- Kelj fel Hercegnő! - mondta rekedt hangon. - Suli van! - simizte meg a karomat.
- Mmhhmhmm - fordultam át a másik oldalamra, de magamban megint mosolyogtam a becenév miatt.
- Na mostmár igazán megtanulhatnál beszélni - nyomott egy puszit az arcomra. Pár másodperccel később felültem, és Payton felé nyújtottam a kezem, hogy húzzon fel.
- Jaj de lusti vagy! - húzott ki az ágyból mosolyogva.
- Nem akarok suliba menniii! - öleltem meg.
- Ne nyafogj! - nevetett.
- Deeee! - bújtam bele a nyakába, mire még szorosabban húzott magához.
- Na. Készülődj. El fogunk késni - puszilta meg a hajam, amit egy pillanat múlva megkönnyebbülve kibontottam. Ugyanis egész éjjel kontyban aludtam, és a hajhagymáim kicsit kikészültek.
- Jóóó...
Utam egy percnyi gondolkodás után valamilyen rejtélyes módon Payt szekrényéhez vezetett, amiből kiválasztottam egy pulcsit.
- Hé! Nem ér lopkodni!
- Hihihi! - csuktam be a pulcsis szekrényt.
- Melyiket vetted ki?
- Ezt - mutattam meg a fekete-fehér darabot. - Ez jó lesz, mert akkor felveszem a fekete farmeromat és a fehér sportcipőmet.
- Oké, azt felveheted.
- Miért, melyiket nem vehetem fel? - húztam fel a szemöldökömet.
- Felőlem az egész ruhatáramat felveheted. Csak vicceltem! - nevetett.
- Igazi mókamester vagy... - indultam meg az említett darabokkal a fürdője felé.
A pulóver a térdemig ért. Imádtam!
Megfésülködve és fogat mosva léptem ki a fürdőből.- Jól áll a pulcsim - nézett végig rajtam.
Erre nem válaszoltam semmit, csak elpirulva megöleltem.
- Jaj olyan kis bújós vagy! Imádlak!
- Na de én kész vagyok. Most te vegyél fel valamit. - néztem végig rajta, ugyanis még mindig egy szál szürke melegítőben volt póló nélkül. - Esetleg tudom ajánlani a póló nevű ruhadarabot...
-De nem akarooooom! - nyafogott most ő.
- Ne nyafogj! - ismételtem el az 5 perccel azelőtti mondatát.
- Deeee!
- Tényleg el fogunk késni. Háromnegyed nyolc van!
- Jaj már! - vágott durcis fejet, majd egy rohadt menő outfittel a kezében bement a fürdőbe rendbeszedni magát. Én pedig csak nevettem.
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
- Na ez meg mi? - támadott le Daniel amint beértünk a terembe.
- Mi mi?
- Ez! - mutatott az összekulcsolt ujjainkra. - 2 napja még utáltad őt!
- Egy, az két napja volt. És kettő, akkor sem utáltam őt! Csak mérges voltam rá! - mosolyogtam Paytre.
- És... ez az ő pulcsija? Te... te normális vagy?
- Igen, az enyém. Bajod van vele? - szólalt meg Payton.
- Igen! Igen bajom van vele!
- De neked ehhez mi közöd van amúgy? - néztem rá furán.
- Hogy tudtál idáig süllyedni Lia? Én... én mélyen csalódtam benned! - mondta a fejét csóválva, majd felhúzta a kapucniát, és kiment a teremből.
- Nagyon nem szimpi ez a gyerek. Már 7.-ben is idiótának tartottam. De ahogy telnek az évek, egyre hülyébb. - mondta Payt.
- Hagyd! Teljes zizi! De mindjárt csöngetnek. Üljünk le! - húztam a padunk felé.
És... na jó, kitaláljátok, hogy mi volt az első óra? Csak... csak nem matek? Ohohh dehogynem!
- Jó reggelt! - lépett be a nő komolyan. És akkor el kezdte magyarázni, hogy miről fogunk aznap tanulni.
Még csak 3 perce ment az óra, de én már halkan nyüszögve hajtottam a fejem Payton vállára, olyan "én esküszöm meghalok" stílusban.
- Nyugi. Csak maradj csöndben és figyelj, akkor nem lehet baj - suttogta, majd nyomott egy puszit a fejemre.
- Úgy látom jól érzik magukat, Mr. Moormeier!
- Köszönjük szépen, jól vagyunk! - mosolygott Payt a tanárnő felé.
- Örülök neki. Akkor Miss Clark ki is jöhet felelni! - mosolygott önelégülten.
- Tudja tanárnő, maga a kedvenc tanárom! - mondtam halkan.
- Tessék?
-Semmi tanárnő! - mentem ki a táblához. - Miből feleljek?
- A múlt órai anyagból. Kezdheti.
És itt persze Payt lesúgta az egészet. Ez a nő komolyan vak. Meg süket.
- Leülhet. 5-ös. - mondta unottan.
kösziii<3 – toltam elé egy cetlit. bármikor<33
pedig én csöndben voltam, és figyeltem. te szólaltál meg. miért nem téged hívott felelni?
mert szerencsés vagyok :D
aha... most amúgy miről van szó? fogalmam sincs, nem figyelekKonkrétan egész órán papírokon keresztül beszélgettünk.
- Fú Parker! Bazze ez nagyon nagy volt! - veregette hátba Payton óra után az egyik barátját röhögve.
Ugyanis ez a Parker gyerek piros krétaport szórt a tanár székére óra előtt, ő meg szépen belecsücsült a fehér nacijával.
- A kövit én csinálom! - kiáltott fel az egyik csaj, aki láthatóan rocker volt. Igen, a nevek még nem annyira mennek. Azt tudom, hogy van Daniel, meg Parker. A többit nem igazán.
- Okés, holnapig találd ki! - szólalt meg egy srác. Woa, őt eddig észre se vettem. Na mindegy.
Még 6 ehhez hasonló unalmas óra után megváltás volt a csengő.
- Na mizu haver, fűzöd az új ribit? - jött oda hozzánk a suli előtt Parker mosolyogva.
- Ő a barátnőm tesó. Vigyázz a szádra! - röhögött.
- Oh bocsi kislány. Nem tudtam. Na mindegy, én léptem haza! Ügyesen Payton! - fogtak kezet, majd Parker elment a deszkájával.
- Igazán kedves... - mondtam unottan.
- Parker? Ja igen, ő ilyen... szókimondó. Ritkán fogalmaz illedelmesen. Megbántott, hogy leribizett? Mert eskü belenyomom a fejét a wc-be. - röhögött.
- Nem, nyugi erre nem lesz szükség! - nevettem én is. - Az egyel jobban bántott, amikor te tetted ugyan ezt. - húztam el a számat.
- Jaj Hercegnőőő! Tudod, hogy nem úgy értettem, csak...
- Tudom. - mosolyogtam. Igen, Payt nem a szavak embere.
- Na látod! Akkor ezt megbeszéltük! - húzott magához mosolyogva, majd mindenki előtt megcsókolt. Hallottam a hátam mögött pár szomorú sóhajt, és szinte égette a hátamat a sok irigy, gyilkoló pillantás. De nem érdekelt. Payton az enyém, és ezen senki nem tud változtatni.
- Megyünk?
- Aham - kulcsolta ujjait az enyéimre, majd megindultunk a kocsi felé.
Hiii!
Most nincs ihletem többet írni, sorry.
De remélem tetszik!
Puszi❤
YOU ARE READING
𝐀𝐥𝐨𝐧𝐞 - 𝐏.𝐌.
Teen FictionEgyedül voltam, és már réges rég besötétedett. Fogalmam sem volt hova megyek. Csak mentem előre, minden gondolkodás nélkül. Kezemet kabátom zsebébe süllyesztve kóvályogtam, amerre kedvem tartotta. - Payton Jay Moormeier fanfiction - trágár beszéd ...