Amikor kinyitottam a szemeimet, sötét volt. Az utcáról a fények adták a világítást a szobának. Az ágytól nem messze egy állvány volt, amin egy félig kész festmény helyezkedett el.
Klaus erősen koncentrálva festett, amit jó volt nézni. Pár perc után észre vette, hogy figyelem és felém fordult.
-Szia. -mondta, odajött, és adott egy csókot.
-Szia. -mondtam én is, miután elváltunk.
Nagyot nyújtózkodtam, majd megcsapott a vér szaga. Óvatosan felálltam az ágyról, mert még nem voltam 100%-an jól.
-Kaphatok egy pólót és egy nadrágot? Szeretnék lefürödni. -mondtam, Klaus pedig bólintott, és a szekrényéhez lépett.
Kivett nekem egy pólót és egy rövidnadrágot. Bementem ezekkel a fürdőbe, magam után az ajtót becsuktam. Levettem magamról a ruháimat, amiket a szemetesbe dobtam.
A tükörbe néztem, ahol csak azt láttam, hogy az arcom be volt esve, a szemeim pedig karikásak voltak. A heg a mellkasomon még mindig ott volt, de már nem volt olyan csúnya.
Beléptem a zuhany alá, a forró víz pedig megváltás volt a testemnek. Lemostam magamról a vért és a mocskot, utána megtöröltem magamat egy törülközővel. A fehérneműimet visszavettem, a Klaustól kapott cuccokat rávettem.
A póló elég nagy volt rám, ahogy a rövidnadrág is, mivel köztünk volt egy másfél fej. A hajamat egy kócos kontyba fogtam, majd kiléptem a fürdőből. Klaus folytatta tovább a festményét, de a hangra rám figyelt.
Elmosolyodott, majd megfogta a kezemet. A telefont a rövidnadrág zsebébe raktam, és elindultunk lefele. Az asztalnál megvolt terítve, így elfoglaltam a helyemet. Lassan a többiek is beértek, Kol csak megsimogatta a hátamat, mielőtt a helyére ült volna.
A lányok újból elénk léptek, én pedig sokkal bátrabban ettem belőlük, és nagyon éhes is voltam. Miután végeztem, szedtem egy adaggal a finom falatokból, majd neki álltam enni.
-Hogy élhetted túl Papa Tunde kését? -kérdezte Freya, mire a többiek is rám kapták a tekintetüket.
-Ezt hogy értitek?
-A kés minden vámpírral végez, az ősieknek csak borzasztó szenvedést nyújt. -mondta Elijah.
-Ez egy sötét eszköz, így el tudtam szívni valamennyi erőt. Pont annyit, hogy életben maradjak, és a kijárattól a kanapéig el tudjak mászni. -mondtam, megvonva a vállamat.
-3 nap múlva tartunk egy bált! -jelentette be hirtelen Klaus, mire Rebeka szeme megcsillant.
Úgy tűnik amíg távol voltam, visszavándorolt a testébe.
-Egy bált? Ez csodálatos! -örült meg Rebeka, aki már nagyon izgatott lehetett.
-És kinek a tiszteletére? -vigyorodott el Kol rám nézve. Kinyújtottam rá a nyelvemet, mire elnevette magát.
-Ezt a bált Lenynek rendezem, hisz sokat segített a családunknak. -mondta diplomatikusan, de láttam, ahogy megforgatják a szemüket.
Elmosolyodtam, de az a fránya telefon elkezdett csörögni. Már kezdtem volna morogni, hogy ki keres ilyenkor, de megláttam Noah nevét.
-Egy pillanatot kérek, ezt fel kell vennem. -mondtam, és felálltam az asztaltól.
Hátat fordítottam nekik, és tettem egy pár lépést. A készüléket a fülemhez téve szóltam bele.
-Szia.
-Szia! Csak tudni akartam, hogy jól vagy-e. És azért is, hogy elköszönjek. -mondta, amin meglepődtem.
ČTEŠ
A kitagadott
UpířiMarléne különleges képességekkel bíró teremtmény. A hatalmas erő viszont felelősségekkel jár. Családját régen elvesztette, menekülni kényszerül, mikor New Orleansba viszi az útját egy barátjával a sors. A lány, kinek mindenre van egy terve egy valak...
