𝐀𝐥𝐨𝐧𝐞 - 𝐏.𝐌.

21. rész

~ két héttel később ~

Az elmúlt két hét életem legrosszabb két hete volt. Szerintem mondanom sem kell, hogy Apám szinte minden nap vert. A csuklóm tele volt véraláfutásokkal, mert mindig azt szorítva rángatott.
Amúgy végül felragasztottam a ledet. Minden éjszaka kék fénynél aludtam el. Az kicsit megnyugtatott. Meg... Paytre emlékesztetett. De az már egy másik téma.

Épp az ágyamon feküdtem és olvastam, mikor meghallottam Apám hangját.

- Vacsora! - nyitotta ki a szobám ajtaját, majd leejtett a földre egy tálcát, amin egy szelet égett pirírós volt.

- Köszönöm szépen! - mondtam halkan, mire morgott valamit, majd visszazárta kulcsra az ajtómat. Úgy, ahogy volt.

Egy nap egyszer mehetek ki, ami mondjuk nekem nem baj, mivel van fürdőm, ami a szobámból nyílik. Legalább nem kell túl sokat társalognom Apámmal. Sem a matek tanárnővel. Akiről kiderült, hogy tényleg az Anyám. Ami tök fasza. Ja várj, nem.

Amúgy a kaja kifejezetten jólesett annak ellenére hogy égett volt, mivel aznap nem kaptam ebédet. Jézusom, ez kezd olyan hamupipőkésre hasonlítani, annyi különbséggel hogy engem nem dolgoztattak. Hanem vertek. No mindegy. Egy kis csicskagyerek miatt tönkre ment az életem. Mit számít az? Hát figyelj, úgyis meg fogom bosszulni. Majd ha egyszer találkozok vele. Csak várjon. Úgy szétverem azt a kis dögöt, hogy nem fognak ráismerni a szülei.

Arra a mocsokra gondolván elment az étvágyam, így 3 falat után letettem a pirítóst. Elmentem fürödni, felkaptam a pizsimet, és Payt pulcsiját. 2 hete abban alszok, de még mindig érzem rajta az illatát.
Kint szakadt az eső. Szeretem amikor esik. Megnyugtat. Beállítottam a ledet kékre, vetettem egy pillantást a közös képünkre, majd könnyeimet visszafojtva aludtam el.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Egy csattanás. Majd léptek. Egyre közeledtek. Valaki bejött. De... nem az ajtón. Annak nem ilyen hangja van. Valaki bemászott az ablakomon. A következő pillanatban két kéz óvatosan alám nyúlt, és felemelt menyasszony pózba. Csurom vizes volt a ruhája. Nagyon megijedtem. Nem tudtam mit csináljak, nem mertem megmozdulni.

- T-tegyél le! - dadogtam halkan.

- Biztos? - hallottam egy hangot. Megcsapta az orromat egy ismerős illat. Kinyitottam a szememet, és Payton gyönyörű gyesztenyebarna szemeivel találtam szembe magamat.

- Pay? - kérdeztem lefagyva. - Én... én azt hittem ho-hogy soha... - kezdtem el dadogni, mert tényleg nem hittem el, hogy ott van. Erre csak mosolyogva letett, majd a derekamnál fogva megölelt.

- El sem tudom mondani mennyire hiányoztál! - nyomott egy puszit a hajamba, én pedig addig bírtam sírás nélkül. Könnyeim megállás nélkül folyni kezdek az arcomon. Amikor legutóbb találkoztunk, akkor is egy puszit nyomott a hajamba.

- Ne... ne engedj el! - motyogtam a nyakába.

- Eszemben sincs - suttogta. - Nagyon szeretlek, Hercegnő! - szorított magához még erősebben.

- Én is téged! - szipogtam, majd óvatosan eltávolodtam tőle, és letöröltem a könnyeimet. A kék fényben is tökéletesen láttam, hogy csillog a szeme, és mosolyog. Keze még mindig a derekamon volt.

- Ha most megcsókolnálak, mit csinálnál? - nézett le a számra, majd vissza a szemembe.

- Hhmmm... nem tudom, próbáld ki! - mosolyogtam kacéran, mire elnevette magát, majd ajkai éhesen tapadtak enyéimre. Nyelve bejutásért könyörgött, amit habozás nélkül megadtam. Nagyon hiányzott már ez az érzés. Beletúrtam vizes hajába, mire egyik kezét lecsúsztatta a fenekemre, amitől hirtelen elugrottam.