A kitagadott

2. fejezet

-Ilyet egy szóval sem -kezdtem bele, de ekkor az utcai hangzavar elviselhetetlen lett számomra.

Felpattantam a kényelmes kanapéról megfogva a slagot, majd kicsörtettem az erkélyre.

-Mit nem lehetett azon érteni, hogy hagyjátok abba, vagy húzzatok odébb? -kiabáltam, azzal az erőmmel megnyitottam a csapot.

A vizet az alattam elterülő emberekre céloztam, akik sikítozva rohantak el. A velem szemben lévő erkélyre kilépett Elijah és Klaus.

-Mit csinálsz Lena? -kérdezte Elijah, de mindkét férfi arcán csintalan mosolyt vettem észre.

-Megmondtam, hogy szeretek locsolni. -mondtam vidáman, de egy zenész újból zenélni kezdett.

Lehajoltam egy cserepes növényért, majd célozva a zenészre elhajítottam. A lába előtt tört darabokra, aki látva a haragomat azonnal szedni kezdte a sátorfáját.

-Helga, zárd el a vizet. -kiabáltam be a szobába, de én még nem léptem be.

Erősen szorítottam a korlátot, és éreztem a két férfi tekintetét magamon. Inkább hátat fordítva besiettem, nem csukva be az erkélyajtót. Nem féltem, hogy a túloldalt bármit is hallanának, ugyanis zsályát égettem a nappaliban.

-Figyelj Noah, 17 hónapja menekülök ebben az alakban, elegem van! Egyszerűen csak le akarok telepedni, és élni az örökkévalóságot! -vallottam be őszintén, mire ellágyult a tekintete.

-Ezt én értem, de attól még ugyanúgy vadászik rád a kovenod! Hisz egy hybrid boszorkányként neked kéne a legjobban tudnod mekkora veszélyben vagy! -üvöltött velem továbbra is.

-Akkor egyessével levadászom őket! Nem érdekel meddig fog tartani, ha kell megteszem! -ordítottam.

-Jó. Elmegyek, felderítem a terepet az embereimmel. Ha itt akarsz maradni, elfogadom, és segíteni fogok neked. -mondta azzal az ajtót kinyitva elment.

Kirohantam az erkélyre, majd a túloldalra néztem ahol a két testvér még mindig kint álltak. Velük nem foglalkozva néztem le, ahol megpillantottam a férfi fekete haját.

-Noah! -kiáltottam, mire ő felnézett a szemembe.

-Tudni akarom hányan vannak, és hogy merre. Utána kieszelem a tervet. -mondtam, azzal bólintott, és folytatta az útját.

Beléptem a szobába a poharamért amit újból megtöltöttem, majd ennek a társaságával léptem ki az erkélyre. Idegesen járkáltam az erkélyen, miközben a gondolataim csak cikáztak a fejemben.

Az lenne a legjobb, ha a közeli mocsárba tudnám őket csalni ha csoportosan vannak, mert akkor egyszerre tudnám megsemmisíteni őket. Ha viszont szétszóródtak, akkor kénytelen leszek vérfürdőt rendezni.

-Zűr van a paradicsomban? -kiáltotta át a túloldalról Klaus.

-Inkább a fejedet nyomkodnám paradicsomba. Kímélj meg ettől! -mondtam, mikor nyitotta volna a száját.
Visszamentem a nappaliba, de ezúttal csak a szobámban álltam meg.

A nevem Marléne Roloff, 25 évvel ezelőtt jöttem erre a borzalmas világra. Mint azt tudhatjátok hybrid boszorkány vagyok. Ez hogy lehetséges? Mikor a boszorkány családomba születtem 8. gyerekként, a testvéreim mind jóval idősebb volt nálam.

Megvolt az erejük, ami nekem kezdetben nem volt. Évekkel később kiderült, hogy egy szipolyozó vagyok, ami azt jelenti, hogy csak akkor van erőm, ha elszívom a mágiát valahonnan. A családom öngyilkos lett mikor megtudták,hogy milyen szörnyeteg vagyok.