A kitagadott

13. fejezet

Fáradtan nyitogattam a szemeimet. Talán reggel lehetett, de már egy ideje nem volt időérzékem. A telefonom reggel 10 órát jelzett, mire én kikeltem a kényelmes ágyból.

A szekrényhez léptem, amiből kivettem pár kényelmes darabot Klaus cuccai közül. A fürdőbe mentem, ahol a véres ruhákat a kukába dobtam. Nem is Klaus használja el a ruháit hanem én.

A meztelen testemen végig néztem a tükörben. A karmolások nem tűntek el, sőt nagy rózsaszín hegekként ott éktelenkedtek az oldalamon. Rossz érzés fogott el a seb láttán, előidéztem az eseményeket, mikor majdnem meghaltam, és egy csomó rossz dolgot vágtam Kol fejéhez.

Inkább beálltam a zuhany alá, ahol hagytam, hogy a forró víz lemossa rólam a mocsaras koszt. Próbáltam hajmosás közben a rossz érzésektől is megszabadulni, ami többé-kevésbé sikerült.

Mikor végeztem, megtöröltem a testemet és a hajamat, majd felvettem a fehérneműimet, a nagy pulcsit, és egy melegítő nadrágot. A hajamat vizesen hagytam, ami tuti, hogy hullámos lesz.

Fáradtan sétáltam ki a szobából, és a többiek keresésére indultam. Meg is találtam őket, éppen reggeliztek, mikor észre vettek engem az ajtóban, amint a szemeimet törülgetem.

Freya egyből felpattant, és az ölelésébe zárt. Meglepődtem, de viszonoztam a kedvességét. Leültem egy székre, majd intettem az egyik lánynak aki az ajtóban állt. A szemben ülő fiúra néztem, aki nem nézett ki túl jól.

-Kol, ugye nem gondoltad komolyan, bármit is mondtam? Sajnálom, nem akartam azokat mondani, nem voltam önmagam. -mondtam lesütve a szemeimet, mert nagyon szégyelltem a tetteimet. Mégha nem is voltak tudatosak.

-Semmi baj, nem haragszom rád. -mondta Kol a kezét a kezemre rakva.

A nő végre csak elém ért, és felvillanó szemmel haraptam a csuklójába. Mámorító érzés volt újból enni, de végül nagy nehezen el kellett tőle szakadnom. Letöröltem a számat, és én is hozzáfogtam a reggelihez.

-Hogy érzed magad? -kérdezte Klaus.

-Mint a mosott szar. Egy kicsit még zúg a fejem, de nem vészes. -mondtam mosolyogva. Aggódott értem, láttam a tekintetében.

-Akkor lemondjam a bált? -kérdezte, mire kiguvadtak a szemeim. Na azt lesheti!

-Nem! Dehogy kell, pihenek estig, és már is jobban leszek! Le ne merészeld mondani! -mondtam, amin Rebeka felkuncogott.

-Nekem viszont dolgom van Niklaussal, de este találkozunk! -mondta Elijah, majd egy szétborzolta a hajamat.

Ijesztően méregettem, míg Klaus nem adott egy puszit az arcomra. Az már is felvette a piros változatát, amin az asztalnál ülők jól szórakoztak.

Még beszélgettünk lényegtelen dolgokról, mikor felálltam az asztaltól. Freya is felpattant és egyből mellém sietett.

-Meg kell vizsgálnom a sebedet. -mondta, és egy vendégszoba felé vettük az irányt.

-Gyere ülj le az ágyra. -mondta, miután benyitottunk a szobába.

Hasonló volt a többi szobához, engem még is elvarázsolt. Csendben leültem az ágyra, majd felhúztam a pulcsit. Megnyomkodta, ami elég bizarr érzés volt.

-Rendben, már nincsen semmi baja, de ez nem fog eltűnni innen. -mondta a kezemet megsimítva.

Eldőltem az ágyon, majd úgy döntöttem, hogy betakarózok. Nem is hallottam már, hogy Freya kilépett a szobából.

-Lena! -rontott be az ajtón Rebeka, Freyával a nyomában.

Egyből kipattantak a szemeim, már nyoma sem volt a mély álmomnak. Felültem az ágyon, mire a két nő egyből engem kezdett vizslatni.