𝐀𝐥𝐨𝐧𝐞 - 𝐏.𝐌.

20. rész

- Lia! Mi elmegyünk wc-re. Te nem jössz? - jött oda hozzám Avani.

- Nem, köszi - mosolyogtam.

- Oks - mondta, majd Nessával elindultak a wc felé.

- Hercegnő! Tessék, ezt rakd el! - adott oda egy borítékot Payt. - Még ne bontsd ki! Majd ha vége a turnénak. Ha hazaértünk.

- Okés - csúsztattam bele a bőröndömbe.

- Elmegyünk kaját venni, 15 perc és itt vagyunk.

- Rendben.

- Szeretlek! - húzott oda magához a derekamnál fogva.

- Szeretlek! - mosolyogtam, mire nyomott egy puszit a hajamba, majd ők is elmentek.

Ígyhát egyedül álldogáltam a géppel szemben lévő ablak mellett.

- Lia! Lia! - hallottam meg egy ismerős női hangot.

- Lia! Gyere ide azonnal! - hallottam Apám dühös hangját. Megfordultam, és azt hittem elejtem a bőröndöm. Apám és a matek tanárnő eszeveszett tempóban közeledtek felém. Vágod? A matek tanárnő!

- Te mi a Szent Jó Istent keresel itt? - néztem Apámra lefagyva. - És... tanárnő? Maga... mit... vagy... nem értem.

- Szia... Kislányom! - nézett rám mosolyogva a matek tanár, majd megölelt. Vagyis ölelt volna, ha nem bújok ki a kezei közül.

- Maga normális? - néztem rá. - Összekever valakivel!

- Nem! Én vagyok az, Liám! Anya! - mosolygott könnyes szemmel. Én meg így... mi a szent szar?

- De... mi? Mindegy, maga egy idióta! De Apa húzzatok innen, mert semmi keresnivalótok nincs itt!

- Ahogy neked sincs! - fogta meg a csuklómat.

- Engedj el! - kezdtem el rángatni a kezemet. - A barátommal jöttem európai turnéra! Engedj el bazdki!

- Igen, én is tudom miért vagy itt! De pont annyira nem érdekel!

- De... honnan tudod?

- Mikor már több napja nem jöttél haza, bementem az iskoládba, ahol egy Daniel Cox nevű gyerek világosított fel arról, hogy a lányom európai turnén van valami pávával, aki elvileg a barátja! - kiabált.

- És? Mit tudsz tenni? Hazarángatsz? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Igen! Igen, hazarángatlak!

- Biztos hogy nem! Én fél óra múlva azon a gépen fogok ülni - mutattam a magángép felé.

- Azt nem hinném! Te fél óra múlva azon a gépen fogsz ülni - mutatott egy WizzAir repülő felé.

- Nem, nem és nem! Paytonék mindjárt visszaérnek! - ellenkeztem.

- Szóval azzal a gyerekkel vagy együtt amelyik megfektetett! Csodás!

- Tessék? - kerekedett ki a tanárnő szeme. - Te... Moormeierrel... ti komolyan?

- Hányszor kell még elmondanom neked, hogy nem feküdtünk le?! Értsd már meg! - ordibáltam. - Nem mondom el még egyszer, engedj el!

- Na gyere csak! - kezdett el rángatni a kijárat felé.

- Ne! Engedj el! Segítség! - kezdtem el kiabálni. Avani és Nessa épp visszaértek.

- Avani! Ness! Segítség! - kiabáltam könnyezve, miközben apám rendületlenül rángatott el az ablak mellől.

- Mi a szart csinál maga Liával? Engedje el! - futottak utánam a lányok.

- Nem hallja? Engedje el! - rúgta tökön Nessa, mire Apám elengedett, és összerogyott.