𝐀𝐥𝐨𝐧𝐞 - 𝐏.𝐌.

12. rész

Reggel arra keltem, hogy valami csörren egy óriásit.

- A kur... uhhhh - kiabált Payton egy artikulálatlan hanggal elnyelve a mondat végét.

- Mi történiiiik? - nyafogtam. - Negyed 6 vaaaan!

- Jézusom! Bocsi! Eskü véletlen volt! - jött be a szobámba, majd egy tálcát rakott az asztalomra. A szobát palacsinta illat lepte el.

- Mmmm palacsinta! - mosolyogtam. - Tudsz főzni?

- Ahamm. Nem így akartalak felkelteni. - szomorodott el. - Ezt nem így terveztem....

- Miért, hogy akartál felkelteni? - na szép, én, és a perverz fantáziám... :)

- Az... most mindegy. Majd máskor. Jó étvágyat, remélem ízlik - adta oda a tálcát.

Miután megettem (megjegyzem, Isteni volt), felöltöztem, fogat mostam, meg ilyenek. Magyarul rendbe szedtem magam. Épp átfésültem a hajam, amikor kopogtak a fürdő ajtón.

- Bejöhetek? - hallottam Payt hangját.

- Persze.

- Lassan indulnunk kell...

- Tényleg, nemár, suli van!

- Jaja! - karolta át a vállam hátolról, majd mosolyogva csináltunk egy tükörszelfit.

- Na jó, mostantól ez a kedvenc képem! - nyomott egy puszit a fejemre.

- Hazamentél átöltözni? - néztem végig rajta.

- Aham.

- Hánykor keltél vaze?

- 5 körül...

- Jézusom! Esküszöm, olyan vagy mint egy vámpír! Nem alszol semmit! És még csak nem is látszik rajtad, hogy fáradt vagy!

- De aludtam! Kb... 4 – 4 és fél órát.

- Nem érdekel! Te vagy az én Edwardom! - na ezt nem akartam hangosan kimondani.

- Az a Twilightos pasi? - mosolyogott.

- Aha - pirultam el. - Jajjj még elő kell kotornom a deszkámat. Asszem ott van az ágy alatt...

- Minek az? Kocsival megyünk!

- Van jogsid?

- Van hát. - kacsintott.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

7 borzasztóan unalmas óra után végre hazamehettünk. Payton most hazament, már így is ki kellett magyaráznia a tegnap estét.

Amint beléptem a házba, majdnem kiesett a telefon a kezemből. Ugyanis... nagyon érdekes női hangok hallatszódtak Apám szobájából.
Odalopóztam a résnyire nyitott ajtóhoz, és... szerintem akkor is értitek mit láttam, ha nem mondom el. Hányingerrel küzködve osontam fel a szobámba, remélve, hogy Apám nem hallja meg hogy hazaértem.

Leszedtem a bőröndömet a szekrényem tetejéről, és beleraktam 5-6 napra elegendő tiszta ruhát, a fésűmet, meg egyéb cuccokat amik nélkül nem utazok sehova. Én itt nem maradok, hülye vagy?

Szerencsére Payt tegnap megmutatta merre laknak, szóval tudtam az utat. Viszont arra nem számítottam, hogy mire bepakolok, addigra végeznek a lentiek. Épp hogy leértem a lépcső aljára, mikor kirontott a szobájából.

- Hova hova, kisasszony?

- Mi közöd hozzá? - válaszoltam flegmán, mire egy pofon csattant az arcomon, amitől elestem.