𝐀𝐥𝐨𝐧𝐞 - 𝐏.𝐌.

19. rész

Nagyon hideg, és esős időre keltünk. Mondjuk az eső nem nagy baj, a mai cucc amúgy is zárt helyen lett volna megtartva.

És... én sose voltam féltékeny típus. Régen Shawn Mendes fan voltam (író ~ i know you love me, Lili ~ író) és ott se nagyon zavart amikor a rajongóival találkozott. De ez! Ez a barát – barátnő dolog teljesen más! Nem is gondoltam volna, hogy ennyire szar érzés lesz.
Sose tartottam magam egy hű de szép valakinek, de számomra teljesen ismeretlen okok miatt mindig mondják hogy "jaj de gyönyörű vagy" vagy hogy "bárcsak olyan szép lennék mint te" meg "milyen érzés tökéletesnek lenni?". Mondjuk oké, nyilván jól esik, hogy legalább nekik tetszik a kinézetem. De azt pl. kifejezetten utálom,amikor a "tökéletes" jelzővel illetnek. És Paytont ölelkezni, beszélgetni, szelfizgetni látni nálam sokkal szebb lányokkal, eléggé szarul esett.

- Hé, jól vagy? - jött oda hozzám Avani a színpad mellett.

- Most hazudjak? - álltam el a résnyire széthúzott takarástól. - Nem. Nagyon nem.

- Mi a baj? - nézett rám boci szemekkel.

- Payton... - túrtam bele a ~ ritka alkalmak egyike közé tartozó ~ kibontott hajamba.

- Óóó! Értem! Gyere ide! - ölelt meg szorosan.

- Mégis hogyan lehetek Payt barátnőjeként féltékeny Payt rajongóira? Ennek nem fordítva kéne lennie? - sóhajtottam még mindig Avanit ölelgetve.

- Nyugi, amikor először mentem Anthonyval ilyesmi rendezvényre, nekem is szarul esett. Majd megszokod.

- De... láttad hogy nézett arra a lányra? - kérdeztem szomorúan, visszaemlékezve az 5 perccel azelőtt színpadra felhívott lányra.

- Aranyosan, vagy nemtom. Ahogy a fanokra szoktak a híresebb emberek. De nehogy elkezdj itt nekem belelátni olyan dolgokat amik nem fognak megtörténni! Tudod hogy szeret téged! - kezdte el simizni a hátam.

- Biztos?

- Biztos. Láttam ahogy rád néz. Fülig szerelmes beléd! - adott egy puszit a hajamba. - Na, gyere, ők még másfél órát itt lesznek! Keressük meg Nessát, és menjünk el valahova!

- Oks - mosolyogtam.

Miután megtaláltuk Nesst (nem volt nehéz, a színpad másik oldalán volt), kimentünk az épületből.

- Na és... hova megyünk? - néztem rájuk, majd egy pillanat gondolkozás után egyszerre csillant fel a szemünk.

- Meki! - mondtuk egyszerre.

3 sajtburger menü és 3 epres mcfreeze elfogyasztása után borzongva léptünk ki a nyirkos utcára.

Payt🤪: merre vagytok?❤ – írta Payt.

Lius🥺: eljöttünk mekizni, most indulunk

Payt🤪: hát nem is tudom, itt esik :)

Lius🥺: itt még nem

- Esik? - nézett az égre Avani, mikor kb 10 perce sétáltunk.

- Várj, rám is csöpögött valami - töröltem le a kézfejemről az esőcseppeket.

Lius🥺: öhm, de, itt is esik, szóval sietünk vissza

Payt🤪: 😘

- Fú bazdki ez esik! - mondta Nessa, és tényleg, fél másodpercen belül szakadni kezdett az eső.

- Bazzzz! - kezdtünk el futni.

Paytonék kb 20 perce végeztek, szóval sietnünk kellett. Mivel negyed órára voltunk csak a helytől, gondoltuk csak nem ázunk szarrá. De ez nem így történt. Ugyanis csurom vizes hajjal és ruhával, dideregve léptünk be az épületbe.