𝐀𝐥𝐨𝐧𝐞 - 𝐏.𝐌.

30. rész

- Payt... félreérted! Én... - fogtam meg a vállát.

- Menj el! - söpörte le a kezemet.

- Babsz, hadd mondjam végig!

- Nem érted meg? Menj el Lia! Tűnj el innen! - pattant fel az ágyról kiabálva.

- De nem érted? Ő csókolt meg, én nem akartam! - kiáltottam vissza. A könnycseppek az arcomon megállás nélkül folytak le.

- Egyátalán nem érdekel a magyarázkodásod! Menj el! - csattant egy pofon az arcomon, mire elterültem a földön.

- De... - kezdtem remegő hanggal.

- Takarodj! - mutatott az ajtajára. Úgy nézett rám mint egy véres rongyra.

Feltápászkodtam a földről, és remegve nyúltam a kilincshez.

- Tudod mit? Baszd meg magad Moormeier! - szipogtam.

- Nem mondom el mégegyszer... - indult meg felém fenyegetően.

- Nee! Hagyj békén! - kiáltottam, majd szememet kinyitva kapkodtam levegőért.

- Mi? Mi a baj? - nézett rám álmosan Payt.

- Éhn... én ro... rosszat álmodtam. - folyt le egy könnycsepp az arcomon.

- Naa mit álmodtál? - dörzsölte meg a szemeit.

- Há... háth öszevesztünk... ésh meg... megütöttél... - dadogtam, majd még pár könnycsepp követte az elsőt.

- Jajj, Babám, gyere ide! - tárta szét a karját, mire magzatpózban, nyakát átkarolva belekucorodtam az ölébe (író ~ fangörcs. fan... fangörcs. khm. ennyi. ~ író)

- Szabad ilyet egyáltalán a repülőn? - szipogtam.

- Ez egy magángép, mindent szabad - nevetett halkan.

- Aha, mindent... - töröltem le a könnyeimet mosolyogva.

- Jó, nem mindent, de nem érdekel. Még van jópár óra hazáig, aludjunk! - karolt át mindkét kezével, mire a fejemet nyakába fúrtam.

- Olyan jó illatod van! - motyogtam, majd egy apró puszit nyomtam a nyakára.

- Szeretlek - mondta halkan.

- Én is téged - mondtam félálomban.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

*1:14*

- I GUESS WHAT I'M SAYN', I GUESS WHAT I'M SAYN', I GUESS WHAT I'M SAYN IS I... I FUCKIN' LOVE YOU! OOOH! - énekeltük egyszerre Payttel, az ágyon ugrálva. Ő egy dezodort, míg én egy hajkefét a szánkhoz emelve imitáltunk mikrofont.

- MY BABY UH, UH, MY BABY - fejeztük be a dalt, majd hanyattfekve elterültünk az ágyon. A távirányítót a kezembe véve állítottam át a ledet villogós – színváltósról sötétkékre.

- Még nem is nagyon hallottalak énekelni - fordította felém a fejét.

- Ritkán szoktam...

- Pedig hihetetlenül jó hangod van! - mondta, mire felkuncogtam. Ránéztem a telómra, és az óra negyed 2-t mutatott.

- Tudod... hála a repülőúti alvásnak, nem vagyok fáradt! - ültem fel.

- Uhh akkor mit csináljunk? - nézett rám perverz fejjel, majd mellémült.