𝐀𝐥𝐨𝐧𝐞 - 𝐏.𝐌.

27. rész

- Jou reggelt asszonyok! - kiáltotta el magát Josh a saját stílusában.

- Drágaságaim, ideje felkelni! - csicseregte magas hangon Payt.

- Egy kettő! Emeljétek fel a csinos kis popsitokat! Kész a reggeli, Babáim! - játszotta az anyukát Anthony.

- Húzzatok már ki! - motyogta félálomban Nessa.

- De... - kezdte Josh.

- Kifelé! - mormogta Avani.

- Ó hogy az a... eddig tök kedvesek voltunk! - mondta sértődött hangon Payton.

- Magad nevében beszélj! - röhögött Josh, majd felhúzta a redőnyt.

- Hány óra van? - temettem fejemet a párnámba.

- De kedves itt valaki! - durcázott továbbra is Payt. Kinyitottam a szememet, a fiúk már fürdőgatyában, és virágos ingben voltak

- Hjaj! Lia, a csávód megsértődött - nevetett Ant (író ~ amúgy most jövök rá. az ant az hangya, nem? ó csóróm😂 ~ író)

- Hagyjátok, majd elintézem - ültem fel ásítva.

- Uhuuuuuu - nézett rám perverzen Ant és Josh.

- Apátok! - dobtam Anthonyra egy párnát. Amit véletlenül Nessa feje alól húztam ki.

- Bazzzz! - riadt fel.

- Bocsi - mosolyogtam, majd mivel én ébredés után kényszeres ingert érzek arra, hogy kinézzek valahogy emberek között (akkor is, ha azok az emberek a barátaim), felkaptam a rózsaszín bikinimet és a fekete farmershortomat a földről, és elmentem a fürdőbe rendbeszedni magamat.

- Lia! Ha nem 18+-os dolgot szeretnél csinálni Moormeierrel, akkor én szívesen megnézném mi a trükk - nevetett Josh mikor kiléptem a fürdőből.

Erre én félmosollyal az arcomon odasétáltam a keresztbe tett kézzel álldogáló, 5 éves szintjére lesüllyedt, durcás Paythez. Amúgy Ant videózta.
Lábujjhegyre állva karjaimat nyaka köré fontam, és gondoltam bevetem rajta különleges képességem. Ugyanis én legendásan jól tudok boci/kiskutya ~ ki hogy hívja ~ szemekkel nézni. Tehát elkezdtem ilyen tekintettel nézni rá, mire becsukta a szemét, és megrázta a fejét.

- Neee! Nem! Neeee! - vetette hátra a fejét, hogy ne lásson.

- Ne dujcizz! Jécciiii! - néztem rá így:🥺 (író ~ az emojik mindig segítenek :) ~ író), majd beletúrtam a hajába.

- Neneneneeee! Ne nézz így ráááám! És... ne túrj bele a hajambaaaa! - vágott szenvedő arcot, de fél pillanat múlva enyhültek az arckifejezései, ugyanis elkezdtem puszilgatni a szája melletti részt körbe-körbe. Eddig bírta, ugyanis egyik keze derekamra csusszant (író ~ csusszant? mi a szar?😂 ~ író), és közelebb húzott magához. Másikat arcomra helyezve megcsókolt, mire a szobában lévő 4 ember elkezdett huhogni (író ~ ugye értitek mit értek ez alatt? ~ író) és tapsolni. Valamelyik fiú még fütyült is. Mosolyogva elhúzódtam tőle.

- Ne túrjak a hajadba, mi? - kérdeztem nevetve. - Ha legközelebb filmezés közben azt kéred hogy basztassam a hajadat, ezt az esetet fogom felhozni. És nem fogok a hajadba túrni. Soha. Többet.

- Dam dam daaaam! - énekelte a jól ismert drámai dallamot Anthony.

- Tudod hogy nem úgy értettem! Én... figyelj ide! Ha komolyan soha többet nem túrsz a hajamba, én esküszöm... - kezdte volna, de félbeszakítottam.

- Nyugi! Azt én sem bírnám ki! Ismersz - mosolyogtam.

- Juj de cukiiiiiiik - visítozta Avani és Ness.