A kitagadott

5. fejezet

Ekkor újból csengettek, mire csak felmutattam a mutató ujjamat és az ajtót kinyitottam. A pizzás fiú állt ott, elvettem tőle a dobozt, majd a megfelelő összeget a kezébe nyomtam. Hirtelen a kezébe haraptam, és miután jól laktam, bekötöttem a sebét és megigéztem.

Becsaptam az ajtót, majd dudorászva sétáltam a nappaliba, ahol a két vendégem várt rám.

-Pizzát? -kérdeztem, miközben eltüntettem egy varázslattal az asztalról a dolgaimat.

El is vettem egy szeletet és enni kezdtem.

-Csak azért jöttünk, hogy meggyőződjünk arról, hogy tényleg igazat mondasz-e. -mondta Freya, majd ő is elvett egy pizzát.

-Gondolom akkor Elijah vázolta az alkunkat. -mondtam, mire Rebeka bólintott.

Az egészben az volt a legviccesebb, hogy eleve vissza hoztam volna Kolt, hisz nagyon jó barátom volt, de így fel tudtam használni a védelmemre.

-Figyeljetek, meg van a varázsige, még régebben megtanították nekem, és alkalmaztam már egy párszor. Adjatok pár napot, amíg elvégzem a dolgomat, utána ti lesztek az elsők akiknek szólni fogok. -mondtam, majd Noah rontott be egy hűtőtáskával a kezében, amit csak ledobott, amint az italokhoz lépett.

Töltött magának egyett és kortyolgatni kezdte, mikor észrevette az ősieket.

-Noah! Rebeka, Freya, a bunkó hybrid az ismerősöm, Noah, ők itt Freya és Rebeka, a legidősebb és a legfiatalabb Mikaelsonok. -mondtam mutogatva, mire Noah még mindig csak állt, de már közelebb jött a kanapémhoz.

-Bocsássanak meg a hölgyek, elég hosszú napom volt. Kedves, mindjárt jön két emberem egy koven taggal, akit a határban csíptek el. -mondta, mire én megelégeltem a beszédet, sebességgel elé léptem, és kitörtem a nyakát.

A poharat még pont jókor vettem ki a kezéből, mikor kiittam a tartalmát csak a mosogatóba raktam. Visszasétáltam a lányokhoz, de csengettek, így arrébb rúgva Noaht indultam az ajtó felé.

-Mi a jó isten van ma? Látogassuk meg Lenat nap? -morogtam az orrom alatt, és mikor kinyitottam az ajtót, Austint és Bradet találtam az ajtóban egy megkötözött és ájult boszorkánnyal.

-Köszi fiúk! -mondtam, azzal a boszorkányt berántottam és a földre dobtam.

A fiúk a hátam mögé nézve elnevették magukat.

-Noah megint felbosszantott? -kérdezte Austin.

-Igen. Visszaviszlek titeket. Egy pillanat és jövök! -kiáltottam hátra azzal a két fiú karját megfogva egy szót mondtam ki, és már egy raktárépületben voltunk, ami az átmeneti otthonukat képezte. Elengedtem a kezüket, aztán ugyanúgy ahogy jöttem, úgy mentem is.

Újból a lakásban voltam magam mögött becsukva az ajtót. A nyílt lakás miatt a lányok mindent láttak, így meglepődve ültek a kanapén. A boszorkányt áthúztam magam mellé a kanapéra, közben Freya kezébe adtam a pizzát.

Felálltam, és kivettem Noah kabátzsebéből a a térképet. Kiterítettem az asztalra, majd gondolkozni kezdtem. Itt van nálam egy koven tag, és ha nem csinálok valamit gyorsan, rájönnek hol lakom, és hamarabb kéne cselekednem.

Tapsoltam egyet, mire a magnóból felcsendült a Für Elisa, én pedig keresztbe tettem a lábaimat, és hátradőlve csukott szemmel élveztem a zenét. Ahogy hallgattam a művet, már meg is volt a tervem, így egy igézetet gyorsan elmondva alvó bűbájt küldtem a férfira.

-Beethoven? Milyen ármánykodásra készülsz megint? -kérdezte nyögdécselve Noah, aki amint felállt az italos asztalhoz lépett. Már látom ki issza meg az egész készletemet.