Mr. Malfoy második esélye [BEFEJEZETT]

Az Arany Trió

Kingsley Shacklebolt magából kikelve járkált a hivatali szobájában. Lucius Malfoy egy perccel korábban érkezett meg hozzá, teljesen hívatlanul és jogtalanul. Felháborította a férfi könnyelműsége és az, hogy fittyet hányva az utasítására elhagyta a skóciai birtokot. Megmondta, megmondta, hogy ezúttal úgy cselekedjenek, ahogy ő határozott. Ehhez képest Malfoy úgy állt ott előtte az úti köpenyében és az átkozott sétapálcájával, mintha bármit megtehetne, figyelmen kívül hagyva a varázsvilág és a Főnix Rendjének vezetőjének utasításait.

- Ha megállnál egy pillanatra – vetette közbe vontatott hangon Lucius –, felvilágosítanálak a látogatásom okáról.

Kingsley villámló szemekkel nézett a férfire.

- Mégis milyen magyarázattal tudsz szolgálni?
Lucius a miniszter íróasztalához lépett, és az asztalra dobta Corvus Lestrange melltűjét.

Kingsley szeme elkerekedett, a miniszter hitetlenkedve és megbabonázva nézte a megrepedt brosst.

- Ez...
- Az, amire gondolsz. Granger és én a nyomára bukkantunk. A wilthshire-i kúriám melletti erdőben volt. Megsemmisítettük. Egy horcruxszal kevesebb. – Lucius képtelen volt elrejteni egy önelégült mosolyt.

- De mikor és hogyan?!

- Tegnap. Eszembe jutott egy lehetséges megoldás, és jól következtettem. Sikerrel jártunk – felelte a férfi, és beszámolt a miniszternek a Phinomeus-bűbájról. Amikor a mondandója végére ért, Kingsley még mindig alig találta a szavakat.

- Tessék? A Phinomeus-bűbáj? – visszhangozta döbbenten Kingsley. – Lucius... – lépett fenyegetően a férfihez. – Az a bűbáj tiltott. Fekete mágia, ha nem tudnád. Közel annyira veszélyes, mintha főbenjáró átkot alkalmaztatok volna! Hogy tehetted? Rajtad még meg sem lepődöm, na, de Hermione! Mi a fenét műveltek?

- Azt – sziszegte Lucius –, amit kértél. Horcruxokat kutatunk fel és pusztítunk el.

- Ez nem így működik! – csattant fel a miniszter. – A protokoll szerint kellett volna eljárnotok! Értesíteni engem, és rábízni a feladatot az embereimre!

- Nyilván. – Lucius örömtelenül felnevetett, de a szemei nem mosolyogtak. – Végül is, csupán megsemmisítettünk egy horcruxot. Mit kívánsz tenni, Shacklebolt? Bezársz az Azkabanba? Mi lesz az indok? Az, hogy életemben először a fekete mágia ellen harcoltam?
Kingsley megdöbbenten figyelte az egykori halálfalót. Mélyet szusszantott, és lendületesen visszaült az asztala mögé.

- Azt kívánom tenni, hogy utasítalak, utasítalak téged és Hermionét is, hogy mostantól ne kezdjetek magánakciókba! Rosszul is elsülhetett volna az, amit műveltetek! Át kell gondolnom a továbbiakat.

- Tégy úgy. De remélem, most már mindannyian felfogjátok végre, melyik oldalon állok – szegte fel a fejét Lucius, és távozni készült. Már a kilincsen volt a keze, amikor Kingsley megszólalt.

- Lucius, várj! Amit most tettél, azt legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Az akaratom ellenére cselekedtél, de el kell ismernem: most tényleg bizonyítottál.

A szőke férfi biccentett, és elhagyta a helyiséget. Amikor megérkezett a Minisztériumba, negyed órán át várt Grangerre az előcsarnokban, a fiatal nő azonban nem érkezett meg, így végül egyedül közölte Kingsley-vel a hírt. Vajon mi történhetett vele? Elaludt? Vagy annyira azok után, ami történt köztük, nem mer a szeme elé kerülni? Ez volna a híres griffendéles bátorság?

Nem bánta meg, ami történt. Meg akarta kapni Hermionét, és ez, ha lassabban is, de sikerült. Mérhetetlenül élvezte a vele töltött órákat az ágyban. Sokat tapasztalt férfi volt, de – ezt nehezen vallotta be magának – még soha, senkivel nem élvezett így együttlétet. Granger tudta a dolgát, de a karjai közt mégis ártatlan volt, ami még jobban felizgatta a férfit. Nem érzett bűntudatot amiatt, hogy nem marasztalta a lány egész éjszakára. Az csak mindent összezavart volna. Mit kezdett volna vele reggel? Ha a történtek után együtt reggelizik vagy beszélget vele, azt Granger biztosan félreértette volna. Esze ágában sem volt elköteleznie magát, főleg nem a fiatal nő mellett. A történtek pont arra voltak jók, amikre szolgáltak: hogy megkapja, amit akar, és véglegesen leszámolhasson a lány iránt érzett háborodott vágyaival.
Egy baj volt csupán: olyan hiba csúszott a számításaiba, amivel korábban nem számolt. Most, hogy Granger az övé lett, újra és újra a magáévá akarta tenni a mugliszületésű lányt.