A kitagadott

12. fejezet

A földön fekve ébredtem fel. Valaki egy bottal bökdöste a fejemet. Damian guggolt mellettem, és amint észre vette, hogy ébren vagyok, felállt. Nagyon gyengének éreztem magamat, mégis felkönyököltem.

A kezeim láncban voltak, amiket nagy nehezen tudtam mozgatni. Húzták a kezeimet, éreztem ahogy a nehéz fém felsérti a bőrömet. Nem voltam a falhoz kötözve, szerencsémre.

-Csak hogy felébredtél mi amor! -kiáltotta, de nekem zúgott a fejem.

Hányingerem volt, fájt mindenem. Az undorító arcát kellett bámulnom, nem volt elég büntetés az, hogy elrabolt. Kedvem támadt az arcába köpni, de akkor nem biztos, hogy egy perccel is tovább tartott volna a szenvedésem.

-Mit tettél velem? -suttogtam, miközben próbáltam magamat megtartani.

Annyira rosszul voltam, égett a bőröm, fájt minden mozdulat. Elviselhetetlen volt, mégis nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy lássa rajtam a gyengeséget.

-Kaptál egy kis farkasölő füvet és verbénát. Itt egy kis pohárnyi vér, hogy ne száradj ki. -rakta le elém.

Szóval belém tömött egy csomó mérget. Elsétált, majd maga után becsapta az ajtót. Egy sötét pincében voltam, ami még régebben beázhatott. Nem voltak ablakok, és az egész üresen tátongott.

A vért kihörpintettem, a szemeim pedig felragyogtak. Csak ennyire volt szükségem, már is éreztem, hogy a hybridbe visszaszáll az energia.

Buta farkas.

Egy igézettel kinyitottam az ajtót, ahol két őr állt. Az egyiknek egyből kitörtem a nyakát, míg a másikból eszeveszetten enni kezdtem. Mikor élettelenül hullott össze, a testeken átlépve indultam fel a lépcsőn.

Nem hiszem el, hogy képes volt ennyire alábecsülni.

Bár nem sajnáltam, hisz így könnyű volt kijutnom. Visszhangot hallottam, vagyis valami tág helyen, talán egy raktárépületben lehettem.

A lépcső tetején szintén ketten álltak, de mindkettejük hátán keresztül kitéptem a szívüket. Igazam volt, ez egy raktárépület, csak így észrevett az egész falka.

Eléggé meglepődtek, nem számítottak arra, hogy kiszabadulok. Mindannyian rám támadtak, valaki farkas alakban, valaki még emberi alakban.

Az egyikük a karmait az oldalamon végigszántotta, majd meg is harapott. A fájdalomtól felordítottam, akik engem vettek körül, azok mind erőre kaptak.

Ekkor szellőt éreztem, majd pár csonttörést és nyüszítést hallottam. Elijah állt ott, öltönye véres volt, mögötte pedig Klaust fedeztem fel küzdeni. Átléptem a testeken, és Elijah karjaiba léptem, aki szorosan húzott magához.

Az oldalam rettentően fájt és vérzett, de nem tudtam ezzel törődni. Még nem végeztünk, néhány farkas még csak most lépett be az épületbe.

-Jól vagy? -kérdezte gondterhelten a férfi.

-Akkor, ha az összes farkast megöltük! -mondtam hörögve, majd én is a harcba vetettem magam.

Az egyiknek a fejét téptem le, mikor megláttam, hogy Klaus háta mögött van Damian. Már csak ő maradt, és mielőtt bármit is tehettem volna, Elijah előtte termett, és kitépte a szívét. Damian fuldokolva vette a levegőt, miközben ömlött a vér a szájából.

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor gyengének éreztem magamat. A falnak támaszkodtam, míg a kezeimmel az oldalamat fogtam.A fejem még mindig ugyanúgy zsongott.