A kitagadott

18. fejezet

Átaludtam az egész napot. Szükségem volt a pihenésre, így Klausék nem bánták, hogy csak aludtam. Jó volt, hogy nem rémálmokból keltem fel. Nyújtózkodtam egyet.

Már a szobámban találtam magamat, a puha ágyban. A szekrény elé állva kiválasztottam a ruháimat, majd a fürdőbe mentem. Lefürödtem és felöltöztem, utána pedig az étkezőbe mentem.

Egyedül megreggeliztem, aztán a nappaliban találtam meg a többieket. Elég gondterhelt volt az arcuk, így csak töltöttem magamnak egy italt, és a beszélgetésüket hallgattam. Észre sem vették, hogy bejöttem én is.

-Most ők jelentenek ránk veszélyt, mert nem hiszem, hogy csak azért jöttek ide, hogy megvédjenek minket. -mondta Klaus.

-De nem hiszem, hogy aggódnunk kellene. Lenával az oldalunkon megállíthatatlanok vagyunk. -mondta Rebeka. Az kemény, már is benne voltam valamiben.

-Örülök, hogy ennyire igénylitek a létemet, de miről is volna szó? -kérdeztem. Mindenki egyszerre fordult felém, ami valljuk be, elég para volt.

-Mennyit hallottál? -kérdezte Elijah.

-Keveset ahhoz, hogy megértsem a kialakult helyzetet. -feleltem, miközben feléjük léptem.

-Na most akkor engem is beavattok, vagy csukott szemmel kell egy háborúba rohannom? -kérdeztem erős szarkazmussal.

Még mindig meglepetten álltak ott, én pedig már kezdtem unni.

-Lucien, Aurora és Tristan visszatértek a városba. Elméletileg olyan szándékkal, hogy megvédjenek minket. Valahol a világban maradt még fehér tölgy, ami megölhet minket. És ha megölnek minket, az egész vérvonalunk meghal. -mondta Elijah.

Megdöbbentem. Akkor ezek szerint, ha Klaus meghal, akkor én is. Remek kilátások, hogyha háború készülődik.

-És gyakorlatilag? -kérdeztem rá.

-Mivel 100 évig úgy kellett élniük, mintha Mikaelsonok volnának, így egy kicsit be vannak ránk rágva. Szóval nem biztos, hogy éppen megvédeni akarnak. -közölte egyszerűen Rebeka.

-Kinek a vérvonalába tartoznak? -kérdeztem.

-Lucient Klaus, Aurorát Rebeka, Tristant Elijah változtatta át. -felelte Freya.

-Valaki megtudja adni ennek a Luciennek a címét? Úgy érzem, hogy mi szoros barátságot köthetnénk. -mondtam egy gonosz vigyorral az arcomon.

Láttam az arcukon a megdöbbenést, amitől majdnem elnevettem magamat. Mivel Lucien Klaus vérvonalából való, ezért ő biztosan az ő érdekeit szolgálja majd. Nekem pedig szükségem van szövetségesekre.

-Ez teljességgel kizárt dolog! Nem mehetsz annak az őrültnek a közelébe! -jelentette ki Kol.

-Akkor mondok jobbat. Ide hívjuk mindnyájukat egy vacsora erejéig, hogy tisztázzuk a szándékaikat. Rávilágítjuk arra őket, hogyha egyikőtök meghal, egy szerettük is odaveszik. Majd én elviszem a meghívás hírét. -vázoltam a tervet.

Mindannyian helyeselték, én pedig Freyától meg is kaptam a címet.

-De nem mehetsz csak úgy oda, annyira nem hülye, egyből levenné a dolgot. -mondta Rebeka.

-Rendben, akkor Freya csinál egy levelet, amiben meghívjátok őket ide és engem is. Ide tudom őket csalogatni. -mosolyodtam el.

A boszi tette amit kértem, majd a levél egyből megérkezett a kezeimbe. Indulásra készen voltam, mikor eszembe jutott egy fontos dolog.