𝐀𝐥𝐨𝐧𝐞 - 𝐏.𝐌.

22. rész

Reggel Payt mellkasán ébredtem. A laptop még mindig ott volt az ágyon, és mindenfelé chipses zacsik voltak. Meg chipsmaradványok.

- Jó reggelt - motyogtam.

- Mhmhmmmhh - adott ki egy artikulálatlan hangot.

- Nekem is - ültem fel mosolyogva.

- Khmm... Hány óra van? - kérdezte rekedtes hangon.

- Fél 2 - ásítottam.

- Akkor Faith már suliban van, sőt ma az egyik barátnőjénél alszik, szóval nem kizárt, hogy már nála van. Anya meg dolgozik. Miénk a ház - mosolygott perverzen.

- Nem. Payton. Nem.

- De miééért?

- Mert nem. Egy hónapja se vagyunk együtt - mosolyogtam.

- És?

- Nyugi,majd annak is eljön az ideje. Majd - nyomtam egy puszit az arcára, majd elindultam a fürdő felé.

- Hamarabb eljön az a majd, mint azt hinnéd - mondta halkan.

- Tessék? - fordultam vissza.

- Semmi - köhintett, mire egyszerre nevettük el magunkat.

Miután felöltöztünk (ami számomra egy Faith-től lopott szürke pamut shortot és Payt pulcsiját jelentette), rájöttem hogy tényleg csinálnunk kéne valami értelmeset.

- Na jó, csináljunk valamit mert unatkozok! - néztem a mellettem ülő, telefont nyomkodó fiúra.

- Csinálsz valami kaját? - csillant fel a szeme.

- Persze - nevettem el magam.

Végül a nagy főzésből az lett, hogy megsütöttünk egy mirelit pizzát. Oké, utána Payt kérésére csináltam palacsintát, de az nem nagy cucc.

- Lehúzhatom? - mentem oda a redőnyhöz.

- Persze.

Lehúztam a redőnyt, de nem teljesen, így azokon a kis réseken beszűrődött némi fény. Payton bekapcsolta a ledet. Khhmm pirosra.

- Nagyon finom volt! Istennő vagy! - jött oda hozzám.

- Örülök hogy ízlett - mosolyogtam, mire hirtelen odalökött a falhoz.

- Nagyon jól áll ez a short - mosolygott csábosan, én meg persze elpirultam

- Szabad? - nézett a számra, majd vissza a szemembe. - Chill, mostam fogat - mosolygott, mire nevetve magamhoz húztam a pólójánál fogva. Ajkai szenvedélyesen tapadtak enyéimre. Nyelve táncra hívta enyémet. Istenem, ez az állandó bizsergés... ahh imádom a pillangóimat. De Paytont még jobban imádom, mivel ő ébreszti fel őket <3
Kis idő után áttért a nyakamra. Apró csókokkal hintette be, mire egy kisebb sóhaj hagyta el a számat.

- Payt... ezt nem... nem kéne - toltam el magamtól.

- Kérleeek! Ez most olyan jó! - szorított magához.

- Csak te jársz rosszul a végén - mosolyogtam.

- Vállalom érte  a felelősséget.

- De ha... khmm úgy érzed... khm. Érted. Akkor le tudsz állni?

- Igen - mosolygott. - Akkor? - karolta át a derekam.

- Megegyeztünk - mosolyodtam el, mire visszatért a számra. Beletúrtam dús hajába, mire belemosolygott a csókba.

Kb 5 perc múlva a szemét forgatva lökte el magár a faltól.

- Mindjárt jövök - ment ki az ajtón. Gondolom a lenti fürdőbe. Én meg álltam mint lóf@sz a hideg vízben (író ~ sorry, Anyám híres mondása, muszáj volt beleraknom😂😂 ~ író). Ő most tényleg... komolyan elment... azt csinálni... azzal... najó. Ezt... most... oké. Pár perc múlva felfogtam az eseményeket, és telómmal a kezemben leültem az ágyra.