𝐀𝐥𝐨𝐧𝐞 - 𝐏.𝐌.

18. rész

- Lia! Lia mindjárt leszállunk! - hallottam Nessa hangját.

- Miii? - motyogtam.

- Mindjárt leszállunk. Szólj Paytonnak. Ő is elaludt.

- Okés - nyitottam ki a szemem. - Kelj fel babafiú! - simiztem meg a karját.

(író ~ fun fact: a becenév onnan ered, hogy egyszer egyik osztálytársamnak küldtem egy képet Paytonról, és azt írta vissza: Dik a babafijú! ez meg nekem megtetszett, oszt ja. csak nem fijúnak hanem fiúnak fogom írni, mert bassza a szemem j-vel :) na de ennyi volt a mesedélután, folytatódjék a sztori ~ író)

- Hány óra van? - ásított.

- Délután 6.

- Mi?

- Kicsit kómás vagy még. Hahó! Spanyolország! Időeltolódás! - nevettem.

- Jaaa. Igen, még fel kell ébrednem - mosolygott.

- Kösd be az öved. Leszállunk - nyomtam egy puszit az arcára.

- Nyeh. Hány órát utaztunk?

- Fogalmam sincs - nevettem.

- Olyan... nyolcat! - kiáltotta el magát Anthony.

- És én végigaludtam az egész utat? - néztem Nessre.

- Kábé - nevetett.

- Mondjuk meg is értem. Nem aludtam többet éjszaka 3 óránál... - néztem Paytonra, mire mindenki elkezdett tapsolni és fütyülni. - De hülyék vagytok! Ez a gyerek felkeltett fél kettőkor.

- Jó, de ha nem keltelek fel, akkor most nem lennél itt!

- De, mert csodásan el tudtad volna mondani reggel is - nevettem.

- Jóvan. Nyertél - kulcsolta ujjait az enyéimre.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Amikor megérkeztünk a szállodához, Josh egyszer csak elkezdett nevetni a semmiből.

- Neked mi bajod van? - röhögött Payt.

- Halljátok! A többiek másik szállodában lesznek! Nekünk hatunknak külön hotelunk van! Anyás! - röhögött.

- Nemár! Komoly?

- De hogyhogy? Mit tudunk mi, hogy külön szállodát kapunk? - kérdezte meg Avani.

- Nemtom. Azt nem írták. A szobabeosztást viszont megadták. Mintha 5 évesek lennénk...

- Na és ki kivel? - néztem rá.

- Hallod ember! Legalább eszük volt! Avani Anthonyval, Payton veled, Ness velem - olvasta fel.

- Király! De... amúgy bemegyünk? - nézett körbe Nessa.

- Menjünk!

A három szoba egymás mellett helyezkedett el.

- Ez így tök jó! Úgyis át fogunk egymáshoz járkálni este... - mondta Anthony.

- Hány napot maradunk itt?

- 1 teljes napot. Holnap után megyünk Franciaországba. Na, de fedezzük fel a szobákat! - nyitott be a középső ajtón Payt. - Na ez baromi szép! Ez lesz a miénk! Stip-stop! - húzta be a bőröndjét.

A szoba tényleg gyönyörű volt. Ahogy beléptél az ajtón, előtted egy szürke franciaágy, óriási üvegablakos erkéllyel. A jobbra lévő szoba a fürdő volt, egy rohadt nagy káddal. Balra pedig egy konyha szerűség volt egy hűtővel és egy mikróval.
Joshék szobája ugyanígy nézett ki, csak náluk fekete volt az ágy. Anthonyéknál meg fehér. Értitek, fekete, szürke, fehér.