A kitagadott

6. fejezet

Hirtelen ültem fel az ágyon, a kezeimet a fülemre szorítva. Újból csörgött az a szar telefon, amit valaki ki is kapcsolt végre. Kinyitottam álmosan a szemeimet, és megdörzsöltem őket.

Egy nagyon kényelmes ágyban keltem, de nem az én szobámban. Körbe néztem, és megakadt a szemem Klauson.

-Jó reggelt Tündérem. -mondta, azzal egy vértasakot rakott az ölembe.

Visszaült a székére ahonnan az előbb állt fel, mire én enni kezdtem. Gyorsan végeztem is, majd a hajamat egy kontyba kötöttem. És kikeltem az ágyból. Egy tiszta póló volt rajtam, és egy rövid nadrág, ami passzolt rám. Klaus egyből ott állt mellettem, és segített kilépni.

Kicsit gyenge voltam még, de már sokkal jobban voltam, hála a vérnek. Amint leértünk a konyhába, hirtelen minden tekintet rám szegeződött. Egy pillanatra megszeppentem, de rendeztem a vonásaimat.

-Jó reggelt. -köszöntöttem őket, mire visszaköszöntek.

-Mikor kezdjük a varázsigét? -kérdezte türelmetlenül Rebeka.

-Rebeka! -szólt rá Klaus.

-Ugyan semmi baj! A testvérével szeretne lenni, és ez természetes dolog. Ha már én nem lehetek, mástól miért venném el a boldogságot. -mondtam.

-Freya, megvannak a hozzávalók? -kérdeztem, mire bólintott. -Vidd be az egészet a fürdő szobába, és engedj a kádba meleg vizet. Ha kapok még egy vértasakot, tőlem azonnal kezdhetjük! -álltam fel.

Freya elsietett, Elijah pedig a kezembe nyomta a vért. Gyorsan megettem, majd mikor Freya visszatért, egy fürdőszobába vezettek. Klaus szobája volt, a festményekből legalább is úgy ítéltem meg. A fürdőszoba ajtaja előtt megálltam, és feléjük fordultam.

-Freya használnom kell egy kicsit az erődből. -mondtam, mire mindegyikük idegesen pillantott felém. -Ha a hybridségem lemerülne, tudjak miből használni, nehogy az előtt haljak meg, ahogy visszahoztam Kolt. -mondtam.

-Ez valami trükk? -kérdezte Rebeka.

Ő még mindig nem tudott bennem megbízni.

-Nem. A szavamat adom, hogy addig nem vagyok hajlandó kilépni azon az ajtón, amíg Kol fel nem támad. -mondtam.

-És miért is higgyünk neked? -kérdezte újból. Esküszöm, mintha magamat látnám!

-Kol a barátom. Nekem is fontos, ráadásul ez a varázsige elég veszélyes. Ezért is nem jöhettek be.

-De akkor tudnék neked segíteni. -mondta Freya.

-Ezt mondom. Nem segíthetsz nekem. A varázsige olyan hatalmas, hogy nem engedélyezett a használata. Ha meg tudnád tanulni, az ősi szellemek megölnének. Nekem nincsen összeköttetésem velük, így engem nem fenyeget ez a veszély. Egy barátom pont emiatt halt meg. -mondtam erélyesen, mire letettek arról, hogy ellent mondjanak nekem.

Freya a kezét nyújtotta, én pedig ráraktam a kezeimet. Éreztem,ahogy az erejének egy része belém áramlik, így abbahagytam. Bementem a fürdőszobába, magam mögött bezárva az ajtót.

Gyorsan meggyújtottam egy zsályát, amitől nem hallottak semmit sem. A kád vízbe beleöntöttem először a vérüket, után a szülőföldjükből szórtam bele. A napfénygyűrűjét is a vízbe dobtam, majd a végén a hamuját is beleszúrtam.

-Na Kol, ennyi év után most ne hagyj cserben. -mondtam, azzal kántálni kezdtem hangosan.

Kezdetben Freya erejét használtam, de kénytelen voltam áttérni a sajátomra. Egy idő után a víz teljes tartalma megszilárdult, ekkor abbahagytam a kántálást.