A koncert

~6~ Búcsú

Megigértem Harry-nek hogy ma délután elmegyünk korizni. Attól félek a kislányok tömegei megfognak rohamozni minket és nem tudunk majd normálisan korcdolyázni. Bár Harry melett ezt is meg kéne szoknom ami nem biztos hogy menne. Ezért jó hogy nem marad itt Harry és nem érzek iránta semmit vagy is azt hiszem nem.

15:04

Lassan elkezdtem öltözni. Egy szürke térdén szaggatott szűk nadrágot vettem fel és egy kék rövid ujjút meg persze majd a télikabátom
-Harry lassan kész vagy ugye? -Kiabáltam fel az emeletre már teljesen felöltözve.
-Már készen is vagyok -Sietett Harry le a lépcsőn.
Egy világoskék szűk nadrág volt rajta és egy rózsaszín póló amit még én adtam neki. Nagyra húzódott Harry szájja mikor végig nézett rajtam. Nem értettem mi lehet a vigyorgás tárgya
-Tudom hogy nagyon jól nézek ki de indulhatunk? -Néztem mélyen Harry szemébe mosolyogva
-Igen de azt ugye tudod hogyha mi kilépünk innen mindenki azt foglya hinni hogy együtt vagyunk? -Nézett rám kicsit elkomolyodva a zöld szemeivel.
-Hát mostmár tudom. De nem vagyunk és nemis leszünk együtt ugye ? -Komolyodtam én is el
-Nem, nem leszünk. -Mondta a zöld szemű. Hallottam a hangján a szomorúságot. Nem tudom mire gondoljak. Tuti csak az járt a fejében hogy mindjárt el kell mennie. Nem akar tőlem semmit úgysem. Pont úgy mint én sem tőle -Próbáltam magam meggyőzni gondolataimban hogy nem érzek semmit Harry iránt.

Mikor már éppen oda értünk volna egy csapat tinilány szaladt oda Harry-hez. Csináltak pár képet és az összes lány végig ölelgette. Bevallom talán kicsit féltékeny voltam hogy én nem tehetem ezt.
-Nagyon cukik vagytok együtt. Csinálhatnék veled is egy képet? -Mosolygott rám egy 15 év körüli szőke hajú lány
-Tudod mi nem... mármint mi nem vagyunk együtt. -Dadogtam össze vissza Harry pedig csak mosolygott

Végül csináltam a lánnyal egy képet.
2 órán kereszül koriztunk. Harry mindent elmesélt magáról. Szószerint mindent. Elmondta hogy 26 éves létére sosem volt még egy rendes kapcsolata a sok túrné és utazás miatt.

Már hazafelé tartottunk amikor Harry megtörte a csendet
-Hiányozni fogsz Louis -Suttogta
-Te is nekem, de tudod hogy ebből még egy sima barátság se lesz. Én nem mehetek veled te pedig nem maradhatsz itt. -Közöltem a tényeket amikkel teljesen tisztában volt Harry is.

Egész úton meg se szólaltunk, se ő, se én. Nem is lett volna kedvem társalogni. Nem csináltunk ezután semmit. Mind a ketten korán lefeküdtünk aludni mivel holnap reggel 6 órakkor kell indulnunk a repülőtérre Harryvel.

MÁSNAP REGGEL

Hamar felkeltem ahogy Harry és a hugom is. A hugomnak volt talán ez a legnehezebb mert még is csak ő rajongott Harry-ért több mint 2 évig. Lotti az egész reggelt végig sírta. Nehezen fogtam magam vissza, nem bírom nézni hogy a hugomnak fáj valami, már pedig ez nagyon is megviselte. Tényleg nem volt jó ötlet Harryt ide költöztetni még ha csak 3 napról is volt szó. Ez nekem a hugomnak is neki is nehéz volt. Amikor a Lottitól búcsúzott láttam egy könycseppet lefolyni az arcán.

Sajnos el kelett indulnuk. A hugom sírva integetett utánunk az ajtóból. Harry láthatóan könybe lábadt szemekkel ült melettem csöndben. Mikor oda értünk a gépe már ott volt. Nem tudtam hogy ez ennyire fájni fog. Nem tudtam hogy nekem Louis Tomlinsok-nak könnyek fognak hullani a szeméből mert egy világsztár "elhagyja".

-Louis Tomlinson nagyon nagyon köszönöm ezt a 3 napot amit veled tölthettem talán még soha nem éreztem magam ennyire jól valakivel mint veled -Kezdtek el könnyek hullani Harry szemeiből.
-Remélem még fogunk valaha találkozni -Szipogott.
Itt szakatt el az utolsó hajszál ér bennem és én is könnyezni kezdtem
-Harry biztos vagyok benne hogy keresni foglak és ha valaha a közelbe jösz találkozunk. -Szorítottam magamhoz amikor valami testőr féle intett neki hogy ideje indulni.

Könnyes szemekkel vált el tőlem, ezt az arcot sosem fogom elfelejteni.
Hátat fordított és elindult, nem nézett vissza.

Amikor vissza mentem a parkolóba és beültem az autóba hirtelen úgy éreztem magam mintha egy olyan barátot vesztek el akit legalább 5 éve ismerek. Üresnek éreztem magam.