már Zozónk kevésbé lesz szerencsétlen. Millió csók DellaMea❤️