Mr. Malfoy második esélye [BEFEJEZETT]

Bál és beszéd

Hermione arra ébredt, hogy mindene fáj. A kanapén érte a reggel, ami kényelmes bútordarab volt ugyan, de nem alvásra találták ki. Testét puha takaró borította, és lassan az is realizálódott benne, hogy az előző napi ruháját viseli. Ahogy fájós nyakát masszírozva felemelkedett, eszébe jutottak az előző napi események.

A börtönlátogatás, Rodolphus Lestrange és a gusztustalan cellája, Mr. Malfoy rosszulléte és vallomása. A kérése, hogy maradjon mellette, a közelsége... Hogy lehetett ilyen idióta, hogy elaludt a férfi mellett? És hol van Mr. Malfoy? A nappaliban nem volt, ezt könnyen megállapította. Félszegen járta végig a saját háza helyiségeit, de Luciust nem találta sehol. Nyilván hazament. De mikor? Betakarta és lefektette őt... Teljes bizonyossággal emlékezett, hogy ült, amikor elnyomta az álom.

Megrázta a fejét. Rendbe kell hoznia magát. Forró fürdőt vett, megreggelizett és felöltözött. A kínos események tükrében ezúttal még inkább a legjobb formáját szerette volna hozni. Nem akart Mr. Malfoy házába menni, egyelőre nem. Összeszedte magát, hop-port szórt a kandallójába, és a Minisztériumba indult. Meg sem állt a Miniszteri Hivatalig, azon belül is Kingsley szobájáig. Bekopogtatott, majd a bentről felhangzó invitálásra belépett.

Legnagyobb meglepetésére Kingsley nem volt egyedül: Lucius Malfoy ült vele szemben.

- Áh, Hermione! – intett fáradtan a miniszter, és a szőke férfi melletti székre mutatott. – Foglalj helyet! Lucius már beszámolt a fejleményekről. Akárcsak Hugo Regensdroll, az azkabani aurorok parancsnoka... Agyba-főbe verni egy rabot... Elment az eszed, Lucius? A mi köreinkben nem ilyen módon csikarunk ki információt az ellenfélből.

- Az én köreimben sem. Jobban szeretem a pálcámat használni – ironizált a férfi, rideg mosollyal az arcán.

- De Lestrange sértegette Mr. Malfoyt! – csattant fel Hermione. – Szörnyű dolgokat mondott rá és a családjára.

- Köszönöm, Granger, de már vázoltam a miniszternek a helyzetet – hallgattatta el Lucius. Hermione látta, hogy a férfi szemei alatt mély árkok húzódnak. Fáradtnak és nyúzottnak tűnt.

- Persze, hogy hergelt! Merlin szerelmére, ez az ember az egyik legveszélyesebb bűnöző! – mordult fel indulatosan Kingsley. – Nézd, Lucius. Bizalmat szavaztam neked. Bevettelek a Rendbe. Szemet hunytunk a régi tetteid felett. De azt már igazán nem várhatod el, hogy eltussoljam az aljas megmozdulásaidat!

- Nem is várom el – morogta maga elé meredve a férfi.

- Micsoda? Megbünteted Mr. Malfoyt? – kérdezte elképedve Hermione.

- Úgy beszélsz, mintha nem lennél tökéletesen jártas a varázsjogban! Testi fenyítéssel nem vallatunk rabokat! És ami azt illeti, senkit sem! – szegte fel a fejét Kingsley. – Pénzbüntetést kapsz. Most az egyszer. De figyelmeztetlek, Lucius, még egy ilyen alkalom, és lőttek az alkunknak!

Malfoy úgy nézett Kingsley-re, mintha egy dühös kisgyereket figyelne. Megvonta a vállát, és hátradőlt. Láthatóan a legkevésbé sem érdekelte a büntetés. A miniszter hosszú percekig vesébe látó pillantással méregette a férfit, végül megcsóválta a fejét, és ismét megszólalt.

- Váltsunk fontosabb témára. Szóval, azt mondjátok, igaz lehet a feltételezésed? Voldemort valóban horcruxot készített Lestrange tulajdonából?

- Minden bizonnyal. Erről pedig maga Rodolphus is értesült. Azok alapján, amiket mondott, biztos, hogy tud az el nem pusztított lélekdarabról. Várja, hogy a Nagyúr visszatérjen. Azt mondta, akkor királyi jutalomban részesül – mondta Lucius.

- Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam – jelentette ki komoran Kingsley. – Most elküldök egy csapat aurort Lestrange-ék kúriájába. Átkutatják a helyet.

- De azt mondtad, az a mi feladatunk lesz! – szólt közbe csodálkozva Hermione.

- Jobb szeretném, ha előbb szakemberek fésülnék át a terepet, de nincs kifogásom ellene, hogy utána ti is körülnézzetek.

Lucius gúnyosan elmosolyodott. Micsoda büntetés! A nagyhatalmú miniszter megdorgálja az engedetlen rendtagot. Nevetséges! Hermionéra pillantott, és meglepetésére ugyanezt olvasta le az ő arckifejezéséből is.

- Harryékről van valami hír? – kérdezte szárazon a lány.

- Semmi. De ne aggódj, nincsenek veszélyben. Arról tudnék. A következő gyűlésen mindent megbeszélünk. Jut eszembe! A legközelebbi megbeszélést holnapután tartjuk. Majdnem teljesen kiment a fejemből, de holnap este lesz az idei Minisztériumi Bál. Jóllehet, semmi kedvem hozzá, de a tanácsadóim szerint nem mondhatjuk le mindenféle indoklás nélkül – morogta fáradtan. – Megírtad a beszédedet?

Hermione elkerekedett szemekkel nézett rá. A bál! Az elmúlt hetekben teljesen megfeledkezett az estélyről, amit sokan az év legfontosabb eseményének tartottak. Alapvetően Hermionénak sem volt baja vele, de mit számított most egy bál ahhoz képest, ami a varázsvilágot fenyegette! Természetesen teljesen elfeledkezett a beszédről, ami évek óta az ő reszortja volt. A lány arckifejezését látva Kingsley bólintott.

- Gondoltam. Figyelj, nem kell bő lére ereszteni. Említsd meg az idei év eredményeit, és a jövő év célkitűzéseit, amikről múltkor már beszéltünk. Én is kitalálok valamit, de sajnos már nem mondhatom le. Minden meghívót kiküldtünk, és a francia, a bolgár, a svéd és a portugál miniszter is tiszteletét teszi. Túl kell esnünk rajta, és kész.

- Jó, de...

Lucius Malfoy torokköszörülése véget vetett a csevejnek.

- Fájdalom, de az én meghívóm valahogy elkeveredhetett – mosolygott sötéten.

- Te nem kaptál meghívót, Lucius – jelentette ki Kingsley a nyilvánvalót. – Évek óta. Szóval – fordult vissza Hermionéhoz –, nagyjából két...

- Pedig most már illene – szólt közbe a férfi. – Megállapodtunk, Kingsley. Én segítek nektek, ti pedig rehabilitáltok engem – susogta Lucius. – Nincs kedvem tovább kirekesztettként élni.

- Megúsztad a börtönt. Megtarthattad a vagyonodat. Felvettünk a Rendbe, Gyanún felül állsz – sorolta Kingsley. – Nem tudok többet tenni érted.

- Szerintem viszont igen. Én és a felmenőim évtizedeken keresztül busás adományokkal támogattuk a Minisztériumot. A kígyóbőr karosszéket, amiben ülsz, Cornelius Caramel vásárolta az aranyamból. A mahagóni asztalt, amin dolgozol, szintén. Az előcsarnokban lógó kristálycsillár csakugyan a Malfoy család bőkezű hozzájárulásából került oda. Szeretném visszakapni a régi tekintélyemet. Meghívást kérek a bálra!

- A régi tekintélyedről ne is álmodozz! – hárította el a miniszter. – Engem nem fogsz lefizetni, ahogy azt az elődeimmel tetted. Én nem táncolok majd úgy, ahogy te fütyülsz.

- Nincsenek ilyen irányú ambícióim. Bőven megelégszem azzal, ha részt vehetek az estélyen, mint a miniszter vendége. Ez jelentős változást hozna a reputációmat illetően – dőlt előre a székében Lucius.

- Ha te ott megjelensz, azt nem tudom kimagyarázni – rázta a fejét Kingsley.

- Az engem nem érdekel. Rengeteget segítettem nektek, és még ennél is többet fogok. Nem kell tömjénezni a meghívottak előtt. Csak a nevemet kérem a vendéglistára.

Kingsley elgondolkodva nézte Luciust. Semmi kedve nem volt tovább vitatkozni. Mit számít, ha Lucius Malfoy megjelenik? Több százan lesznek ott, és végül is, csak egy estéről van szó. Hermione megütközve nézte a két férfi szóváltását. A miniszter végül sóhajtott.

- Rendben. Tekintsd elintézettnek – legyintett. Lucius elégedetten elmosolyodott.
- Partner is kellene...
- Hozz, akit akarsz. De lehetőleg ne valami régi halálfaló cimboráddal állíts be.

- Miss Granger megteszi. – Élvezte a szavai hatását. A rövid mondattal olyannyira megdöbbentette a másik kettőt, hogy azok hirtelen nem tudtak mit mondani. Nagyjából egy perccel később Kingsley törte meg a csendet.

- Azt nem lehet. Nem utasíthatod ilyesmire Hermionét!
- Eszem ágában sincs utasítani – susogta Lucius, majd Hermionéhoz fordult. – Lenne a partnerem a bálon, Miss Granger?
A lány eltátotta a száját.
- Én...
- Nem kell igent mondanod, Hermione. Ez nem képezi alku tárgyát – nyugtatta meg a miniszter.

Hermione fejében cikáztak a gondolatok. Eredetileg Ronnal ment volna, hiszen mindketten egyedülállóak voltak, örömmel segítették ki egymást ilyen módon. Ron viszont elutazott Harryvel... Persze, elmehetne egyedül is. De McLaggen szüntelenül ostromolta, és semmi kedve nem volt ahhoz, hogy egész este a fiatal férfi ostobaságát hallgassa. Márpedig, ha egymaga állít oda, akkor ennek az esélye igencsak megnő...

- Rendben. Leszek a partnere, Mr. Malfoy. Habár nem hiszem, hogy jó fényt vetne magára, ha egy sárvérűvel jelenne meg az estélyen – vetett lesújtó pillantást a férfire.

Lucius elégedetten elmosolyodott.

- Mi bizonyíthatná jobban szándékaim tisztaságát a varázsvilág felé, mint az, hogy éppen önnel az oldalamon lépek be a terembe? – tette fel a költői kérdést, majd a sétapálcájáért nyúlt, és felállt. – Még mindig nyolckor kezdődik a bál?

Kingsley bólintott.

- Remek. Időben ott leszek magáért – fordult Hermionéhoz, majd biccentett Kingsley felé, és távozott.

A miniszter döbbenten nézett a becsukódó ajtóra.

- Most legszívesebben megkérdezném tőled, hogy ez meg mi a fészkes fene volt. De az ilyen jeleneteket inkább meghagyom Ron barátodnak. Jobb, ha én nem tudok róla – csóválta a fejét hitetlenkedve Kingsley Shacklebolt.