A kitagadott

19. fejezet

Átmentem a lakásomba, ahol neki álltam készülődni. Egy vörös ruhát vettem fel, a hajamat pedig hullámosra csináltam. Kisminkeltem magamat, majd a magassarkúmat felvéve a hűtőhöz léptem.

Egy vértasakot kiürítettem, mikor jött egy üzenet Klaustól. Gyorsan kiléptem a lakásból és átsiettem a szomszédba. A kapun átlépve elmormoltam az igét, majd éreztem, ahogy felhúzódott egy fal.

Na éjfélig se ki se be.

A magassarkúm kopogása jelezte, hogy megérkeztem. Lucien, és a 2 mellette álló egyből hátra fordult. Egy lusta mosolyt öltöttem magamra, majd megszólaltam.

-Lemaradtam valamiről, Édes? -kérdeztem, és Klaus mellé álltam.

Az előttünk állók amint realizálták, hogy becsaptam őket már hátat is fordítottak.

-Azért ne olyan sietősen! Az épületből nem tudtok éjfélig kilépni! -kiáltottam utánuk, majd leültem az egyik asztalfő mellé.

Freya mellettem foglalt helyet, Rebeka pedig mellette.

-Üljetek le nyugodtan! -mondta Elijah, majd elfoglalta a Rebeka melletti asztalfőt.

Klaus mellém ült le, míg velem szemben Lucien foglalt helyet. Mellé ezek szerint Aurora, Rebekával szemben pedig Tristan ült le.

-Na ez érdekes lesz. -mondtam vigyorogva, mire Lucientől kaptam egy elég dühös pillantást.

-Szóval, minek is vagyunk itt? -kérdezte Aurora.

Szép nő volt, vörös haja nagyon jól állt neki.

-Kíváncsiak vagyunk a szándékaitokra. -közölte Rebeka.

-Abban mindnyájan egyet érthetünk, hogy vagyunk itt, mert meg akarunk titeket védeni. -mondta Tristan.

Nem volt szimpatikus, a beszéde, ahogy gesztikulált egyszerűen felidegesített. Klaus rátette a kezét a térdemre az asztal alatt, mire ránéztem. A szemével üzente, hogy nyugodjak meg, így lenyugtattam magamat.

-Ugyan már! Tudunk a kis szövetségetekről, és arról is, hogy el akartok minket zárni! -mondta Elijah, ők pedig csak meglepődtek.

Na igen, nekik aztán volt idejük ezer év alatt kapcsolatokat kiépíteni. Az ételek már az asztalokon sorakoztak, így mindenki pakolt a tányérjára.

-Elég hülye ötlet volt, mit ne mondjak. -mondtam, és mindannyian felém fordultak.

Tristan szemében láttam valamit megcsillanni, amiből tudtam, hogy még hasznos lehet a számomra. Aurora elég érdekesen méregetett, és nem tudom, hogy mi miatt.

-Már megbocsáss, de te ki is vagy itt, hogy így beszélj velünk? -kérdezte Aurora.

Jézusom, magasabban nem tudná hordani az orrát?

-Marlene Roloff vagyok. Te pedig tényleg olyan vagy, amilyennek elmondtak. -húztam gúnyos vigyorra a számat.

-Miért milyennek mondtak el? -kérdezte ő is vigyorogva.

-Egy őrült ribancnak. -mondtam ki nyersen, és bekaptam egy krumplit.

Olyan természetességgel mondtam ki ezt a mondatot, mintha az időjárásról kérdeztek volna.

-De Klausnak ez bejött. -sötét tekintetekkel nézett rám.

Megdöbbentem, mert egy szóval sem említették, hogy Aurora az exe. Fékeznem kellett az indulataimat, csak ez járt a fejemben. Ha engedek a vágyaknak, akkor vérfürdőt rendezek.