A koncert

~29~ Igen

Kora reggel van, pontosabban 4 óra és  engem már kidobott az ágy. Nem vagyok képes aludni az izgatottság miatt.

Kinyitottam a konyha ablakát. Elövettem egy szál cigarettát, tudom nem kéne ezt szívnom de ha ideges vagyok ez az egyetlen dolog ami lenyugtat.

Harry aludt, nem akartam felkelteni hiszen tényleg pihennie kell. Nyolc órakkor úgy is fel fog kelni én pedig addig elfoglalom magam. Már egy jó ideje az abalkon kihajolva szívtam a nikotint amikor lépteket hallottam hátam mögül. A léptek egyre halkabbak lettek amíg végleg el nem hallgattak, nem tulajdonítottam túl nagy figyelmet a hangnak. Folytattam az utcán elsuhanó autók tanulmányozását. Néha jól esik csak úgy teljesen kikapcsolni és nem agyalni a felesleges dolgokon.

-Mióta is dohányzol? -Hallottam meg Harry rekedt, fáradt hangját valahonnan a sötétből. Csak az utcai lámpák fénye világította be a konyhát így sokat nem láttam. Hátra fordulva az ajtóban és Harry alakját láttam kirajzolódni.

-Menj vissza aludni, nagyon korán van még. -Fordultam vissza az ablakhoz.

-Addig nem megyek el amíg nem rakod le. -Mutatott a kezemben lévő cigarettára.

-Azt terveztem csak még levegőzök egy kicsit. -Tekintetemmel még mindig az utca fényeit vizslattam.

-Miért keltél fel? -Lépett mellém Hazza majd hajolt ki pontosan ugyan úgy az ablakon ahogyan én.

-Nem tudtam aludni. Kérdésedre válaszolva pedig nagyon ritka hogy dohányzom. Utoljára akkor fordult elő amikor szó nélkül leléptél. -Harry halgatott, nem kívánta tovább firtatni, hogy miért is vagyok most itt és miért is csinálom azt amit.

-Most vissza megyek, csak arra keltem hogy nem vagy mellettem. -Lépett el melőlem Harry majd elhagyta a konyhát. Talán túl bunkó voltam vele, sajnos ez is velem jár, a gyakori hangulat ingadozás. Tegnap olyan voltam mind egy gyerek ma pedig, ma pedig csak ilyen hangulatom van.

Mivel Harry szerintem életében nem dohányzott így esély sem volt rá hogy találok egy helyet ahol el tudnám nyomni a csikkem. Így a padlóra dobtam majd felsöpőrtem, hogy ne hagyjak magam után semmilyen koszt.

Elindultam a hálószoba felé ahol meglepetésemre Harry az ágy szélén ült. Sokat itt sem láttam a sötét miatt. Helyet foglaltam mellette. Arca kezeibe volt temetve amit nem értettem, óvatosan felé fordultam mire felemelte fejét. Szemei könnyesek voltak.

-Harry, nem akartam ilyen lenni, sajnálom. -Töröltem le a könnyeket szemei alol.

-Nem a te hibád, csak... csak be vertem a lábam és tudod eléggé fájt. -Tekintett felém egy kicsit eröltetett mosollyal.

-Borzasztóan hazudsz, de ha nem szeretnéd nem kell elmondanod. Kérlek még aludj vissza, már itt vagyok. -Simogattam meg lábán össze kulcsolt kezeit.

Vissza feküdtem az ágyba, ugyan esélyt nem láttam arra hogy én vissza alszom de arra még igen hogy Harry-nek sikerül. Követte tettem majd egyik lábát átrakta az enyémeken kezét pedig a derekamra helyezte. Tíz perc elteltével elaludt, mellkasa egyenletesen ereszkedett fel és le, néha hangosabban szuszogott. Általában ha méllyen alszik Harry szuszog, még hozzá elég hangosan.

Legalább egy óráig feküdtem ugyan abban a pózban hogy fel ne keltsem  Harry-t.

Kb 6 óra lehet, valami baromi hangos csörömpölés szűrödött ki valahonnan a házból. Gondolom Niall és Lotti megkezdik az első reggelijük.

Harry viszont még erre a zajra sem kelt fel így úgy döntöttem megfordulok, na igen, ez nem lett volna egy rossz ötlet. Viszont azzal a mozdulattal ahogyan Harry kezét lehámoztam magamról ő fordult egyet egyenesen rám. Szinte teljesen rajtam feküdt. Nem olyan kellemes ha a 183 centis barátod a te 172 centidre ráfekszik. Valahogy ki kell bírnom ha nem szeretném újra felkelteni Harry-t.