A kitagadott

3. fejezet

-Bocsássatok meg, muszáj felvennem ez fontos. -mondtam, mire ők legyintettek és felvettem a telefont, amit a vállammal a fülemhez szorítottam.

-Mit akarsz, eléggé elfoglalt vagyok. -vettem fel egyből a mogorva stílusomat, ezzel meglepettséget hozva az ősiek arcára.

-Jaj bocsásson meg, hogy zavartam őméltósága, amint éppen elbeszélget az ősi öribarijaival a legdrágább borokról! -hangzott el a gúnyos válasz a vonal másik végéből.

Nem tudtam pontosan mennyit hallottak, de ettől függetlenül folytattam tovább az evést.

-Azért ott még nem tartunk. Mond már, mire jutottatok? -faggattam türelmetlenül, miután lenyeltem a falatot.

-Ilyenkor már fontos vagyok? -kezdett el nevetni, amit megelégeltem.

-Noah! -szóltam vészjóslóan, mire ő abbahagyta.

-Bocs. Szóval, azt sikerült kiderítenem, hogy nincsenek messze a város határától, és 2 nap mire ideérnek.

-2 nap? -ejtettem ki csörömpölve az evőeszközöket a kezeimből.

A Mikaelson family egyből rám kapta a tekintetét, mintha nem lett volna még elég nyilvánvaló, hogy 4-ből 2-en hallgatóznak.

-Hányan vannak? -kérdeztem sokkal rémültebben.

-58-an, ha pontos akarok lenni. Szerencsénkre szétszóródtak, így könnyebb lesz őket levadászni.

-58? Az teljességgel lehetetlen! Hisz egy csomót már megöltünk! -pattantam fel a székből, mivel az adrenalintól nem bírtam nyugton maradni.

Idegesen sétálgattam, egy percre sem bírtam észszerű magyarázatot találni.

-Na hát igen, az embereim megtudták, hogy csatlakozott hozzájuk egy másik koven is. Viszont az beletartozik New Orleans 9 kovenjébe szóval

-Ha megölöm őket, háborút robbantok ki. -annyira lesokkolt a hír, hogy kénytelen voltam a székre újból leülni, mert nem bírtam volna állva maradni.

-Esetleg nem tudod ki a régens? -kérdeztem, mert jobb ötletnek találtam ha beszélek az illetővel, hátha ő jobb belátásra bírja azt a kovent, aminek ehhez semmi köze sincsen.

-Asszem Davina a neve. -mondta ki, mire én elcsodálkoztam.

-Hát akkor nekünk annyi. Ma már találkoztam vele, és van egy olyan sejtésem, hogy nem kedvelt meg. -mondtam és elhúztam a számat.

-Ne aggódj! Szerzek pár térképet, kiosztom a véradagokat és a lakásodon várlak. Meg fogjuk oldani, ígérem. -mondta, amivel lenyugtatni próbált.

Bontottam a vonalat, és telefont csak magam mellé raktam. Az asztalra könyököltem, majd a fejemet a kezem közé hajtottam.

El voltam keseredve, egyszerűen nem találtam kiutat. Ráadásul itt ültek velem szemben az ősiek, akiknek el kell magyaráznom,milyen háborúról beszéltem az orruk előtt.

-Kérhetnék valami töményet? -sóhajtottam,majd felém nyújtottak egy üveg piát.

-Lena, szerintem kezdj el beszélni. -mondta Elijah.

-Még régebben sikerült összbalhéznom egy hybrid gyűlölő boszorkány kovennel, akik elhatározták, hogy levadásznak engem és az embereimet. -mondtam, miközben egyszer a vért, egyszer a piát kortyoltam.

-Viszont beszállt a játszmába egy újabb koven, akik idetartoznak, így nem ölhetem meg őket, mert akkor háború robbanna ki. De ne aggódjatok, nem foglak titeket belesodorni, sőt, már meg is van az ördögi tervem. -mondtam ravaszul, majd a vért felhörpintettem.