A koncert

~15~ Csend

Mára nem terveztem semmit. Ez az 5. nap hogy Harry ittvan, az lenne az igazi ha örökké itt maradhatna velem, de meg kell értenem hogy Hazza munkája miatt ez nem lehetséges. Persze a zenétől semmi pénzért nem szakítanám el. Ha nem koncertezne és nem zenélne én sem ismertem volna meg. Tényleg, ez is a hugom miatt van, még meg sem köszöntem neki hogy elrángatott arra a koncertre.

-Hazza eljössz velem a pékségbe? -Simogattam oldalát.

-Félsz egyedül ugye? -Forgatta szemeit.

-Téged féltelek itthon egyedül, még a végén elvisz a mumus. -Zártam karjaimba Harry-t nevetve.

Mielött el tudtunk volna indulni csengetésre lettem figyelmes. Egy teljesen ismeretlen ősz hajú férfi ált az ajtóban.

-Hol van Harry? -Dobolt lábával türelmetlenül.

-Magának ahoz mi köze? -Vontam fel szemöldököm.

-Mehetünk...? -Ált mellém Harry meglepett arcal.

-Te mit képzeltél magadról, neked kéne a legjobban tudni hogy ennek mekkora súlya van. Ez a senki nem tudhatta hogy te mit is csinálsz. -Pillantott felém a férfi. -Te vagy a legnagyobb idióta a világon Harry Styles. Most és itt vége az egész karrierednek. Nélkülem szart se érsz márpedig én nem dolgozom veled többet. Elég volt az állandó gyerekes kihágásaidból. -Üvöltözött egyre hangosabban.

-Én akartam hogy ide jöjjön. Csak kihasználtam, Harry önszántából sosem jött volna ide. Nem ő a hibás. Maga sem tudta mit csinál én rángattam bele ebbe az egészbe. -Hajtottam le fejem, tudtam hogy csak ezzel óvhatom meg Hazzá-t.

-Most azonnal össze pakolsz és jösz velem. -Parancsolt a férfi Harry-re.

-Arra nem lesz szükség. -Kezdtek el lefolyni a sós cseppek arcán. Egy szó nélkül kiviharzott az ajtón.

Egyetlen egy szó nélkül hagyta el a házat. Könnyeimmel küszködve rogytam le a földre. Ha most ezt nem teszem meg Harry karierjének annyi. Sokkal fontosabb nekem hogy neki jó legyen, én valahogy megleszek.
Hosszú, hosszú órákon keresztül sem tudtam abba hagyni a sírást. Egy idő után elfogytak könnyeim, némán sírt a lelkem. Nem tudom Harry mit érezhet de nem is fogom ezt megmagyarázni neki, hiszen ezek után valószínűleg szóba sem álna velem.

Ezt a borzasztó csöndet és a józan eszemet elnyomó gondolataimat Lotti hangja törte meg.

-Megjöttem. -Dobta le hugom a tásákáj szokásosan az ajtó mögötti kis polcra. -Merre vagy Lou? Csináljak nektek kaját? -Mondatára újra hangos zokogásba kezdtem.

Mivel az emeletre felvezető lépcső tetejénél nem jutottam tovább így hugom hamar észrevett.

-Lou mitörtént? -Guggolt le elém. Nem tudtam megszólalni. Nem tudtam mit mondhatnék.

Lotti látva hogy nem fogom neki elárulni mi is a gond szaladva járta körbe az egész házat.

-Hol van Harry? -Kiabált miközben egész végig szemembe nézett.

-Elh..Elhment... -Tört ki belőlem az a rengeteg fájdalom amit nem lesz egykönnyű elfogadnom.

-Miért ment el? Mit csináltál? Lou kérlej mond valamit. Így nem tudok segíteni. -Hugom türelmesen legalább 15 percig ált felettem mire el tudtam neki mondani mindent.

-Te tényleg szereted. -Ölelt meg olyan szorosan a hugom mint még soha.

-De ő ezt nem tudja. -Suttogtam magam elé szipogva.

*******

Lassacskán de 2 hete nem beszélek Harry-vel. Borzasztó minden nap nélküle kelni és nélküle elaludni. Talán ha nem mondom ezeket Harry még mindig itt lenne. Talán ha nem mondom ezeket Harry karrierje tönkre ment volna. Sokkal nagyobb fájdalom őt szenvedni látni mint a saját érzéseimmel küzdeni. Borzasztó elveszíteni egy olyan embert aki sosem lehetett az enyém. Tudom hogy nem fogom tudni elfelejteni Harry-t. Egy kis darabot magával vitt azon a napom a szívemből amikor köszönés nélkül hagyott itt. Küzdhetek az érzéseim ellen, mondhatom azt magamnak hogy nem érzek és soha nem is éreztem iránta semmit. Tudom hogy ez nem így van, tudom hogy örökké szeretni fogom még ha ő ezt soha többet nem is viszonozza. Fáj hogy nem tudom ő mit érez. Fáj hogy nem tudom megnyugtatni ha valami baj van. Fáj hogy nem érezhetem többet az erőteljes vanília illatát. Fáj hogy nem láthatom az a csodálatos mosolyt ami egyetlen egy másodperc alatt be tudta aranyozni az egész napomat. Annyira gyorsan történt ez az egész. Nem volt időm elmondani neki miért mondtam azt amit. Most ha akarnám se tudnám neki elmondani.

*******

-Apu most jött haza. Szeretné ha lejönnél hozzá egy kicsit. -Közölte velem a tényt Lotti benyitva szobámba ahonnan több mint 1 hete ki sem tettem a lábam.

-Megyek. -Áltam fel, nem érdekelt hogy néztem ki, nem tudott semmi érdekelni.

-Szia apa. Igen Harry elment örökre, ne kérdezd miért. Örülök hogy haza jöttél, most mennék is. -Öleltem meg apám majd azzal a lendülettel amivel lejöttem menten is vissza a menedéket nyújtó szobámba.

Apropó Niall-el talán olyan közel kerültünk egymáshoz mint még soha. Azt monda párszor próbált beszélni Harry-vel de sosem vette fel a telefon. Egyszerűen megjutalmazta egy *nincsen kedvem veled beszélgetni és nem is lesz* üzenettel.

Jelenleg a legfontosabb hogy a hugom boldog legyen, már pedig Niall boldoggá teszi én pedig nem fogok a saját szenvedésem miatt útjukba álni.

Hogy Liam-el és Zayn-el mi van? Őszintén? Talán ha ők nem lennének én sem lennék itt. Annyi erőt adtak nekem az elmúlt 2 hétben mint még soha. Szeretem az én csodálatos barátaimat és egyszerűen nem is tudom mi lenne velem nélkülük.

Megígértem Liam-nek hogy ma átjöhet de csak szigorúan azzal a kikötéssel hogy eggyetlen egy szó sem esik Harry-ről.

*******

-Annyira finom ez a keksz. -Vette ki immár az ötödik csokis finomságot a szőke a dobozból.

-Tudjuk Niall, már mondtad egy párszor. -Nevetett hugom.

-Tetszik ez a póló. Nekem adod? -Vett fel egy citrom sárga felsőt a földről Li.

-Bocsánat de most ki kell mennem mosdóba. -Rohantam ki szobámból mielött a többiek szeme láttára kezdek el újból bőgni.

-Valami rosszat mondtam? -Hallottam egy utolsó mondatot mielött becsukhattam volna az ajtót.

Az a sárga póló Hazza egyik ruhadarabja volt. Az amiben a születésnapomra érkezett meglepetésből. Azon a napon jöttem rá mit is érzek a zöld szemű fiú iránt. Ez az egyetlen és utolsó emlékem ami róla maradt. Akárhányszor ránézek a felsőre minden emlek utat tör magának az elmémből.

Nem tudom meddig bírom még nélküle...

Sziasztokk!!

Légyszi ne utáljatok annyira. 🥺
Kicsit rövidebb de annál tartalmasabb rész lett. Remélem azért elnyeri a tetszésetek. 💕

El sem hiszem hogy meg lett tegnap a 1k megtekintés mára pedig 1.1k lett, nem gondoltam volna hogy valaha meglessz akár az 500 megtekintés nem hogy az 1k. Imádlak titeket 🥺

Luv ya guys 💕